Robin Hobb - Őrült hajó I-II.

Majdnem pontosan egy éve olvastam Robin Hobb, amerikai fantasy író Élőhajó sorozatának első részét. A könyv nagy meglepetés volt számomra, mert tartottam attól, hogy mennyire fog tetszeni nekem egy ilyen high fantasy... ahogy látható - nagyon :D Az idei nyáron mindenképp folytatni akartam a sorozatot, ezért a nyári leállásra hazahoztam magammal a könyvtárból a 2. és 3. részt is.

Az első részből megismert szereplők sorsa bonyolódik tovább az Őrült hajóban, ami - ahogy gondoltam - a Paragon nevű élőhajóval is kiegészül.

Az Élőhajó sorozatban egy olyan világ jelenik meg, amelyben a mágia a hétköznapok része, egy bizonyos mágusfa nevű anyagból pedig olyan különleges hajókat készítenek, melyeknek tudata van. Az első részben a Vestrit kereskedőcsaládot ismerhettük meg és az öntudatra ébredt élőhajójukat, Viviánát. A család több szereplője kiszakad megszokott életéből, meg kell küzdeniük váratlan helyzetekkel, érzelmekkel, gyásszal. A történet kiegészül egy nagyravágyó kalóz szemszögével is, akiről még többet megtudhatunk az Őrült hajóban. A családregény a politikai helyzettel is bonyolódik, amelyben az uralkodó és a rabszolgaság kérdése kerül előtérbe. Emberi szereplőinken kívül bepillantást nyerünk egy-egy tengeri kígyó szemszögébe is, akik keresnek egy bizonyos Emlékezőt és igyekeznek egyre több fajtársukat magukkal vinni erre az útra. 

A második rész ott veszi fel a fonalat, ahol véget ért az előző kötet. Wintrownak meg kell küzdenie azzal az új helyzettel, amibe került - a Viviána Kennit kalóz kezére került, ráadásul egy kígyótámadásnak köszönhetően Wintrownak minden gyógyító tudását be kell vetnie. Ez a rész nagyon erőteljes volt, nem csak az ábrázolt fájdalom, hanem a lelki oldala miatt is. Érdekes volt látni, hogy ezután mennyit változott a fiatal fiú életszemlélete: olyan emberektől tanult akikről nem is gondolta volna, hogy valaha kapcsolatba kerül. 

"Nézd meg, hogy hol állsz most, és innen indulj tovább! Hozd ki mindenből a lehető legjobbat! Fogadd el az életedet, és akkor talán életben maradhatsz! Ha viszont megpróbálsz távolságot tartani, ha úgy teszel, hogy ehhez neked semmi közöd, mert nem ott vagy, ahol lenned kellene, akkor az élet könyörtelenül eltipor. Lehet, hogy az ostobaságod nem kerül a fejedbe, de ha csak pusztán létezel, akkor ugyanolyan kevés jót tudsz tenni magaddal vagy bárki mással, mintha csak halott volnál."

Althea is halad a saját küldetésével, hogy hazatérjen szülővárosába, Bingtonba és egy másik élőhajón szerzett tapasztalatai alapján magának követelje a családi hajót, Viviánát. Ám ekkor még nem tudja, hogy a hajó más vizekre evezett... szó szerint ;)

Bingtonban - kicsit a Bridgerton - régenskori udvarlós könyveket idézve - Málta sorsában merülhetünk el egyre jobban. A családi adósságok fejében, az esővadoni Khuprus családban kellene folytatnia életét. A kérő, Reyn szimpatikus számára, ám Málta még keresi önmagát. Az idegesítő, manipuláló tinilányból néhány tragikus esemény hatására egy erősebb, öntudatos karakterré válik, aki egyre jobban hasonlít családja idősebb rokonaira. A kezdeti ellenérzéseim szépen átfordultak rajongásba, amikor az ő szála következett a regényben :D 

Újabb szereplők nézőpontja is bekapcsolódott ebben a részbe, mint például maga az uralkodó, Magnadon szatrapa ill. egyik tanácsadója képében. Nagyon tetszett, hogy az Esővadonról is többet megtudtam, ill. magáról az élőhajókról, a tengeri kígyók küldetéséről. A címbeli őrült hajó, Paragon néha hátborzongatóan viselkedett, de a cselekmény és egy küldetés szempontjából fontos szerepet kapott. 

Ismét hamar beszippantott ez a regényfolyam, olyannyira, hogy már bele is kezdtem a trilógia záró részébe is (nem akartam még egy évre parkolópályára tenni :D). Szerencsére a szerző aprólékos stílusa, ismétlései miatt a nagyobb kihagyás sem okoz gondot az olvasásban. Több alapvető információt megismétel, ill. a szereplők és események tovább árnyalásával is segít feleleveníteni az előző részben történteket. 

Azoknak ajánlom ezt a sorozatot, akik szeretik a nagyszabású történeteket, amelyben többféle karakter sorsa fonódik össze. A fantasy-szál és a mágia csupán egy keret, a lényeg a szereplők fejlődésén, érzelmi életén van ill. azon, hogyan küzdtenek meg a nehéz helyzetekkel. 

Hajózás, kalózok, rejtélyes szigetek, mágikus lények és egy kis régenskort idéző udvarlás is keveredik ebben a részben.

5/5

Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: The Mad Ship
Sorozat: Élőhajók-ciklus 2.
Fordító: Varga Csaba Béla
Oldalszám: 764+492
Ár: - Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Az ​Elátkozott Partvidéken felbomlik a régi rend: az ifjú szatrapa kalcedi zsoldosai élén arra készül, hogy leszámoljon a szabadságra vágyó bingtoni kalmárokkal. Bington meghasonlik önmagával: a régi és az újkalmárok farkasszemet néznek egymással, és bármikor kirobbanhat a rabszolgák felkelése. Kennit kapitány kis híján meghal, de vasakarattal elkezdi összekovácsolni a kalózok királyságát. Wintrow csak lassan ébred rá, hogy a vakmerő, könyörtelen kalóz valójában Sá kiválasztottja. Málta Havenből lassan ifjú hölgy válik, ám a sors szétzúzza az elkényeztetett kislány álmait. Dúsgazdag esővadoni udvarlóját sokan őrültnek hiszik, mert azt állítja, hogy egy ősi sárkány szól hozzá. És ez a sárkánykirálynő Máltát is kiszemeli magának. Miközben eldől Paragon, a vak és őrült élőhajó sorsa, kiderül a sárkányok néhány titka, de az is, hogy kit keresnek olyan kétségbeesetten a tengeri kígyók. A történet minden szereplőjének fordulatot vesz az élete, amikor Kennit kapitány úgy dönt, hogy a Viviána fedélzetén elviszi Wintrow-t egy jóslatért a Mások Szigetére, a förtelmes ősi lények közé.