M. C. Beaton - Agatha Raisin és a kívánatos káplán

Az vén Aggie már megint bedőlt - sok más carsley-i hölgyhöz hasonlóan - egy jóképű férfinak, ezúttal egy káplárnak. (Az alapötlet már megjelent a sorozat második és nyolcadik részében, úgy látszik az írónő kezd kifogyni az ötletekből. Ennek ellenére folytatom a sorozatot, mert tényleg a szívemhez nőtt. :) )

Szóval új káplár érkezik Carsleyba, akit elég szélsőségesen fogadnak a falubeliek - a nők többsége odáig van érte, a templom tele van, amikor ő tartja a misét, ám vannak olyanok akik nem tartják tisztességes embernek. Agathát elég gyorsan elbájolja, és egy közös vacsorát is hamar kieszközöl nála; másnap viszont holtan találják a férfit. Megindul a találgatás ki tette és miért? A lelkész, féltékenységből? Valaki a múltjából? Persze Agathának és újdonsült nyomozótársának, John Armitagenak nem kell sok ösztönzés és nekiállnak felgöngyölíteni az ügyet.

Sok-sok hasonlóság van az előző részek között: a rendőrök megdorgálják az amatőr nyomozókat, többen meghalnak, Agatha veszélybe kerül, amikor leleplezné a tettest; sokat szerepelnek a cicák és folyton kávéznak (lehet ez csak azért tűnt fel, mert megint szinte egy nap alatt kiolvastam, majdnem egy ültő helyemben :D), van ismét jótékonysági rendezvény, amit Aggie szervez (a kacsafutam volt a könyv leghumorosabb része).

"Agatha nem szokta megkérdőjelezni a saját tetteit, most is csupán azért merült bele az önelemzésbe, mert el akarta felejteni az ügyet. Ennek pedig az lehetett az oka, hogy John vette kezébe a gyeplőt. A férfi akadálytalanul törtetett előre. A legtöbb ember ismerte a nevét, és szívesen megnyílt neki. Már csak azért is, mert férfi, gondolta Agatha epésen. A férfiak nyomoznak, a nők ellenben kotnyeleskednek. Csak mítosz lenne a női egyenjogúság? A mozgalom összes vívmánya kimerül abban, hogy a nőktől most már nemcsak a gyermekvállalást várják el, hanem azt is, hogy dolgozzanak. A nők iránti tisztelet a múlté."

Amit hiányoltam: a humort (már megint), Aggie is megváltozott - magába forduló lett, elmélkedő, de gondoskodóbb is - amik végülis szimpatikus változások, csak néha fellángolhatna újra az az kötekedő, jól odamondogató nőszemély is, akit eddig megszoktam.

"Holnap megírom a végrendeletemet, gondolta borúsan. Én sem fogok örökké élni. Ha megjavult volna az idő, Agatha talán felhagy a végrendelkezés ötletével, de ismét eső csíkozta az ablaktáblákat, és kíméletlenül zuhogott a már amúgy is csatakos kertre. Így aztán a cigarettájával meg a bögre kávéjával Agatha bevonult a nappaliba, és íróasztalhoz ült. Elővett a fiókból egy kis diktafont, és odáig jutott, hogy „Mrs. Agatha Raisin érvényes végrendelete”, amikor csöngettek. – Francba – mormogta Agatha, és indult ajtót nyitni."

Agatha 'lovagjai' sorban eltűnnek - Roy, Charles, James és a könyv végére John is, viszont jön megint egy új szomszéd, aki még érdekes lehet.

3/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: Agatha Raisin and the Case of the Curious Curate
Sorozat: Agatha Raisin 13.
Oldalszám: 254
Ár: 3500 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

"Agatha éppen férfigyűlölő korszakát éli, így eleinte hidegen hagyják az új káplán lenyűgöző szépségéről szóló pletykák. Elég azonban egyetlen személyes találkozás az aranyhajú, kék szemű Tristan Delonnal, s a férfi máris rabul ejti őt, miként a falu összes többi nőnemű egyedét is. Agatha majd kiugrik a bőréből, amikor a káplán vacsorázni hívja, de a másnap ezúttal minden macskajajnál kijózanítóbb: a kívánatos káplánt ugyanis meggyilkolták. A skót írónő regénye – mint valamennyi Agatha Raisin könyv – izgalmas krimi, nagyszerű szatíra a londoni és a vidéki életről, remek karakterekkel és pergő, fordulatos cselekménnyel. Az amatőr detektív kiválóan megrajzolt figuráját kritikusok és rajongók egyaránt megszerették; a sorozat már a 24. kötetnél tart."