Milan Kundera - A lét elviselhetetlen könnyűsége

Senkit ne riasszon el a könyv elején lévő filozofálgatás, lesz itt érdekes cselekmény is bőven. Igaz ez nem egy kalandregény; életekről, élettörténetekről olvashatunk, és az élet nagy kérdéseiről: mint például, helyesen cselekedtünk-e, milyen véletlenek alakították a sorsunkat, változtassunk-e ezen.

A könyv főszereplői: Tomas, a sebész, a nagy nőcsábász. Tomas szerelme (?) Tereza, aki egy unalmas kisvárosból menekült Prágába, hogy valami felsőbbrendűbb életet éljen, megszabaduljon a közönséges anyjától, és családjától. Aztán ott van Sabina a festőnő, Tomas egyik szeretője, aki nem tud állandó, hosszú kapcsolatok kialakítani az emberekkel, ezért folyton költözik, menekül.

Az első oldalakon Kundera megállapítja, hogy az élet azért könnyű, mert megismételhetetlen, nem tér vissza (Nietzsche eszméi jelennek meg). De felteszi a kérdést, hogy jó-e ez, hogy az élet könnyű? Az embernek szüksége van valami súlyra, ami megadja az értelmét az életének, amivel - amiért küzdhet.

A könyv szerkezete érdekes, nem lineárisan mesél, hanem az egyik fejezetben főleg Tomas szemszögéből, a következőben pedig visszamegy az időben, hogy Teraza szemszögéből is bemutassa az eseményeket.

Nekem tetszett Kundera bölcselkedő stílusa (hasonlít Coelhora, a mesélése is, ahogy néhol írt, olyan 'coelhos' volt, egyszerű stílussal, mégis nagy dolgokról ír), a többértelműsége (volt olyan, hogy elkezdtem gondolkodni ez most mit is jelent, de a következő bekezdésben már megmagyarázta - pl.: Teraza álmait.) Szóval kapunk élettörténeteket, bölcselkedést, de mindezt könnyű, (?) fogyasztható formában.Intertextuális utalások is vannak a könyvben, Anna Karenina emlegetése többször is. [Ez érdekes, mert most többször előkerült az életemben ez a könyv: pár hete láttam a filmváltozatot, aztán múlt héten végre meg is vettem a könyvet, de tegnap pl ezt a blog bejegyzést olvastam, és ez még mindig nem elég: Ulickaja - Életművésznők könyvében szintén említették! Szóval most már tényleg ideje nekem is elolvasnom :)))]

A cselekmény:
Tomas megismerkedik Terezával, aki nemsokára meglátogatja Prágában, már aznap szeretkeznek, de Tomas nem tudja elküldeni a lány (ahogy minden alkalmi szeretőjével szokta tenni), mert Teraza megbetegszik, és szépen lassan ottragad a lakásában. Fokozatosan megszokják egymást, összeházasodnak, de Tomas még mindig szeretőkhöz jár - Teraza tudja ezt és folyamatosan gyötrődik emiatt. Terza és Tomas is kételkednek abban, hogy tényleg együtt kell-e élniük, hiszen néhány véletlen miatt találkoztak csak. Aztán Genfbe költöznek (Prágai tavasz ideje), de Tereza nem bírja már tovább visszamegy Prágába. Tomas utánamegy (ebből látszik, hogy ragaszkodik hozzá, szereti). És az emigrálás után egy buta cikk miatt Tomas elveszti a sebészi állását, és végül ablakmosónak áll. Végül falura költöznek, mert már mindketten belefáradtak a város életben (Tomas a sok szeretőbe, Tereza a kommunista besúgóktól fél).

Tomas nőcsábászatának célja, megszállottsága, az hogy feltárja a kiválasztott nők egyediségét, olyan dolgokat, amiket amúgy nem lehetnek elképzelni, kikövetkeztetni.

Még sok részét lehetne boncolgatni a könyvnek, a lényeg: nekem tetszett, és ajánlom azoknak akik szeretik a bölcselkedő, nem nem az élettől elrugaszkodott történeteket.
5/5