Rosemarie Eichinger - Esznek-e ​a halottak epertortát?

Idén márciusban jelent meg a Kolibri Kiadónál ez a könyv - ahogy A fülemüleerdő titka, ez is ifjúsági és szintén a gyász tematikáját dolgozza fel egy 12 éves lány karakterén keresztül.

A megjelenésekor megfogott a különös cím és az ütős borító, plusz pont volt, hogy a szerzője osztrák.

Emma a temetőben él, mivel az apukája a sírásó és temetőkertész egy személyben. Emma itt nőtt fel, és nem bánja ezt a furcsa környezetet - sőt látja a halottak szellemét, beszélget velük és feljegyzi a történeteiket.

Egy nap meglát egy korabeli fiút, Petert, aki órákon át egy sír előtt ül - kiderül, hogy ikertestvérét gyászolja.

Emma rengeteget tud a temetkezési szokásokról, a gyászról, de ennek ellenére egy gyakorlatias, életvidám kislány, ahogy az apukája is. Petert és családját - érthető módon - teljesen maga alá temeti a gyászuk, Emma ebben próbál segíteni a fiúnak. Megmutatja neki a temetőt, mesél az ott nyugvókról, próbálja megmutatni neki hogyan tudja feldolgozni ezt a tragikus eseményt.

"És azt hiszem, mindenkinek meg kell adni a lehetőséget, hogy a saját módján dolgozza fel a veszteségeit."

Kettejük kialakuló barátsága, ill. Emma apjának új kapcsolata teszi ki a fő 'problémát' ebben a könyvben. Utóbbi csak a könyv utolsó oldalain jelenik meg, és viszonylag gyorsan meg is oldódik.

A fülemüleerdőhöz képest kicsit vérszegénynek, rövidnek éreztem a történetet, emiatt ezt a könyvet tényleg inkább a fiatal korosztálynak ajánlom. A téma ne ijesszen el senkit - van benne humor, és báj ami miatt könnyedebbé teszi a komor témát. 

3/5

Kiadó: Kolibri Könyvek
Kiadás éve: 2018
Eredeti cím: Essen Tote Erdbeerkuchen?
Oldalszám: 156
Ár: 2699 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Egy ​különösen szép könyv a gyászról. Egy lányról, akit az iskolában kicsit furcsának tartanak, és egy fiúról, akinek meghalt az ikertestvére. Egy könyv a halálról, de leginkább mégis az életről. Arról, amit elveszítettünk, és arról, amire rátalálhatunk. Legfőképp pedig a temetőből a valódi életbe vezető kiútról, amelynek során még az is kiderül, vajon esznek-e a halottak epertortát…Emma vagyok. Az apám sírásó, így sok időt töltök a temetőben, de én nem bánom. Szeretem a temetőt. Itt érzem magam otthon. Még könyvet is vezetek a holtakról. Mint egy krónikás. Megírom, ők hogyan látják a dolgokat. Beszélgetek is velük. „Boldog-e ön most, hogy megboldogult? – kérdezem. – Jól kijön a szomszédjaival, vagy szívesebben nyugodna másutt? Tényleg van szaga alulról az ibolyának?”Rosemarie Eichinger 1970-ben született, történelem szakon végzett, és Bécsben él. Az Esznek-e a halottak epertortát? című könyvét Ausztriában magas rangú gyerekirodalmi díjjal jutalmazták. A méltán népszerű osztrák írónőnek ez az első magyarul is olvasható kötete.