Mohamed Mbougar Sarr - Ugyanolyan ​emberek

Mohamed Mbougar Sarr, szenegáli írótól két éve olvastam Az emberek legtitkosabb emlékezete c. regényét, amely teljesen elvarázsolt - újra ráébresztett, hogy jó és szükséges szépirodalmat olvasnom, kicsit megdolgoznom az adott könyvvel. Azóta is ajánlgatom ezt a regényt, ha valaki különlegesebb történetet keres - ill. a könyvtárban előszeretettel pakolászom ki az ajánló szekrénykére - asztalra :) Emiatt nagyon kíváncsi voltam a legutóbb megjelent kisregényére - regényére, az Ugyanolyan emberekre.

A Dakarban játszódó történetben egy harmincas évei végén járó irodalomprofesszort ismerünk meg, Ndéné Géjét, aki hagyományos szenegáli családban nőtt fel. Franciaországban tanult, majd visszatért szülővárosába, hogy az egyetemen oktasson. Még nem házasodott meg, de gyakran csábul el egy gyönyörű nő, Rama karjaiba, akivel nyitott kapcsolatot tartanak fenn. 

Rama és egy általa mutott videó forgatja fel narrátorunk életét: az amatőr felvételen az látszik, ahogy a tömeg kihantolja egy nemrég eltemetett férfi sírját, majd meggyalázva kitoloncolják a testet a temetőből. A férfi bűne: gór-jigén, vagyis homoszexuális.

Ndéné-t nyugtalanítja a felvétel, és Ramával való beszélgetés-veszekedés elindítja egy olyan úton ami miatt teljesen felborul az élete. Végigkövethetjük azt a folyamatot, ahogyan próbálja feldolgozni a látottakat, felmérni hogy szűk családja mit vall a jelenségről, közben ő maga mit gondol az egészről. Közben a munkájában is problémák adódnak: nem veszi figyelembe a kormány előírását, hogy ne oktassanak jelenleg homoszexuális írókról.

Szenegálban a muzumán vallás tiltja a nem hetero kapcsolatokat, végigkövethetjük a kisregényben az erre vonatkozó szabályokat, meggyőződéseket (pl.: sosem voltak az országban 'ilyenek', a nyugatiak hurcolták be ezt is). Olvashatunk több megközelítést a témáról, egy szereplő a korábbi évtizedek csendes, tűrt viselkedésével szemben elítéli a modern magamutogatást, de a végén őt is elkapja a csőcselék.

A pletyka és a látszat borzasztó dolog - elég néhány gyanús esemény és egy-egy ember eláshatja magát. Ha szerencséje van, nem verik halálra... Félelmetes dolog volt erről olvasni, hogy a vallási meggyőződés (elvakultság) mekkora indulatok szül, a tömeg pedig nagyon könnyen elszabadul.

A regény tele van esszészerű részletekkel, monológokkal nem csupán a fenti témáról, a gyűlöletről, de a művészi és társadalmi énről, magányról, családról, becsületről, gyászról.

A legtöbb ember kívülről átvett elveket hangoztat olyan témákról, amelyek semmiben és semmire nem kötelezik. Következmények nélkül beszélnek. Ez teszi lehetővé, hogy büntetlenül mondogassák a világ összes ostobaságát, anélkül, hogy egyáltalán tudatában lennének. Ez a legegyszerűbb. Az utolsó idióta is képes felületes véleményt mondani egy számára idegen témáról.

Amilyen rövid olvasmány, annyira nehéz a témái, nyíltsága, az erőszak és gyűlölet miatt. Szenegálról, a hagyományaikról és az életük sötét oldaláról kaptam egy villanást, amiből ismét tanultam a világról - az írói stílus-gondolatok ismét megfogtak, de örültem, amikor letehettem a könyvet. Nem ajánlom mindenkinek, de mégis - mert nem lehet hagyni a vallási elvakultság (nem kell, hogy az iszlámra gondoljunk, elég kishazánk megmozdulásaira gondolni...) tönkretegyen és elvegyen életeket!

4/5

Kiadó: Park
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: De purs hommes
Fordító: Balla Katalin
Oldalszám: 168
Ár: 4499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Az ​emberek legtitkosabb emlékezete szerzőjétől

Mohamed Mbougar Sarr azt a kérdést járja körül lírai szépségű regényében, amely talán a legfontosabb kérdés mindannyiunk életében: Hogyan találjuk meg magunkban az erőt, hogy valódi önmagunkká váljunk, bármi legyen is az ára?

Ndéné Géjé, a fiatal irodalomprofesszor nem hisz a szemének az irodalomoktatókhoz intézett minisztériumi felhívást olvasva: hagyják ki a tananyagból Verlaine és más, bizonyíthatóan homoszexuális szerzők műveit, mert rossz hatással lehetnek a hallgatókra. Ostobaság, egy vers értékének semmi köze a szerző szexuális orientációjához! Ndéné fel van háborodva, még ha tisztában is van vele, hogy a felhívás csupán a fellobbanó homofóbia legújabb jele a muszlim többségű Szenegálban, ahol a homoszexualitás vallásgyalázásnak számít, olyan bűnnek, amelyet a fehérek hurcoltak be az országba. Miután ellenállására válaszul felfüggesztik oktatói posztjáról, Ndéné tanulmányozni kezdi országa hagyományait, hogy megértse a homoszexuálisnak kikiáltott emberekkel szemben táplált gyűlölet mozgatórugóit, és útja során olyan belső tájakra téved, amelyekről azelőtt mit sem tudott.