Domenico Starnone - Hurok
Domenico Starnone kisregénye tökéletes 'levezetése' volt Elena Ferrante Aki megszökik és aki marad regényének. Szinte ugyanott játszódik (Nápoly, de egy jobb környékén), az idő is stimmel (1970-es évek ill. napjaink), és a bemutatott élethelyzet (egy család szétforgácsolódása) is hasonló volt.*
Nagyon erős történetről van szó, ami alig 200 oldalban mutatja be egy kétgyerekes család életének drámai megváltozását.
Az első oldalakon a feleség nézőpontját ismerjük meg a férjéhez írt levelein keresztül, amikben reflektál arra, hogy 12 év házasság, két kisgyerek születése után, a férfi beleszeret egy fiatalabb lányba. A család életében lezajló dráma több évig tart: Aldo keresi önmagát az új helyzetben, felesége, Vanda próbál túlélni a romokon, amit férje hagyott neki.
A második részben időben ugorva már az idős házaspárt láthatjuk, akik nyaralásból térnek haza és lakásukat felforgatva találják. Aldo a rendrakás közben visszaemlékezik házasságuk válságára, az azóta eltelt évekre, felesége viselkedésére. A könyv végén pedig egy meglepő lezárást ismerhetünk meg - gyerekeik szemszögén keresztül.
Amilyen rövid ez a regény, annyira erős - megismerhetünk három nézőpontot és láthatjuk, hogy mindegyik szereplő hibás valamilyen szinten. Kezdve persze Aldoval, aki könnyen rúgta fel a családi biztonságot, gyerekei életét és feleségéét. Halvány lelkiismeret furdalással, gyerekei sorsával nem törődve ment a saját feje után. Vanda sosem tudja megbocsátani neki ezt a tettét, próbáknak veti alá és már csak a megszokás tartja őket egymás mellett.
Sandro és Anna a legnagyobb vesztesei ennek a helyzetnek - felnőttként két különböző módon próbálják feldolgozni ezt, de egyikük sem a legjobb módon.
"A mi szüleinknek csak az a hurok számított, amivel egymást kínozták egy életen át."
Az ember bőre alá mászik ez a könyv, amikor már azt hinnéd tudod kinek a pártjára állj, akkor kapsz egy újabb nézőpontot, ami miatt át kell értékelned a szereplőket. Nagyon tetszett ez a kisregény, mármint amennyire tetszeni tud az, hogy egy család széteséséről és erőszakos visszaállításáról szólhat egy történet.
Olvastam/hallottam, hogy a Hurok 'előzménye' Ferrante Amikor elhagytak kisregénye, amit most előrébb is veszek az olvasási várólistámon.
5/5
*Sőt, ha a pletykáknak hinni lehet, akkor Ferrante és Starnone stílusa nem véletlenül hasonló.
Kiadó: Jelenkor
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Lacci
Fordító: Barna Imre
Oldalszám: 204
Ár: 2950 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
A Hurok egy megpróbáltatásokkal, ki nem mondott sérelmekkel teli, hosszú különélés után újrakezdett házasság története. Akár egy törött váza, melyet összeragasztottak ugyan, de a legfinomabb érintésre millió darabra hullik szét.„Ha netán elfelejtetted volna, édes úr, majd én eszedbe juttatom: a feleséged vagyok.” Így kezdődik a levél, melyet Vanda ír Aldónak, amikor az elköltözik otthonról, elhagyja két kisgyerekét, hogy megvalósítsa önmagát. Fiatal házasok, tele illúzióval és reménnyel, függetlenségre törekvéssel, de szabadságvágyuk közepette arról valahogy megfeledkeznek, hogy már nem szabadok. A férj szerelmes lesz, Rómába költözik, a feleség Nápolyban marad a gyerekekkel, igyekszik túlélni a mindennapokat, megbarátkozni a gondolattal, hogy férje egyetlen választ sem ad a fejében cikázó miértekre. Domenico Starnone három nézőpontból írta meg egy elhagyás, majd visszatérés történetét. Mi történik azzal, aki megszökik, és azzal, aki marad? Meg tudnak-e bocsátani önmaguknak és egymásnak? Lehet-e a múlt sérelmeit szőnyeg alá söpörve önámításban leélni egy egész életet? Van-e annál nehezebb, mint eltépni azokat a láthatatlan szálakat, melyek két embert a fulladásig egymáshoz kötnek? És a gyerekek? Ők vajon megbocsátanak?Domenico Starnone olasz író, forgatókönyvíró, újságíró. 1943-ban született a Nápoly melletti Savianóban. Több mint tíz regény és elbeszéléskötet szerzője, számos művét megfilmesítették. 2001-ben Via Gemito című regényéért megkapta a Premio Strega-díjat, mely a legrangosabb olasz irodalmi díj. Jelenleg Rómában él. Magyarul ez az első könyve
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)