Jane Austen - A klastrom titka

Már korábban olvastam ezt a könyvet, de pár hete csatlakoztam egy Jane Austen-es eseményhez a molyon, ezért újraolvastam ezt a könyvet, és itt a blogban csak egy szösszenetet írtam róla, gondoltam most pótolom a hiányosságomat :)

"Mint Jane Austen minden regénye, „A klastrom titka” a férjfogás körüli mesterkedésekről szól, ám a szerző legendás iróniája ezúttal nemcsak a vidéki élet szereplőinek gyengeségeit veszi célba, hanem szellemesen kifigurázza a kor divatos horror-műfaját, az úgynevezett „gótikus regényt” is. A főszereplő, Catherine Morland pedig méltó társa a többi Austen-hősnőnek: Elizabeth Bennettnek, Emma Woodhouse-nak, Fanny Price-nak, a Dashwood nővéreknek és Anne Elliotnak."

A történet főszereplője Catherine Morland, egy 17 éves lány, aki népes családja köréből a család gazdagabb barátainak köszönhetően Bathba utazik. Mr és Mrs Allen már idősebb házaspár, akik magukkal viszik a 17 éves Catherinet. Mrs Allen elég unalmas asszony, folyton csak egy-két megállapítást ismételget :) Catherinenek viszont nem szegi kedvét az unalmas társaság és hamarosan megismerkedik Henry Tilneyvel, és Mrs Allen régi ismerőseivel a Thorpe családdal. Tilney és a Thorpe család fiataljai már kellő izgalmat hoznak Catherine életébe. Szerelmes lesz, barátokat szerez, és ellátogat egy igazi klastromba, ahol a Tilney család él. Mivel elég gazdag a képzelete - hála a korabeli regényeknek - ezért nagy reményekkel indul a Northanger klastromba, de később ez a regényesség kellemetlen helyzetbe hozza :)

Érdekes ez a könyv, mert ebben érezni, hogy Jane, mint az Írónő meséli a történetet. Miért mondom ezt? Sok utalás van a kortársaira (pl. Mrs. Radcliffe írónőre, akit ha jól tudom Jane a példaképének tekintett), ír a regény mint műfaj megítéléséről. A történet pedig a hősnők, rémregények és a korabeli népszerű gótikus regények kifigurázása. Nagyon tetszett az a kis jelenet, amikor Catherine (a főszereplő) a klastrombeli szobájában talál egy régi ládát, és egy szekrényt ...

Másodszor olvastam most, így már jobban tetszett. Tetszett, ahogy kifigurázta a romantikus regényeket, tetszett Catherine naivsága (de a könyv végére ő is fejlődik szerencsére), és Isabella erőltetett stílusán is jót derültem. Ahogy a többi könyvében, itt is a lány a boldogságot (szerelmet és házasságot) keresi, amit végül meg is talál :)
Egyes szereplők jellemének bemutatásánál sokszor gondolkoztam el, hogy ez akár ma is íródhatott volna - jó példa erre John Thorpe, aki öntelt, csak saját magáról tud beszélni, egyik szavával ellentmond a másiknak. Vagy Isabelle Thorpe, akinek túlzó, állhatatlan és kétszínű - de Catherine végül belátja, a hibáit.


4/5

Megjegyzések