Agatha Christie - Négy ​színmű

Utolsó előtti olvasmányom az Agatha Christie plecsnihez! :)

2023 óta volt a várólistámon ez a könyv, miután megnéztük Az egérfogót a Veres 1 Színház előadásában. A vaskos kötetben a szerző négy színművét olvashatjuk, amelyeket novella ill. átdolgozott regény formában már olvastam korábban. Ettől függetlenül jó szórakozást, meglepetést és izgulnivalót adott ebben a formában is.

Az egérfogó tetszett a legjobban, persze ehhez biztos hozzájárult, hogy láttam eljátszva és bennem éltek ezeket az emlékképek. Egy igazi téli történetről van szó, amelyben egy vidéki úriházban a hó elzárja a külvilágtól a szereplőket. Mollie és Giles Ralston a fiatal házaspár, akik megöröklik az udvarházat és tiszteletreméltó szállót kívánnak üzemeltetni. Az első napjukat követhetjük, amikor megérkeznek az első vendégek, betemeti őket a nagy hó és Londonból egy gyilkosság híre von baljós fátylat az eseményekre. 

Ez is egy olyan történet, ahol a múlt hatásai érvényesülnek - mindenki gyanús, vannak félreértések - álcázás és egy bosszútörténet. 

5/5

A vád tanúja

Egy bírósági darab, ahol egy fiatal férfit egy idős egyedülálló hölgy megölésével gyanúsítanak. A furcsaság, hogy minden a férfi ellen mutat - egyedül a felesége tudja igazolni az alibijét - ám ő mintha ezt vonakodna megadni. Csavar után csavarral zárul a történet - amire igaz az első darab egyik megállapítása: "Szerintem mindenki érdekes, mert sohasem tudhatjuk, milyen is valójában, vagy hogy mi jár a fejében."

Ez színdarabként olvasva kicsit unalmasabb volt, mint a többi - novellában szerintem jobban működött bár már 'rég' (2018) olvastam. Aki szereti a bíróságokon játszódó történeteket, itt tobzódhat - a szerző szépen megmutatja, hogyan zajlik az angoloknál a tárgyalás, mi az ügyvédek, tanúk és az esküdtek feladata.

3/5

Ítélet

Az Egérfogóhoz hasonlóan viszonylag kevés embert, helyszínt, de egy nagyon érzelmes történetet bemutató mű, amelyben szerelmi háromszög bontakozik ki előttünk egy emigrált tudós körül. Ezt is szívesen látnám a színpadon! Inkább a Mary Westmacott-féle műveihez kapcsolódik, bár itt is történik gyilkosság és nyomozás, ám a hangsúly az érzelmeken, szerelmeken, vágyakon és elfojtásokon van.

5/5

Pókháló

Charles Osborne regény-átdolgozásában már olvastam ezt a sztorit, már ott is megjegyeztem, hogy viszonylag humoros - könnyed, de mégis izgalmas bűnügyi témákat hoz be. 

Szintén egy zárt helyszínen játszódik, egy vidéki udvarházban, ahol fontos lesz egy titkos átjáró, egy trükkös asztalka, különböző látogatók és ügyleteik.

4/5

Összességében tetszett ez a kötet, az életmű megkoronozása volt ebben a formában is olvasni tőle. Figyelni fogom mikor állítják valamelyiket színpadra - mert bár nem vagyok nagy színházba járó, de Az egérfogó különleges élmény volt :)

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2010
Fordító: Dedinszky Zsófia, Herczegh Gabriella, Upor László
Oldalszám: 586 
Ár: - Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Agatha ​Christie rendkívül sikeres drámaíró is volt. Születésének 120. évfordulóján ezzel a kötettel tisztelgünk előtte.

Az egérfogó

A behavazott, a világtól teljesen elvágott fogadóban megjelenik a rendőrség embere. „Gyilkos van önök között, és megint lecsapni készül!” A híres darab már 57 éve egyfolytában színpadon van Londonban.

A vád tanúja

Leonard Vole-t gyilkossággal vádolják. Egyetlen ember menthetné meg az akasztófától: a felesége. Ő azonban váratlanul férje ellen fordul. A tárgyalóteremben aztán minden titokra fény derül…

Ítélet

Ez a darab kakukktojás: noha van benne gyilkosság, gyilkos és bírósági tárgyalás, valójában lélektani dráma. Az ismert tudós tolószékhez kötött feleségével és kettejüket ellátó unokahúgával él. Bár szegények, igyekszik segíteni tehetséges tanítványait. Az egyik tanítvány azonban nemcsak tehetséges, hanem szép, gazdag, fiatal nő is. Mi lehet egy ilyen háromszög (vagy négyszög) megoldása?

Pókháló

Clarissa Hailsham-Brown, a Külügyminisztérium egyik vezetőjének felesége hullát talál vidéki házuk nappalijában. Sajnos senki nem hisz neki – aztán a hulla is eltűnik. Agatha Christie krimivígjátékot írt Margaret Lockwood, a negyvenes évek filmsztárja számára, méghozzá kiválót.