Fredrik Backman - Az ember, akit Ovénak hívnak

Tavaly novemberben olvastam Miamona ajánlóját erről a könyvről, és nagyon megfogott a kép amit Ovéről festett (röviden és tömören kommenteltem a bejegyzéséhez: "Akarom.". Már az első oldalak után (mint a Pettigrew őrnagynál) éreztem, hogy ez az én könyvem lesz :D 

A könyv elején Ovét elküldik a munkahelyéről, a felesége fél éve meghalt, így a férfi élete teljesen kiüresedik. Van egy szép háza, egy Saabja, semmi tartozása, úgy érzi ideje itt hagyni ezt a gyarló világot, ami mindig csalódást okoz neki. De ez nem megy olyan könnyen, a semmirekellő szomszédai mindig megzavarják valamivel...

Ove különleges (~ fura/ kényszeres/ antiszociális...) ember, egyrészt nagyon szabálykövető - de van olyan, amit nem tart be, felülbírálja a saját szabályaival :D Minden reggel ellenőrző körútra indul a lakónegyedben, megnézi a biciklitárolót, a parkolókat, a garázsát, az autóját - és mértéktelenül felháborítja a többi ember slendriánsága, hogy nem képesek magukat a szabályokhoz tartani. 

"És Ove annyira erősen hitt az igazságban, az erkölcsben és a kemény munkában, no meg egy olyan világban, ahol ami helyes, az helyes. És ahol nem azért kell helyesen cselekedni, hogy az ember érmet, diplomát vagy vállveregetést kapjon érte, hanem azért, mert nem lehet máshogy. Már nem igazán vannak ilyen emberek a világon, jött rá Sonja. Ezért úgy döntött ő ezt választja."

A regény a nyugati világ, a fogyasztói társadalom bírálata, ahol az emberek nem tartják magukat a szavukhoz, könnyen lecserélik az embereket, a tárgyakat maguk körül. Ove mindennek az ellentéte - tartja magát az apja által belenevelt elvekhez, hűséges, szófukar, tiszteli a tárgyait és inkább megjavít valamit, mint hogy újat vegyen belőle. 

…minden ember életében eljön a pillanat, amikor el kell döntenie, milyen emberré váljon. Olyanná, aki hagyja, hogy a többiek eltapossák, vagy olyanná, aki nem. Ha nem ismered a pillanat történetét, nem ismered az embert.

A jelenbeli kalandokat megszakítják a múltbeli szálak - megismerjük, hogyan nevelte fel Ove apja a fiút, mire tanította, hogyan állt munkába, és hogyan talált rá Sonjára. (Akiben szerintem minden könyvmoly lány magára ismer :)).

"A macska felállt. Ove megállt. Ott álltak és méregették egymást néhány pillanatig, mint két verekedni vágyó egy vidéki kocsmában késő este. Ove azon merengett, hozzávágja-e a macskához az egyik facipőjét. A macska úgy nézett ki, mint akit nagyon rosszul érint, hogy neki nincs facipője, amit visszahajíthatna."

Saab 92-es forrás

A humor nagyon fontos a könyvben, állandó humorforrás Ove morcossága, világlátása. 

Jót derültem Sonja apja és Ove találkozásán, hasonló kaliberű emberek, akik szófukarok és inkább a tettek beszélnek helyettük.

"Félúton a nappaliban levő fotelje felé kissé habozva megállt.– Horgászik-e? – morogta végül, anélkül, hogy Sonjára nézett volna.– Nem hinném.Az apja mogorván bólintott. Csöndben állt egy darabig.– Nade. Tán még megtanulhat – dünnyögte végül, aztán szájába vette a pipát, és eltűnt a nappaliban.Ez volt a legszebb bók, amit Sonja valaha is hallott tőle."

Nagyon tetszett ez a könyv - nem gondoltam volna, hogy ennyire megfog :) Igazi mese felnőtteknek (ezt a címkét is alkalmazni fogom ezentúl a bejegyzéseknél), érdekes főszereplővel, fejlődéssel, sok humorral és jobbá váló életekkel.

Ha jól értelmeztem ezt a cikket akkor a mozifilm is kilátásban van, ami nem is csoda, annyira filmszerű az egész, illetve A százéves ember, aki kimászott ... is hasonló könyv, amit szintén megfilmesítettek.

5/5

Kiadó: Animus
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: En man som heter Ove
Oldalszám: 336
Ár: 3690 Ft
Borító: 5/5 

Részlet (1-2. fejezet)

Fülszöveg:

"Ove 59 éves. Saabot vezet. És megvan a véleménye mindazokról, akik képesek Volvót, vagy pláne valami lehetetlen külföldi márkát venni. De ennek már semmi jelentősége a történtek után… Hiszen Ovénak már állása sincs. Neki, akinek lételeme a munka. Nem sokra becsüli ezt a komputerizált világot, ahol egyeseknek egy radiátor légtelenítése vagy egy utánfutós tolatás is probléma. És most a szomszédai, akik ilyesféle hasznavehetetlen alakok, mintha még össze is esküdtek volna ellene. Meghalni sem hagyják. Pedig semmire sem vágyik jobban… Egymás után fordulnak hozzá bajos ügyeikkel, amikben szerintük ő és csakis ő képes segíteni: hol tolatni kell helyettük, hol szerelni, hol beteget szállítani vagy épp befogadni egy rozzant, kóbor macskát. Mintha – különösen az a kis iráni nő a mamlasz férjével – képtelenek lennének elszakadni attól a tévképzetüktől, hogy ő valójában jó ember, nagy szíve van. Mit kezd mindezzel a mogorva Ove, aki kényszeres szabálykövetésével oly gyakran vált ki szemrángást a környezetében? Végül is mi a baja a világgal, s hogyan jutott el mostani élethelyzetéig, amely szerinte csak egy, végső megoldást kínál? Milyen ember ő valójában, s van-e számára kiút? Ajánljuk szomszédoknak, ezermestereknek és kétbalkezeseknek, morcosaknak és életvidámaknak ezt a nagyszerűen megírt, mély emberismeretről tanúskodó, hol nevettető, hol torokszorító történetet, amely minden idők egyik legnagyobb könyvsikere Svédországban."