Emi Yagi - Kihordott ​hiány

A várólistám peremén volt ez a könyv Nita értékelése miatt, ami most februárban szólított meg - és jó pár héttel később (egy lejáró molyos kihívás) miatt vettem kézbe tegnap. Egynapos olvasmány volt, ami nagyon hamar beszippantott az érdekes alaphelyzetének és a szellős naplóbejegyzéseinek köszönhetően.

Főszereplőnk 34 éves egyedülálló japán nő, aki egy nagyobb irodában dolgozik: a cég papírhengerek gyártásának termelésirányításával foglalkozik. Sibata munkatársai mind férfiak, akik elvárják tőle, hogy a napi munkáján kívül az irodában ellássa a nőiesnek ítélt feladatokat is, mint például a kávéfőzés, a koszos edények eltakarítása, vagy az ajándékba kapott termékminták kiosztása. Egy nap viszont megunja ezt, és kijelenti, hogy takarítsa ki más a tárgyalót - ő nem bírja megcsinálni. A kérdésre, hogy miért - azt válaszolja, hogy terhes. 

Innen indul a hazugságlavina, ami igazából lelkileg nem rázza meg főhősünket. Szépen utánanéz minden héten egy applikációban, hogy mik az adott napi-heti tünetek, mekkora lenne a kisbaba, hogy el tudja játszani a szerepét. 'Állapotának' köszönhetően munkatársai elkezdik kímélni, nem kell túlóráznia, ennek hatására több ideje van magára, egészségesen táplálkozni, mozogni. Érdekes végigkövetni ezt a folyamatot, hogy egy változás mennyi újdonságot hoz az életébe. Egy ponton elkezd hízni a sok nassolásnak - evésnek köszönhetően, ekkor elmegy edzőterembe, terhes aerobikra is beiratkozik, barátnőket szerez magának. Magányos élete elkezd megtelni élettel, figyelemmel - több ideje van magára, filmet nézni, beszélgetni másokkal. 

Az adott heti naplóbejegyzések mellett kapunk néhány információmorzsát főszereplőnk múltjáról, ill. az ünnepeket szüleinél tölti - akiket nem avat be a hazugságába. 

A regény olvastatja magát, nagyon kíváncsi voltam hova fut ki ez az egész - Sibata meddig tudja fenntartani ezt a hazugságot. 

Felemás érzéseim vannak ezzel a könyvvel: nem bántam, hogy elolvastam, mert bepillantást nyertem a japán hétköznapokba, munkakultúrába, kaptam társadalomkritikát. Az alaphelyzet izgalmas volt, a kötet egy pontján elindult egy érdekes csavar, ám végül ebből nem lett semmi. Ha a gyakorlati oldalát nézzük nehezen hihető a helyzet - orvosi vizsgálatok hiányával elhiszi a munkahelye az állapotát?

Összességében mégis ajánlom, mert egyedi történet, ami érdekes kérdéseket vet fel a nők helyzetéről, munkamegosztásról, ill. a munkakultúráról - nem csak a japán társadalmon belül. 

4/5

Kiadó: Scolar
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: 空芯手帳 (Kuushin Techou)
Fordító: Mayer Ingrid
Oldalszám: 176
Ár: 4995 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Díjnyertes regény egy nőről, aki a munkahelyi zaklatás ellen azzal védekezik, hogy terhesnek mondja magát.

Sibata Tókióban lakik, harmincnégy éves, egyedülálló. Élete egyhangúan telik, elviselhetően, de nem boldogan. Amikor úgy érzi végleg lehúzná a burkolt vagy a nagyon is nyílt munkahelyi zaklatások mocsara, teherbe esik.

Legalábbis ezt állítja magáról.

A történet az 5. héttől követi végig a nő színjátékát, amelynek a végén végleg összemosódik a valóság és a képzelet.

Az erős társadalomkritika a női szerepek és elvárások elleni lázadásra fókuszál; Sibatát a terhesség kivételezetté teszi, míg az egyedül őrzött titok elszigeteli, és még jobban magára marad.

Emi Yagi debütáló regénye ironikus, olykor szürreális stílusával és fanyar humorával egyből a megjelenése után a kortárs feminista irodalom mérföldkövévé vált.

Kilenc hónapnyi szürreális, feminista társadalom- és kultúrkritika Japánból, amely közelebb van, mint gondolnánk.