Guillaume Musso – ott leszel?
Mussotól már nyáron olvastam a Szerelem életre-halálra c. könyvét (És azután címmel jelent meg újra), ezért tudtam vagy legalábbis reméltem, hogy egy különleges történetet olvashatok újra – és nem is csalódtam.
A történet főszereplője egy san franciscó-i sebész, aki 30 évesen elvesztette nagy szerelmét, Ilenát. Az életét lánya, Angie és legjobb barátja Matt teszi boldoggá. Egy napon, a 60 éves Elliott Kambodzsában megműt egy kisfiút, akinek a nagyapja cserébe fiolát ad neki 10 furcsa pirulával, és azt mondja ezzel teljesülhet a férfi álma – láthatja régi szerelmét, Ilenát. Elliotnak nincs vesztenivalója, közeleg a halála, mivel súlyos rákja van.
A kis pirulák visszaviszik a múltba, pont 30 évvel korábbra. Találkozik 30 éves önmagával, akivel nehezen megérteti, hogy ki ő, és mi a célja. Az idős Elliott a második látogatás után jön rá, hogy az időutazásnak az álom-fázisokhoz van köze, ezért maradhat mindig csak 20 percig a múltban, és mindig csak elalvás után hat a pirula. A fiatalkori énje, persze eleinte nem hisz neki, és utána is csak képzelődésnek fogja fel a dolgot, de fokozatosan rájön, hogy tényleg a 60 éves önmaga látogatja meg; és rájön, hogy hatni tud a jövőre (pl.: tetoválást csinál, hogy üzenjen magának a jövőbe). Elliott a harmadik visszatérésekor láthatja Ilenát, úgy tervezte ez lesz az utolsó, de elszólja magát – elmondja a fiatalkori énjének, hogy a nő meg fog halni, és hogy ő maga okozza majd a halálát. A fiatal Elliott persze kiakad és retteg a jövőtől, mindenképp meg akarja tudni mi fog történni ezért ráveszi ’magát’, hogy térjen vissza és adjon magyarázatot. Végül előállnak egy tervvel – a fiatal énje megmenti Ilenát cserébe szakít vele, mivel ha továbbra is együtt élnének akkor nem születne meg Elliott lánya, Angie. Az idős férfi nem hajlandó feláldozni a lányát, a nagy szerelméért. A fiatal a szerelmet akarja, az idős pedig a gyerekét, a különböző életkorokból adódó nézőpontok ütköződnek a két én vitájában. (p. 169.) Végül megegyeznek, Elliott lemond Ilenáról, de nem is sejti, hogy ezzel kinek az életét dönti romba… Az alku miatt Ilena, Matt és Elliott élete is reménytelennek látszik 1976 telén, elválnak útjaik és csak 2007-ben Elliott halála után találkoznak újra. Magyarázatot kapnak a múltbeli eseményekre, és az utolsó pirula talán jobbá teheti az életüket, ha mást nem is, de egy kis időt még nyernek.
Nem mondhatnám, hogy sok jó származott abból, hogy Elliott megváltoztatta az életét. Megmentette a szerelmét, az tény, de ezzel szörnyű szenvedést okozott neki, saját magának és a legjobb barátjának is.
Tetszett, hogy tele volt utalásokkal, visszatérő motívumokkal a könyv: pl.: Elliott hazaér és a teraszon issza fehérbort – fiatalon és idősen is, az utalások (személyekre, zenékre, filmekre, eseményekre) pedig valóságosabbá tették a történetet.
Maga az időutazás izgalmas kérdés, szerintem a legtöbb ember fejében megfordult, hogy bárcsak másképp csinált volna ezt-azt.
A fejezetek elején található mottók is jó választás voltak, jó bevezetést adtak minden fejezethez.
Érdekesnek tartottam, hogy Musso, francia létére mégis amerikai szereplőkről, amerikai helyszínekről ír – mondjuk nem bántam, mert Amerika jobban érdekel. A francia Coelhoként emlegetik – az kell mondjam jobb nála. Nekem legalábbis jobban tetszett, mivel nem hatja át a könyveit (azt a kettőt amit eddig olvastam) a túlzott vallásosság, a spiritualizmus (’fény harcosa’) – ami Coelho könyveiben nekem nem tetszik. Musso könnyedebben ír, az élet fontos dolgairól, a stílusa élvezhető, egyszerű – ezáltal szélesebb rajongóköre lehet.
Szót kell ejtenem a könyv kinézetéről: én szerettem az Ulpius-os könyveket, mindegyik hasonló méretű, nagyon jól néznek ki a polcomon, de ez nagyon kirí a többi közül! Túlságosan nagy, túl vastagok a lapjai, és nagyok a betűi – becsapja az embert a terjedelmét illetően. Nem értem miért kellett ekkora böhöm nagy alakban kiadni. Olvastam olyan véleményeket, hogy így könnyebb olvasni, meg jobban kézre áll – ez igaz, de én mégis jobban szeretem a ’hagyományos’ méretű könyveket, amiket könnyen magammal tudok hurcolászni, emellett gondolom az árát is megdobta a nagy méret…
Összességében nagyon tetszett ez a történet: elgondolkodtatott és összeszorította a szívem, egy fájdalmas, de különleges szerelmi történetet, élettörténetet olvashattam … Várom Musso további könyveit.
5/5
A történet főszereplője egy san franciscó-i sebész, aki 30 évesen elvesztette nagy szerelmét, Ilenát. Az életét lánya, Angie és legjobb barátja Matt teszi boldoggá. Egy napon, a 60 éves Elliott Kambodzsában megműt egy kisfiút, akinek a nagyapja cserébe fiolát ad neki 10 furcsa pirulával, és azt mondja ezzel teljesülhet a férfi álma – láthatja régi szerelmét, Ilenát. Elliotnak nincs vesztenivalója, közeleg a halála, mivel súlyos rákja van.
A kis pirulák visszaviszik a múltba, pont 30 évvel korábbra. Találkozik 30 éves önmagával, akivel nehezen megérteti, hogy ki ő, és mi a célja. Az idős Elliott a második látogatás után jön rá, hogy az időutazásnak az álom-fázisokhoz van köze, ezért maradhat mindig csak 20 percig a múltban, és mindig csak elalvás után hat a pirula. A fiatalkori énje, persze eleinte nem hisz neki, és utána is csak képzelődésnek fogja fel a dolgot, de fokozatosan rájön, hogy tényleg a 60 éves önmaga látogatja meg; és rájön, hogy hatni tud a jövőre (pl.: tetoválást csinál, hogy üzenjen magának a jövőbe). Elliott a harmadik visszatérésekor láthatja Ilenát, úgy tervezte ez lesz az utolsó, de elszólja magát – elmondja a fiatalkori énjének, hogy a nő meg fog halni, és hogy ő maga okozza majd a halálát. A fiatal Elliott persze kiakad és retteg a jövőtől, mindenképp meg akarja tudni mi fog történni ezért ráveszi ’magát’, hogy térjen vissza és adjon magyarázatot. Végül előállnak egy tervvel – a fiatal énje megmenti Ilenát cserébe szakít vele, mivel ha továbbra is együtt élnének akkor nem születne meg Elliott lánya, Angie. Az idős férfi nem hajlandó feláldozni a lányát, a nagy szerelméért. A fiatal a szerelmet akarja, az idős pedig a gyerekét, a különböző életkorokból adódó nézőpontok ütköződnek a két én vitájában. (p. 169.) Végül megegyeznek, Elliott lemond Ilenáról, de nem is sejti, hogy ezzel kinek az életét dönti romba… Az alku miatt Ilena, Matt és Elliott élete is reménytelennek látszik 1976 telén, elválnak útjaik és csak 2007-ben Elliott halála után találkoznak újra. Magyarázatot kapnak a múltbeli eseményekre, és az utolsó pirula talán jobbá teheti az életüket, ha mást nem is, de egy kis időt még nyernek.
Nem mondhatnám, hogy sok jó származott abból, hogy Elliott megváltoztatta az életét. Megmentette a szerelmét, az tény, de ezzel szörnyű szenvedést okozott neki, saját magának és a legjobb barátjának is.
Tetszett, hogy tele volt utalásokkal, visszatérő motívumokkal a könyv: pl.: Elliott hazaér és a teraszon issza fehérbort – fiatalon és idősen is, az utalások (személyekre, zenékre, filmekre, eseményekre) pedig valóságosabbá tették a történetet.
Maga az időutazás izgalmas kérdés, szerintem a legtöbb ember fejében megfordult, hogy bárcsak másképp csinált volna ezt-azt.
A fejezetek elején található mottók is jó választás voltak, jó bevezetést adtak minden fejezethez.
Érdekesnek tartottam, hogy Musso, francia létére mégis amerikai szereplőkről, amerikai helyszínekről ír – mondjuk nem bántam, mert Amerika jobban érdekel. A francia Coelhoként emlegetik – az kell mondjam jobb nála. Nekem legalábbis jobban tetszett, mivel nem hatja át a könyveit (azt a kettőt amit eddig olvastam) a túlzott vallásosság, a spiritualizmus (’fény harcosa’) – ami Coelho könyveiben nekem nem tetszik. Musso könnyedebben ír, az élet fontos dolgairól, a stílusa élvezhető, egyszerű – ezáltal szélesebb rajongóköre lehet.
Szót kell ejtenem a könyv kinézetéről: én szerettem az Ulpius-os könyveket, mindegyik hasonló méretű, nagyon jól néznek ki a polcomon, de ez nagyon kirí a többi közül! Túlságosan nagy, túl vastagok a lapjai, és nagyok a betűi – becsapja az embert a terjedelmét illetően. Nem értem miért kellett ekkora böhöm nagy alakban kiadni. Olvastam olyan véleményeket, hogy így könnyebb olvasni, meg jobban kézre áll – ez igaz, de én mégis jobban szeretem a ’hagyományos’ méretű könyveket, amiket könnyen magammal tudok hurcolászni, emellett gondolom az árát is megdobta a nagy méret…
Összességében nagyon tetszett ez a történet: elgondolkodtatott és összeszorította a szívem, egy fájdalmas, de különleges szerelmi történetet, élettörténetet olvashattam … Várom Musso további könyveit.
5/5
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)