Tracy Chevalier - Hulló angyalok

Kellett nekem 'elszólni' magam múltkor, a könyvtárban T.C. olvasatlan könyvei közül már csak ezt találtam. (A következő áldozatok: az Ártatlanok, és Isten teremtményei lesznek és végzek is az életművel :))

"1901 januárja. Egy nappal Viktória királynő halála után két család látogatja meg egymás mellett álló családi sírját egy divatos londoni temetőben. Az egyik síron az érzelgős angyalszobor, a másikon díszes urna áll. A Waterhouse család mélyen megsiratja az elhunyt királynőt, és foggal-körömmel ragaszkodik a viktoriánus hagyományokhoz. A Coleman család arccal a modernebb társadalom felé fordul. Mindkét család legnagyobb bánatára életük visszavonhatatlanul összefűződik, mivel lányaik a sírkövek mögött örök barátságot kötnek. A lányok lassacskán felnőnek, és az új évszázad nagy változásokat hoz: a lovas kocsik helyét elfoglalják az autók, a gázvilágítás helyett bekapcsolják a villanyt, és Anglia a nyomasztó viktoriánus árnyak után egy napsugarasabb edwardiánus korszakra ébred. Ebben a légkörben történhet meg az, hogy a szépséges Mrs. Coleman kissé nagyobb személyes szabadságot szakít magának, amely azonban tragikus következményekkel jár, és a Colemanek és Waterhouse-ok élete mindörökre megváltozik. A Hulló angyalok két család megrendítő történetének, egy gyerekkori barátság intimitásainak, a szexualitás ébredésének és az ember törékenységének leírása. Ugyanakkor korrajz is, hiszen híven tolmácsolja a történelmi változásokat, bemutatja a nők jogaiért vívott harcot, és könyörtelenül szembesít a hit alapkérdéseivel."


Eléggé sokrétű ez a regény, hála a többnézőpontú mesélésnek: egyrészt ott van Kitty Coleman vágya, hogy több legyen egyszerű háziasszonynál, ezért beáll a szüfrazsettek közé; másrészt ott van van a lánya Maude, aki egy nap két barátot is talál a Highgate temetőben (Simont, az egyik sírásó fiát és Lavinia Waterhouset). A két család eléggé különbözik egymástól: az első különbség a szomszédos sírjukon álló díszek - az egyiken egy urna, a másikon egy angyal - kölcsönösen szidják a másik család ízlését, ám a lányok összebarátkoznak, ezért a két család fokozatosan közelebb kerül egymáshoz. Gertrude Waterhouse, Lavinia anyja hétköznapi asszony, akit csak a háztartás és a család foglalkoztat, ezért nem is találja szimpatikusnak Kitty különc viselkedését. Minden szereplőt elég jól megismerünk, kivéve talán a két férjet - ők eléggé 'szűkszavúak', tetszett Maude realista látásmódja, Lavinia túlzásain mosolyogtam, Kittynek szurkoltam hogy sikerüljön kitörnie...
A regény 1901-1910-ig követi nyomon a két család történetét, a lányok felnőnek, a szüfrazsett mozgalom kiteljesedik.

Jó volt olvasni erről a két családról, érdekelt az életük, de túl borongós volt nekem.
4/5