Ottlik Géza - Hajnali háztetők

Három éve olvastam el az Iskola a határont az írótól, még egy egyetemi órára. Ez a könyv is ott motoszkált a fejemben, hogy el kell majd olvasnom, végül nemrég sikerült happolnom a rukkoláról. Meglepődtem, milyen vékonyka kötet, és utólag vettem észre, hogy fenn figyel a könyv a MEK-ben és PIM-ben is, így olvashattam volna ekönyvként is. Na de a régi könyv illatát nem tudja pótolni semmi :)

A kisregény keretes szerkezetű: 1956-ban indul a történet, az Iskolából ismert elbeszélőnk Bébé (Both Benedek) mesél egy régi ismerőséről, akiről készített egy festményt még tíz évvel ezelőtt. A kép keletkezésének történetét szeretné elmesélni nekünk, amit végül a regényke végén tesz meg - de az odavezető 'út' az érdekes. Barátja (?), régi iskolatársa, ismerőse, vetélytársa Halász Péter portéjáról van szó. Bébé visszaemlékezik a kapcsolatukra, a fiatalságukra, a szerelmeikre - az 1936-os évekre. 

Annyira más világ volt ekkor a két világháború között, teljesen beszippantott a történet: Pest, az éjszakai utak az elegáns szalonokból a mulatókba az utcalányok közé, tartozások, barátságok, elszeretett nők, szerelmek. 

"A lámpafény sápadtra vált. Odakint világosodott. Az égbolt vízfestékje rétegenként oldódott mind tisztábbra."

Halász Péter kalandos és csalfa élete ki is töltene egy hosszabb könyvet is. Mégis ebben a 120 oldalban annyi hangulatot, történetecskét tud átadni Ottlik, mint amit több hosszabb könyv sem. Nagy író na, azt hiszem többet kéne tőle olvasnom...

"Esett a hó. Akárhová nézett az ember, hópelyheket látott szállingózni, ráérősen, sűrűn. Belepték a friss talpnyomokat. A Lánchíd járdáján topogtak a járókelők. A kőoroszlánok mancsain fehér prém nőtt. A gázlámpák füzére beleveszett a hóesésbe."

5/5

Kiadó: Magvető (Zsebkönyvtár)
Kiadás éve: 1977
Oldalszám: 121
Ár: antikvár
Borító: 1/5

A könyv a MEK-ben, ill. a PIM-ben.
Két éve egy interaktív alkalmazást is készítettek, ami végigvezet a regény budapesti helyszínein.

Fülszöveg:

"Az Iskola a határon a centrális főmű, a Hajnali háztetők a titkos favorit, az alternatív kedvenc. Vázlatszerűségében pontos, könnyedségében mély könyv. Irodalmi jazz a legjobb fajtából. Ottlik egy-két mondattal ábrázolja a nagyváros szórakozni vágyó, bohém közegét; és ugyanígy tesz a figurákkal is. Ismeri őket személyesen, akárcsak mi, olvasók. Az Ottlik-világban járunk ugyanis, a könyv egyik hőse itt is Bébé, még fontosabb figurája pedig Halász Petár szintén ismerős az Iskolából. Holott ez a könyv korábbi, mint az Iskola a határon. Fikció és valóság körbeér. Ahogyan az Ottlik-művek esetében lenni szokott, a könyv keletkezéshistóriája maga is egy külön történet, egy a szerző életével és a magyar történelemmel összeszövődő, rejtélyektől sem mentes intellektuális kalandregény. Ottlik erről így ír: 1943 novemberében írtam, elkeseredésemben és szórakoztatásnak. Négyévi munkámmal akadtam el akkor végképp. Ilyenkor a készülő mű is, az író is összeomlik. Ez a mesterségünk kockázata. Elkeseredésemben nekifogtam W. S. Maugham mintájára megszerkeszteni egy hosszú novellát vagy kisregényt. Népszerű olvasmánynak. Ajánljam tehát most annak, aki szórakozni akar? A Magyar Csillag című folyóirat közölte először, 1944-ben, folytatásokban. Az utolsó rész már nem jelent meg, mert a náci csapatok megszállták az országot. Végül a regény 1957-ben látott napvilágot. Ahogy kinyitjuk, láthatjuk, hogy a magyar történelem kellős közepében vagyunk: az első és az utolsó fejezet felett az 1956-os évszám szerepel, a regény középső része pedig 1936-ban játszódik. Kataklizmákon, traumákon, radikális változásokon ível tehát át ez a megkapó történet, melyben a barátság, a szerelem, a hűség és az árulás dilemmáival és változataival találkozhatunk, no meg az (élet)művészet nagyszabású voltával."