Colson Whitehead - A ​föld alatti vasút

A 21. Század Kiadó KULT Könyvek sorozatából olvastam el ismét egy könyvet: Colson Whitehead Pulitzer-díjas regénye a magyar megjelenése óta izgatta a fantáziámat. A föld alatti vasút nem volt ismeretlen fogalom számomra az olvasmányélményeimből sem, legutoljára Tracy Chevalier Az utolsó szökevény c. könyvében bukkant fel. 

Colson Whitehead könyve az 1800-as években játszódik egy georgiai ültetvényen. Először megismerjük főszereplőnk, Cora nagyanyját Ajarryt, akit még Afrikából szállítanak az ’új’ kontinensre. Az ültetvényen szüli meg Mabelt, Cora anyját, aki gyerekét magára hagyva megszökik. Cora tizenéves korában az ültetvény száműzött részén él, a Hobban. A munkáját elvégzi, nincs vele különösebb probléma, ám amikor egy ünnepségen megvédi a gazda verésétől az egyik gyereket, valami megváltozik benne. Elfogadja az egyik nemrég érkezett rabszolga, Ceasar ajánlatát, hogy szökjön meg vele. 

Sophy Hollington

Kettejük útja Whitehead könyvében egy tényleges föld alatt futó vasúthálózaton keresztül vezet, amit olyan emberek működtetnek, akik ellenzik a rabszolgatartást és sok kegyetlenséget, amiben a fehér gazdáiktól részük van.

Az alapötlet tetszett, izgalmas ez az időszak is és drukkoltam Corának, de a könyv eleje óta kényelmetlenül éreztem magam. Nem tudtam belerázódni a stílusába, az első oldalakon annyira fura volt az elbeszélés, vagy a fordítás, hogy azon voltam, hogy félbehagyom. Később kicsit jobb lett, de a könyv szerkezete, a fura előre- és visszaugrások a cselekményben nem tetszettek. Igazán Cora sem tudott közel kerülni hozzám – erős karakter, de mégsem ismertem meg olyan nagyon amennyire kellene. Többször azt éreztem, hogy indokolatlanul mond vagy tud valamit – látszik, hogy a ’szerző’ szól ki a szájából. Nagyon oda nem illőnek éreztem Ridgeway, a rabszolgavadász viselkedését is a könyv vége felé (új ruha, étterem, beszélgetés??).

A könyv maga nagyon megrázó, több kegyetlen jelenet van benne (amik valószínűleg a történelem folyamán meg is estek), nincs benne pozitív jövőkép – Cora folyamatos menekülése csak időleges jobb helyzetet eredményez, de még a könyv végén sem érezzük azt, hogy révbe fog érni. Azt érzem ennél a könyvnél, hogy szerkezetileg nem olyan jó, ’csak azért’ kapott díjakat, mert újszerűen mutatja be az amerikai történelem egy kegyetlen korszakát. 

Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet: untam, nem tudtam több részét hova tenni, sajnos már szinte az elejétől kezdve azon drukkoltam magamnak, hogy olvassam végig, csak jobb lesz…

3/5

Kiadó: 21. Század Kiadó
Kiadás éve: 2017
Eredeti cím: The Underground Railroad
Oldalszám: 336
Ár: 3990 Ft (Rendeld meg a kiadótól)
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Cora rabszolga egy georgiai ültetvényen, élete maga a pokol – a környezetében talán senki sem szenved annyira, mint ő. Anyja magára hagyta, barátai sincsenek, hiszen a rabszolgákat nem csupán az ültetvényesek sanyargatják, ők maguk is gyötrik társaikat, kegyetlenül, brutálisan. Cora úgy látja, nincs más lehetősége, mint a szökés. Amikor először hall a föld alatti vasútról, a rabszolgákat északra menekítő titkos szervezetről, elhatározza, bármi történjék is, útnak indul. Nem is sejti, milyen hosszú és gyötrelmes út vár rá…Colson Whitehead fordulatos, megindító regénye, A föld alatti vasút (The Underground Railroad) az 1800-as évek Amerikájába repíti az olvasót, ahol rabszolgatartók és abolicionisták feszülnek egymásnak, s ahol a szökött rabszolgák és segítőik büntetése kínhalál. A kötet az elmúlt év talán legnagyobb irodalmi szenzációja és egyik leghangosabb könyvsikere. A hírek szerint az Oscar-díjas Holdfény című film rendezője, Barry Jenkins készül sorozatot forgatni.