Szép versek - Mizsur Dániel

Szeretném ha a versolvasás menő lenne, ezért tervezek több verses bejegyzést hozni. Most ér véget amúgy a könyvtárunkban egy versekhez kapcsolódó pályázat, szóval versekkel vagyok körülvéve, vettem is több kötetet az elmúlt hetekben ill. a Szívlapátot olvastam újra meg újra.

Szeretnék több magyar kortárs költőt megismerni, ezért került ma a kikölcsönzött kupacomba Fehér Renátó, Purosz Leonidasz és Tokai Tamás kötetei mellett Mizsur Dániel első kötete is, a Karc.

Mizsur Dánielről - ahogy az utolsó két költőről - még nem hallottam, de megfogott az a néhány sor, amit a kötetbe belelapozva láttam. A hazafelé tartó buszozás alatt el is olvastam és kellemesen elringatott.

A versei tetszettek meg, mert szinte teljesen személytelennek éreztem, ezért remekül magára húzhatja az olvasó. Elringatott stílusa, a szép képalkotásai, amiből szerencsére hiányzott az erőszak, vagy a vulgaritás, ami több kortársnál megvan. Jól esett a lelkemnek ez a lágyabb líra.

Egy áttűnés kísérlete

Mielőtt elindulok, már ismernem kell 

mindazt, amit majd könnyűszerrel elhagyhatok; 

tárgyak, viszonyok könnyű súlyát, 

gátak, akadályok rám szabott rendszerét.

Eltalálni a megfelelő fénysáv arányait. 

Megtörni egyenesük segédvonalait. 

Még egyensúlyozni az utolsó nap 

tompa szegélyén; megérezni az áttűnés 

ismeretlen örömét.

Csak azt hallom, ami, mint gyenge ritmus, 

kiesik az emlékezetemből. 

A felidézés mellékterméke; mégis mi maradna 

a lényeggé párolt emlék tömegéből?

Az elcserélt város esélyei

Ami innen látszik, mert csak én láthatom:

egy görbe híd, az elcserélt város. És belőle

mindig ugyanaz, egy fénykép négyszögén belül:

a szürkére meszelt, biztató ég, az állandó

mozgolódás a meredek domb felől –

azt mondják, még nem érkezett üzenet.

Képzeletbeli daruk magasan, forgolódva

rakodják az elcserélt város márvány alapköveit.

Majd kinagyított, apró részletek: erkélyen terített

asztal, vörös cölöpök csipkézett háztetőkön.

Szárítókötél foncsor anyaga. Borospohár melege.

Beragadt pillanatok növelik a város esélyeit.

Aztán a folyó feketén, kicsit később tágas park,

mintha a város lélegezne, nem is én. A torony,

ahogyan először csak karcolja, aztán finoman

át is metszi a testes köd alját. A ránk boruló

bérházak felől láthatatlan izzás a határokon.

Valahol gyúló fény jelzi, hogy éjfél van.

Mizsur Dániel
A kép forrása

4/5

Kiadó: Fiatal Írók Szövetsége

Kiadás éve: 2017

Oldalszám: 46

Ár: 1600 Ft

Borító: 5/5

Fülszöveg:

„Örvény. ​Befelé lejtő, homályos körmondatok kapkodnak a lábad felé. Erősödnek, majd megragadnak, és már visznek is, ahova csak akarnak. Mizsur Dániel első kötete mint egy jó birtokbor: a legjobb alapanyagokból áll össze, nem ez a zászlóvivő, viszont cselesen itatja magát. Még egy kortyot, na még egy kortyot. Aztán valahogy átveszi az irányítást, és működni kezd, befelé hajt, lefelé húz, egy sötét nyelvi világba, ahol sem éles kiszögellés, se karakteres tereptárgyak. Csak a belső parancs, hogy hagyni kell. Amikor leérsz, és körülnézel, bámulatosan jól működő szerkezetet látsz odalent. Megjelenik egy egyszerű fénysáv, vízi cirkusz kezdődik, színes, mozog, él. Fölfele nézel: a szárazföld és annak városa egyszerre ígéret és kétségtelen jövő – keményen meg kell dolgozni érte. A szemünk előtt lassan felépülő hős célba vesz egy új világot. Indulás előtt, az első lépések alatt leírja a helyzetét. Ez a leírás maga a verseskötet, aminek felénél a szenvtelen állapotrögzítést legyőzi a bizsergő várakozás. Mintha már most tudná ez a hős: később kíváncsi lesz a mai énjére, megérzéseire, félelmeire. Remek kezdőcsomag egy város bevételéhez – ígéretes pályakezdet.” Szálinger Balázs 

Mizsur Dániel 1991-ben született Budapesten. Költő, szerkesztő. Ez az első verseskötete."