Szép versek - Bende Tamás

Bende Tamás Merülünk c. versét olvastam az utóbbi hetekben többször is (Szívlapát kötetben szerepel), ezért amikor megláttam a könyvtár egyik polcán ezt a fűzöld kötetet gondolkodás nélkül hazahoztam. Örülök, hogy így tettem: tetszett BT stílusa, a versek többsége. 

A témái a gyerekkori emlékektől kezdve a párkapcsolatok, ennek főleg a szomorú része, a magány, és az elmúlás. Szép kötet, aminek több sora mélyen megérintett.

Merülünk

A gyerekkor tavaiban elburjánzott a békalencse. 

A hínár már nem kiirtható. Beleakad a lábfejem, 

és görcsbe rándul az izom. Elsüllyedek, akár a kavics.

Mint asztronauták az űrben, halak lebegnek mindenütt. 

Távoli, idegen bolygókra gondolok, olyanokra, 

amiknek még nem adtak nevet. Talán tudnánk ott is élni.

Mert nem lehet, hogy tényleg ennyire egyedül legyünk. 

Agyonnyom a sötétség, a hideg, táguló anyag.

Egyszer téged is elveszítelek. 

És akkor tényleg semmi sem marad.

Távol egymástól merülünk.

forrás

A ház

Északon, a szárazföld szélén egészen másmilyenek a házak.

Összekapaszkodó, lombtalan fák között találok rá erre az egyre.
Ha lesz házam, ilyet szeretnék, piros tetővel
és fehér ablakkeretekkel, amik alkonyatkor szinte világítanak.

Biztosan itt fogok élni, ahol csupa kékség vesz körül,
ahol olyan kék a tenger és az ég, mint a kabátod,
ami évekre nálam maradt.

Bizonyára ebben a kékségben fogok élni,
és egy pontosan ilyen házban ébredek majd reggelente,
mosollyal és szorítással.

Úgy képzelem, lassú lesz akkor a létezés, ráérős és teljes,
mert megoldódunk addigra, meglásd.

Amikor egy este kinyúlt, kötött pulóverben a teraszon állunk,
figyeljük a tengerzúgást, beleszagolunk a sós levegőbe,
és vállamra hajtod a fejed, akkor, pontosan akkor,
végleg megnyugszunk egymásban.

Árok

A csillagok állásából próbálom kiolvasni, hol vagy. 

Éjszaka felgyűlnek nyelvem alatt a kesernyés, 

kásás szavak, amiket sosem mertem kimondani.

A felejtés csomóit egyre nehezebb kibogoznom.

Majd ugyanúgy sorban állok a boltban, 

várom a körúton a villamost, 

és ugyanúgy a túlvilágra gondolok elalvás előtt.

Csak akkorra te már nem leszel sehol.

Amikor álmodom, egy mélytengeri árok vagyok. 

A félbehagyott mondatok reggelre betemetnek.

4/5

Bende Tamás
A kép forrása

Kiadó: Parnasszus
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 100
Ár: 1470 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

A költészet csak egy pár érzés: gyerekkor, szerelem, félelem az elmúlástól. Pár boldog pillanat és néhány horzsolás. Ennyit variál a költészet évezredek óta. Más szóval csak a fontos dolgokkal foglalkozik. Ahogy ezek a versek is. Bende Tamás olyan témákról, helyzetekről ír, amilyeneket mindannyian ismerünk. Nem múló szerelem, lakásfelújítás, múló szerelem. Halpucolás, mai Magyarország, megbánás. Alaptónus a bánat. Bende elégikus költő. Nem ígér megváltást az olvasónak, még megoldásokat se, de nagy ráismeréseket, aha-élményeket annál inkább: „Jé tényleg! Hát ez velem is mindig így van!” "Nahát! Azt hittem, egy ilyen apróságon csak én bírok bőgni…"Igen, ezek a versek képesek meghatni és felemelni az olvasót, képesek átadni szenvedélyt és bánatot, horzsolást és sebeket. És az örömöt is.Kemény István