Kaffka Margit - Hangyaboly

Ez volt az első regényem az írónőtől, a Színek és éveket már korábban el akartam olvasni, de pár hónapja ehhez a könyvhöz jutottam hozzá jutányos áron :) (200Ft).

"A Hangyaboly – írja Bodnár György – egy zárda életét mutatja be, melynek csendes, fülledt levegőjét felborítja az új főnöknőválasztás… A pártokat főképpen a zárda anyagi forrásainak megválasztása állítja szembe. A régiek a módos jelöltek hozományára és a főúri adományokra akarnak építeni továbbra is. Ezért igyekeznek belekényszeríteni a rendbe Gross Helénkét, a haldokló főnöknő unokahúgát, akire nagy örökség vár. A modernek szeretnék, ha feleslegessé válnának a pénzhozományok: akkor csak a rátermettség és a hivatás lenne az apácák toborzója. Ezért akarnak magasabb iskolákat tervezni, egészséges, új épületeket építeni… De ha ez a kép csak önmagáért születik meg, a Hangyaboly csupán éles szavú antiklerikális irat. Nagyobb igény szülte. Kaffka zárdája önálló, eleven világ: belső logika szerint épül vel, plasztikusan kidolgozott alakjai önnön törvényeiket követik. S ugyanakkor mindvégig érezzük, hogy a zárdai élet belső izgalmai nagyobb áramkörbe kapcsolódnak."

Eleinte tartottam tőle, hogy nem fog tetszeni a helyszín (zárda) miatt a könyv, de nem így lett :) Kaffka megfogott a stílusával, a szépen gördülő elbeszélésével, ami kellően változatos és a történet is 'izgalmas' ahhoz képest, mint amit vártam.
Több szereplőt ismerünk meg közelebbről: Kunigundát a mogorva, öreg apácát, aki vasszigorral tartja kordában a lányokat; Virginiát az olasz származású aprácát, aki modernista terveivel kívánja megreformálni a zárdát; a lányok közül főleg a negyedéves tanítóképzős lányokat ismerjük meg: Király Erzsit, Pável Marikát, Grossz Helént. A kedvenc szereplőm Király Erzsi volt, aki a legidősebb a tanítványok közül (22 éves), és nagyon talpraesett - céljai vannak az életben, és ahogy tud segít a többi lánynak is.
Ami furcsa volt eleinte: a zárdában a lányok, apácák egymáshoz vonzódnak, no nem olyan leszboszi módon, de többször van róla szó, hogy egymásba vannak szerelmesedve, vagy messziről imádják a fiatalabbak az idősebb lányokat.
A könyv végére kiderül, hogy az apácák se 'szentek', van köztük, aki szeret szervezkedni, szeretne modernizálni, de ehhez a rend hagyományait kellene megtörnie, és persze ott vannak azok is akik, mindent úgy akarnak hagyni ahogy volt. A végén jelenik meg az a gondolat is, hogy minek szervezkednének, modernizálnák a rendet, ha egyszer úgyis meghalnak és a mennyországban jobb dolguk lesz - szemben áll ezzel a felfogással a fiatal tanulók, akiket a Helénke jövője érdekel igazán, vagyis maga az élet...

"A Hangyaboly (1917) témája az írónő személyes élményeiből fakad. Tanulóéveinek jelentős részét az Irgalmasok szatmári zárdájában töltötte, és ennek nyomasztó emlékeitől sohasem tudott szabadulni. A kisregény cselekménye a századforduló idején, egy tanítórend apácazárdájában játszódik. Lakóira, apácákra és növendékekre egyaránt súlyos terhet ró a könyörtelen fegyelem és a megcsontosodott középkori szellem. A mélyben feszülő szenvedélyes és kibékíthetetlen ellentéteket a főnökasszony halála hozza felszínre. Az addig zárt közösség a belső megújulást sürgetőkre és a konzervatívok pártjára oszlik. Szabályos korteskedés indul. A választási és anyagi harcok a század eleji magyar társadalmi harcokra utalnak, melyeknek a zárda csupán kis darabja. A hangyaboly képéhez egy plasztikusan megformált lányalak portréja illeszkedik. Sorsában az önálló nő belső harcait mutatja az írónő. Így válik a regény a század eleji magyar társadalom problémáinak többszólamú kifejezőjévé. " Legeza Ilona

4/5