Murata Szajaka - Keiko ​vegyesboltja

Június utolsó (befejezett) olvasmánya lett ez a japán (kis)regény, amely már a fülszövegével felkeltette a kíváncsiságom. Több molyos figyeltem olvasta és pozitívan értékelték, ezért került fel a várólistámra.

Főszereplőnk Keiko, 36 éves és egy tokiói élelmiszerüzletben dolgozik 18 éve. Már az első néhány fejezet után tudtam, hogy valami más történet fog itt kibontakozni, mint amire számítottam. Keiko autisztikus (sőt nekem - bár nem vagyok szakember - inkább szociopata benyomást keltett) jegyeket mutat. Már gyerekként is előnyben részesítette a gyakorlatias megoldásokat, ám ezzel a társadalmi normákat folyton megszegte. Több ilyen eset után megfogadta, hogy teljesen lekorlátozza a viselkedését, nem teszi meg azt, amit ő helyesnek gondol, hanem lemásolja környezete viselkedését. Keveset beszélt, próbált átevickélni az iskolákon - egyetemen. Az első hely, ahol önmagának érezte magát egy új élelmiszerbolt, ahol részmunkaidős állást vállalt. A bolt egyenruhát és egyenviselkedést várt el új dolgozóitól, aminek Keiko maximálisan meg tudott felelni - mert ő ezzel végre kapott viselkedési mintát, amit magától nem tudott kialakítani.

Ismerősei és családja persze évről évre egyre furcsállja, hogy miért nem talál magának párt, miért nem vállal valami komolyabb munkát. A fülszövegben említett új munkatárs, Siraha hasonló sorsot járt be, mint Keiko - 35 éves, nincs felesége, nincs rendes állása - hamar kibukik link hozzáállása miatt az élelmiszerboltból is. Keiko kitalál egy megoldást kettejük problémájára, ami teljesen felbolygatja környezetüket...

Két furcsa karakter életébe kaptam betekintést - Keiko bolt iránti szeretete, figyelme tetszett, de végig vártam valami baljósabb eseményt. Siraha tipikusan az a karakter, akit az első pillantástól utálunk - nem értünk, aki irritál. A kisregényen keresztül láthattuk az ő helyzetét - kitekert indokait és terveit, amivel próbálna megfelelni a társadalom elvárásainkat - amelyet igazából megvet. Ám arra nincs elég ereje és bátorsága, hogy kilépjen a gyűlölt keretekből, elbújkál - sodródik, mások segítségét használja ki hogy túléljen.

Ha valami furcsa, akkor mindenki azt gondolja, hogy joga van beletaposni a másik életébe, hogy kiderítse, mi történt. Szerintem ez beképzeltség és felháborító, nem is beszélve arról, hogy igazán kellemetlen tud lenni.

Furcsa hangulatú regény, amely jól rímel a márciusban olvasott Kihordott hiányra. A japán társadalom elvárásai ezek alapján nagyon fojtogatóak - a nem bevett életutakat bejáró szereplőket gond nélkül kioktatja környezetük, lenézik őket. Keiko meglepő gondolkodásmódja ráébresztheti az olvasót, hogy lehet másképp ill. nem kell/szabad beleszólni más életébe, ha ő úgy funkciónál / érzi jól magát ahogy van.

Érdekes betekintést kaptam egy nem megszokott módon gondolkodó karakterről - nem éreztem 'jól' magam olvasás közben, de kétségkívül egyedi olvasmányélmény volt.

Azoknak ajánlom ezt a könyvet, akik kedvelik a nem hétköznapi karakterekről szóló, társadalomkritikával bíró történeteket, amelyben lehetőségünk nyílik egy tőlünk teljesen idegen gondolkodásmódba bepillantani.

4/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: 村田沙耶香: コンビニ人間 (Konbini Ningen)
Fordító: Dési András György
Oldalszám: 212
Ár: 3999 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

A ​harminchat éves Keiko eladónőként dolgozik egy tokiói élelmiszerboltban. Mindig furcsa lány volt, egészen kis korától kezdve különös dolgokat gondolt, mondott és tett, egészen addig, amíg tizennyolc éves korában rá nem talált a boltjára, ahol – az érthetetlen és kiszámíthatatlan külvilággal ellentétben – tökéletesen átlátja a szabályokat, és mindent meg is tesz azért, hogy megfeleljen, hogy olyan legyen, mint a többiek.

Neki ez a világa, ő így boldog, és bár a környezete, a családja folyamatosan igyekszik rávenni arra, hogy menjen végre férjhez, hogy szüljön, vagy legalább találjon magának valami rendes munkát, neki esze ágában sincs elhagyni ezt a számára otthonos és megnyugtató világot.

Egy nap azután a folyamatos létszámhiánnyal küzdő boltba új munkatárs érkezik… Siraha harmincöt éves, szintén egyedülálló. A két magányos ember rövid időn belül „egymásra talál”, és olyan egyezséget köt, amely bár bizarrnak tűnhet, ideig-óráig mindkettejük nyugalmát biztosítja, és megvédi őket a mindenbe durván beleavatkozni vágyó szülők, barátok, kollégák kéretlen és tapintatlan tanácsaitól. Ideig-óráig…

Keiko különös egyéniségén és sorsán át egy ismeretlen, hideg fényekben fürdő, élére és sarkára állított világ tárul fel az olvasó előtt, de nem csupán a boltok, a kereskedelem világa ez, hanem a koré és a nagyvárosé is, amelyben élünk, sőt valójában a munkába, az alkalmazkodásba, a szabályokba menekülő vagy éppen azok mögött mindörökre elvesző emberé, akiben hol mosolyogva, hol rémülten ismerünk magunkra.

Murata Szajaka (1979. augusztus 14. -) nemzetközi hírű japán író. 2016-ban a Keiko vegyesboltja című regényével elnyerte a legtekintélyesebb japán irodalmi elismerést, az Akutagawa-díjat. Ez az első magyarul megjelenő műve. Hőséhez hasonlóan a szerző tizennyolc éven át (1999-től 2017-ig) bolti eladóként dolgozott Tokióban.