Fredrik Backman - Mi vagyunk a medvék
2015-ben ismerkedtem meg Fredrik Backman svéd íróval, a nagysikerű Az ember, akit Ovénak hívnak regényével. Azóta több kötetét elolvastam, nagyjából mindenegyik tetszett - legutóbb tőle a Hétköznapi szorongások varázsolt el. A Mi vagyunk a medvék évek óta a várólistámon volt, idén végre nekiálltam - ez egy három részes sorozat első kötete, mely egy kicsi svéd városban, Björnstadban játszódik.
A városban gyakori a munkanélküliség, kevés a bolt és a munkalehetőség - az egyetlen kitörési pont a hoki lehet. Olyan ez a sport a björnstadiak számára, mint a vallás, a család, ill. többek számára munkahelyet nyújt és karrierjük fontos pontja. A mindentudó narrátor karakterről karakterre ugrálva mutatja be a hokihoz fűződő viszonyukat és terveiket.
A junior csapaton van az egész város szeme: ha jól teljesítenek és elég szponzort gyűjtenek, akkor a városban alapíthatják meg a hokiiskolát, a szomszédos és ellenséges Hed helyett. Megismerkedünk a tizenévesekkel, akik a csapatban játszanak, szüleikkel, akik többféle módon kötődnek a sporthoz.
A regény egyik fontos pontja a meccsek és a győzelem, a másik a vezetőségben beálló változások. Kényes téma nyugdíjba küldeni, lecserélni egy olyan edzőt, aki azokat is tanította, felfedezte, akik most el akarják küldeni... Ám a politika, a helyezkedés erősebb, mint a hagyományok vagy a tisztelet.
Rengeteg karakter életébe kapunk bepillantást, villanásokat - többféle korosztály életéből - a serdülők, az egykori hokisztárok, ma már munkanélküli vagy alkoholista férfiak sorsába. A regény fontos témája a nemi erőszak, amely egy kamaszbulin esik meg - ezután a város két félre szakad. Sajnos teljesen életszerűen mutatja be az író azt a mentegetést, hitetlenkedést, gyalázkodást, ami ezt az estet kíséri. Gyűlöltem ezeket a karaktereket, az álszentségüket, a bratyizást - mutyizást, ami úgy látszik mindenhol előfordul.
Néhány karakter és tette csillantotta fel a reményt, de a regényről az összbenyomásom negatív. Elsőre megakasztott ez az okoskodó narrátor, aki ugrál oda-vissza a karakterek között, utalgat, és rengeteget ismétel. Nem tudom miért, de most türelmetlen voltam ezzel a könyvvel, pedig a helyszín, az emberi kapcsolatok olyanok, amiket szeretni szoktam - konkrétan Backman írói világa eddig mindig megszólított. Viszont utálom a sportot, a csapatjátékokat, nem érint meg ez az összhang, amit bemutatott a szerző is, mert látom - és meg is mutatta - a negatív oldalát. Kevinért! Nem is tudják mit tett, és a banda elkezd vonulni a városban, ártatlanokat megverni, mert sejteni vélnek valamit...
Voltak szép jelenetek, okos megoldások ebben a regényben is, de összességében nem tetszett. A folytatáshoz sem érzem a kedvet, majd talán valamikor máskor.
3/5
Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Björnstad
Fordító: Bándi Eszter
Oldalszám: 384
Ár: 4290 Ft
Borító: 4/5
Fülszöveg:
Van egy város valahol az erdő közepén, ahol a tél hosszú, az emberek pedig kemények, mint a jég. Nincs se turizmus, se ipar, se munka, de a remény még pislákol. Van ugyanis valami, ami mindenkit érdekel. Amihez kivétel nélkül mindenki ért. Ez pedig a hoki. Aki azt hiszi, hogy az csak egy játék, nagyon téved. A hoki itt maga a remény.Ebben a szezonban mindenki a Björnstad Hockey junior csapatába veti minden bizodalmát. Egy maroknyi tizenévesbe, akikre hatalmas felelősség nehezedik, mert esélyesek arra, hogy visszahozzák a játék és a város dicsőségét.Fiúk és lányok, apák és anyák története ez a könyv. Egy csapat története, amely mindennél fontosabb. A férfiasságé és a csoportszellemé. A tehetségé. Családoké. És egy bűntetté, amely olyan hullámokat gerjeszt, akár a vízbe dobott kő.Mennyire fontos a győzelem? Mit érünk a csapatunk nélkül? Mit bír ki egy barátság? Hogyan védhetjük meg a gyerekeinket? Backman Björnstad-sorozatának első része egészen más, mint amit a szerzőtől megszoktunk, mégis hihetetlenül ismerős. Ezt a történetet meg kellett írni. Mert nemcsak a björnstadiakról, de rólunk is szól, mégpedig húsba vágóan. Aki egyszer belépett Backman világába, az nehezen szakad el tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)