Milan Kundera - Nevetséges szerelmek

Pár hete vettük világirodalom órán Kundera Nevetséges szerelmek novelláit, nekem ez volt az első könyvem Kunderától, és nagyon megtetszett. Annyira, hogy ebből írtam szemináriumi dolgozatot világirodalom, ezért a továbbiakban a dolgozatom részleteit olvashatjátok - nem ellopni :D Mondjuk már megkaptam a Tanárnő véleményét róla, ami kedvező volt :)))))))

A novellák 1958 után íródtak, Kundera ekkor még Csehországban élt, ezért a novellákban az akkori társadalmi, politikai helyzet tükröződik. Ez a csehországi szocializmus ideje, ami nagyon szabályozott, korlátozott élettel jár. Nézzünk erre konkrét példákat a novellákból: a Senki sem fog nevetni címűben Klára (a főszereplő barátnője) apja bankigazgató volt, vagyis a ’burzsoázia’ tagja, emiatt a lánynak „rossz volt a káderlapja”, ezért csak varrólányként dolgozhatott. A Hamis autóstopban a fiatal pár nyaralni indul, de a nyaralást már fél évvel előtte kérvényezniük kellett, és az üzemi tanács engedélyezésére volt szükség, a novellában a férfi megpróbál elszakadni ettől a kötött, szabályozott élettől, amikor Besztercebánya helyett Érsekújvár felé vette az irányt. A szocializmus vallásellenességéről (is) szól az Eduard és az Isten c. novella, amiben a főszereplőt a vélt kereszténysége miatt vonja felelősségre az egész tanári kar; az ironikus az egészben, hogy ő igazából nem hisz. Eleinte csak azért vette fel ezt a szerepet, hogy meghódítson egy lányt, de később már a körülmények kényszerítik rá arra, hogy kitartson a szerep mellett.  
 A magánélet sem magánélet többé, ez a probléma főleg az első novellában (Senki sem fog nevetni) jelentkezik, ahol a főszereplőt, a tanársegédet egy viszonylag apró döntés miatt felelősségre vonja a lakóbizottság, majd a főiskolán egy professzor. Abszurd történet, hogy egy rossz tanulmány miatt felelősségre vonják a főszereplőt. A lakók árgus szemmel figyelik, kit visz fel a lakására („Úgy éltem, mint …aki meg van győződve arról, hogy észrevétlenül lakik az otthonát körülvevő magas várfal mögött, miközben végig figyelmen kívül hagy egy apróságot: hogy a várfal átlátszó üvegből van…Anélkül, hogy sejtettük volna, az életünk már régóta nyitott könyv volt.). Az Eduard és az Isten címűben is a magánélet (vallásosság, templomba járás) áll szemben a társadalmi eszmékkel. Amikor az igazgatónő meglátja Eduardot a templomban, utána még csak halványan utal rá, hogy nem helyes, amit tett; de amikor a pedellusnő meglátja, ahogy keresztet vet az utcán, már komolyan felelősségre vonják.
A novellában a férfi és a nő kapcsolat különféle formái jelennek meg. A főszereplő férfiak általában az értelmiséghez tartoznak (doktor, tanár), a nők viszont mindig alárendelt szerepben vannak. Klára (Senki sem fog nevetni) kiszolgáltatott helyzetben van, szeretne jó munkát kapni, ezért is keresi a tanársegéd pártfogását, aki azt ígéri neki, hogy hozzájuttatja egy jobb álláshoz. De a férfi csak kihasználja, vele próbálja meg kijátszani Záturecky-t. 

Az örök vágyakozás aranyalmájában a nők lefokozódnak, szinte tárgyakká válnak, akiket „számbavesznek”, és akik a csábítási játék eszközei. A Hamis autóstopban a lány egy a jellemétől idegen szerepet vett fel – a csábító nőét, de a férfi egyre jobban meggyűlölte ezért, ezért megalázta a lányt és végül már nem is volt biztos benne, hogy a lány olyan-e igazából, akinek megismerte korábban, és nem inkább ez a csábító, ledér nő az igazi énje. Ebben a novellában is szeretett nő a szerepjáték miatt lefokozódik. A Szimpoziumban két, egymástól különböző nőt láthatunk – a nővérke, Alzbeta, aki nem titkolja a vágyait, felszabadult, és talán pont emiatt a nyíltsága miatt nem kell a férfiaknak (Havel mondja: „Valószínűleg ott a baj, hogy Alzbeta olyan nyomatékkal nyilvánítja ki a vágyait, mintha parancsokat osztogatna…”). A másik, a doktornő, aki a főorvos szeretője, finoman adja tudtára a fiatal Flajsmannak a vonzalmát; majd a novella végén Havelt is manipulatív módon hálózza be. A két nő között látható a különbség: az ápolónő túlságosan egyértelműen nyilvánítja ki a vágyait, ettől a férfiak megijednek, elvesztik a felsőbbrendűség érzését vele szemben; míg a doktornő rejtetten, manipulatív módon éri el célját. Az öreg halottak adják át a helyüket a fiatal halottaknak történetben a főszereplő nő már öreg, és az életét a férje halála után a fia korlátozza, de miután találkozik egy régi ismerősével felszabadul ez alól a korlát alól, már nem törődik a férje emlékével és a fia véleményével – odaadja magát a másik férfinak, ezáltal felszabadul és megadja a férfinak egy rég elszalasztott lehetőség beteljesülését. Egyedül ebben a novellában érzem, hogy a nő nem alárendeltje a férfinak, hanem felülemelkedik a férfiak szabta korlátjain. A Havel doktor húsz év múlva novella hasonló Az örök vágyakozás aranyalmájához, mivel a nők itt is a férfiak a gyűjtőszenvedélyének áldozatai. Az Eduard és az Isten a Hamis autóstophoz hasonlít, mivel itt is a nőt egy idő után megveti Eduard, mivel az nem volt elég állhatatos, nem tartott ki a hite mellett.
Mindegyik novellában a főszereplők szerepeket játszanak, (mint ahogy mindenki a valóságban is), és ezek a szerepek összeütközésbe kerülnek a társadalommal, vagy az adott élethelyzettel. Az örök vágyakozás aranyalmájában Martin kezd kiöregedni a nőcsábász szerepből, de ezt nem akarja belátni ezért, a csábításból már csak a számbavétel és a hitegetés marad meg; felesége van, akit nem akar megcsalni, ezért már csak flörtöl a lányokkal, nőkkel. A novella másik férfi szereplője belátja ezt, de nem akarja leleplezni Martint, „a valóság fölött a meghatóan ártatlan önámítás síkján tovább folytatódik Martin ifjúsága [ami] már…nem tudja telibe találni magát az életet…”. Ugyanilyen kiöregedett nőcsábászt láthatunk a Havel doktor húsz év múlva novellában, itt viszont visszatér az ifjúság – a fürdőben lévő nők a szép és fiatal felesége megjelenése után egyből kívánatosnak érzik a férfit. Nagyon hangsúlyos a szerepjátszás a Hamis autóstopban (erről már írtam korábban a nők megítélésénél) és az Eduard és az Isten c. novellában, ahol a társadalmi helyzet kényszeríti bele a vallásosság szerepébe Eduardot, amiből már nem tud visszakozni.

Általánosságban mindegyik novellára jellemző a bölcselkedés, és a társadalmi-politikai helyzet hatása a történetek eseményeire. A novellák vége nincs lezárva, nincs olyan befejezés, amiből biztosat megtudnánk a szereplők jövőbeni helyzetét; mivel a novellában kibontott helyzeteken van a hangsúly, élethelyzeteken nem pedig élettörténeteken.

Annyit fűznék hozzá, hogy egy csepp Coelho-betütésűek a novellák a bölcselkedés miatt, de kevésbé erőltetetten :)

5/5  - még szép, kedvenc könyv, ha lesz kis időm nekiállok a Lét elviselhetetlen könnyűségének is :)

Megjegyzések