Most olvasom a Krumplihéjpite Irodalmi Társaságot (végre!) és levélregény egy része Anglia és Franciaország közötti szigeten játszódik: Guernsey-n. Az írónőt (Mary Ann Shaffer) a Csatorna szigetek második világháborús német megszállásának témája fogta meg, ennek apropóján született a könyv.
"A
második világháborúban Guernsey-t és tartozékait megszállták a német csapatok. A megszállás előtt sok gyereket evakuáltak Angliába, ahol rokonaiknál vagy éppen idegeneknél éltek a háború alatt. Voltak gyerekek, akik sohasem találkoztak később családjukkal. A megszállás alatt néhány szigetlakót Délnyugat-Németország táboraiba deportáltak, főleg Biberach an der Riss városba."
forrás
"A La Manche-csatornában Franciaországtól látótávolságnyira fekvő Csatorna-szigetek
1066 óta a brit korona fennhatósága alá tartoznak (ld. brit koronafüggőségek), de nem képezik az Egyesült Királyság részét. Guernsey, Jersey és még néhány kisebb sziget tartozik ide. A nagyobbak sűrűn lakottak, a többiek lakatlanok. Saját törvényhozásuk és választott vezetőjük van, az Egyesült Királyság csak a védelmi- és külügyekben illetékes. Gazdasági tevékenységükben önállóak, saját valutával rendelkeznek, és nem tagjai az Európai Uniónak sem."
forrás
"A Channel Islands
második legnagyobb szigete a csaknem háromszög alakú Guernesey. Lakossága a hozzá tartozó szigetekkel együtt nagyjából 50 000 fő. A sziget belsejében kevés a látnivaló. Fővárosa Saint Peter Port, 20 000 főt számlál, és csaknem teljesen gránitból épült. Múzeumában a történelem előtti temetkezőhelyekből feltárt tárgyak láthatók nagy számban. Victor Hugo a Hauteville House-ban élt 1855-1870 között és itt írta a Nyomorultakat. A ház berendezése ma is olyan, mint az író száműzetése idején. "
forrás
"A német megszállás alatt Charles Lamb igencsak megnevettetett, különösen azzal, amit a sült malacról írt. A guernsey-i Krumplihéjpite Irodalmi Társaság is egy sült malac miatt alakult meg, amelyet rejtegetnünk kellett a német katonák elől, ezért úgy érzem, Lamb úr meg én lelki rokonok vagyunk."
"Weymouthból az utazás rémálom volt, a postahajó harákolt, recsegett, és félő volt, hogy összetörik a hullámok közt. Már-már azt kívántam, süllyedjen csak le, hogy nyomorúságom véget érjen, de azért halálom előtt még mindenáron meg akartam pillantani Guernsey-t. És mihelyt a sziget körvonalai kirajzolódtak, el is szállt a halálvágyam, mert a nap kitört a felhők közül, és a sziklákat ezüstös fény öntötte el. Miközben a postahajó becsattogott a kikötőbe, St. Peter Port teraszosan emelkedett ki a tengerből, s a tetején tortadíszként jelent meg a templom."
"Guernsey elragadó a maga változatosságában: rétek, erdők, élő sövények, völgyek, kúriák, dolmenek, vad sziklák, kísérte járta zugok, Tudor-kori pajták, normann kőházak."
Amikor olvastam a könyvet, nekem is muszáj volt utánanéznem Guernsey-nek. :) Varázslatos kis hely, nem? :)
VálaszTörlésAnnyira szép ez a vidék, nagyon szeretnék egyszer ide is eljutni :)
VálaszTörlésEzek a csatornaszigetek mindig úgy izgattak - meg persze úgy általában a szigetek - na majd ha valamelyik fapados úgy dönt, hogy indít valamelyikükre járatot, benevezek egy útra:) (meg erre a könyvre is, de arra valószínűleg előbb.)
VálaszTörlésSzeretem az ehhez hasonló könyveket, amikor ilyen gyöngyszemekre bukkanok :)
VálaszTörlés@katacita - ez a könyv tökéletes, könnyed kikapcsolódás ;)