T. J. Klune - Túl ​az égszínkék tengeren

A 2021-es olvasmányaim közül kiemelkedő volt T. J. Klune regénye, a Ház az égszínkék tengernél. Azóta minden magyarul könyvét elolvastam és nem okozott csalódást. A regény folytatása szeptemberben jelent meg - a Metropolis Media a világpremierrel szinte egy időben hozta el magyarul!

A folytatás ott veszi fel a történet fonalát, ahol az első véget ért - Arthur és Linus kapcsolata egyre komolyabbra fordul; barátjuk, Marsyas városkájának polgármestere, Helen beajánl hozzájuk egy új különleges gyereket. Ám nehéz feladat vár rájuk mielőtt megismerkedhetnének Daviddel. Arthur meghívást kap a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium vizsgálóbizottságába, hogy beszámoljon a múltjáról, jelenlegi nevelői tevékenységéről. 

A meghallgatásnak nagy tétje van: mivel a média is közvetíti ezért Arthur nagyon komolyan készül rá, hogy felszólaljon - nem csak saját kis családja nevében, hanem minden mágikus teremtmény érdekében. Célja és élete álma, hogy ne egy kirekesztett csoportnak gondolja és kezelje őket a többség, hanem velük egyenrangú társaknak, polgároknak. Nincs könnyű dolga: a minisztérium a végleteig próbálja szabályozni a két társadalmi csoport életét, nem ritkák a bántalmazások, kirekesztések - Arthur tudja ezt a legjobban, aki egykor a Marsyas-szigeten működő árvaházban nőtt fel, több traumát elszenvedve. Amikor sok év után visszatért a szigetre, akkor döntötte el, hogy új életet kezd és otthont teremt gyerekkora szenvedéseinek helyszínéből; szeretné Linusszal együtt hivatalosan örökbefogadni a gyerekeket, nem csupán árvaházként működtetni a házat.

A meghallgatás felemásan sikerül, de Arthur és Linus sokat nem elmélkedik ezen, hanem indul találkozni leendő neveltjükkel, David nevű kisfiúval, aki egy jeti. A szigeten a gyerekek már nagyon várják, hogy találkozzanak vele - szívmelegető az a kedvesség, figyelem és türelem ahogy készülnek a fogadására. 

Az idill nem tart sokáig, mert a minisztérium egy felügyelőt küld a szigetre, akinek hátsó tervei vannak - nem csupán a megfigyelés. Mindenki számára hamar egyértelmű lesz, hogy egy ellenség, a hivatal teljesen agymosott munkatársa érkezett hozzájuk, de igyekeznek udvariasan, türelmesen fogadni. Persze amikor elszakad a cérna mindegyiküknél, akkor vicces jelenetekre kerül sor - ill. a gyerekek és a sziget egy másik lakója is elkezdi felfedni valódi énjét, igazi erejét. 

A minisztérium és a közvéledés nagy problémája Lucifer - Lucy, ahogy a családjában hívják - az Antikrisztus. A gyereknek hatalmas ereje van bár még csak 7 éves, ördögi származása sokakat félelemben tart. Ám Arthur és fogadott testévereinek szeretete és leckéi segítenek mássá formálni az eleve elrendelt szerepét. Az ő karaktere volt az egyik legizgalmasabb számomra, bár a többi testvérhez is jó volt visszatérni. Van amelyikük hagyományosabb természetfeletti lény: gnóm, tündér, de ott van a megmagyarázhatatlan származású Chauncey, aki már tintát is tud lövellni - bizony, kamaszodik :D

Végtelenül kedves ez a világ, bár a szerzőben nagyon érzem az indulatot - a kötet végi köszönetnyilvánítás ezt tükrözi. Nem tetszett, hogy rengeteg kijelentést zsúfolt bele ebbe a kötetbe: tény, hogy fontos gondolatokat hoz a másságról, elfogadásról, a testi határokról - viselkedésről - erőszakról, politikáról - hatalomról, de mindezt kevésbé direkten is érzékeltetni tudta volna (ahogy az első részben sikerült neki). Ez levont nekem az olvasmányélményből, ill. eléggé lassan indult be számomra a regény - lehet ez csak a saját olvasási időm miatt volt, az elején többször olvastam kisebb részleteket. 

Összességében szép (fantasy) családtörténetről van szó, amely meglepő karaktereket vonultat fel, akikben egy dolog közös: a kedvesség és a szeretet egymás iránt, ami igazán szívmelengető. Nagyon szépen beszél a szülőségről, konkrétan az apák szerepéről - az örökbefogadásról, de a testvéri szeretetről is.

A humor - a nyelvi és a helyzetkomikum most is nagyon jó volt - nem csak a gyerekek, hanem Linus szintén szolgáltott mosolygtató pillanatokat. Marsyas városkájában többet időztünk, ahol már elindult a pozitív változás, amit Arthur és családja szeretne látni a tágabb világban.

Kíváncsi vagyok készül-e folytatás a regényhez - van még benne bőven téma a sziget változásai miatt, remélem abban több lesz a cselekmény, a bújtatott üzenet, jobban fog hasonlítani az első részhez!

4/5

Kiadó: Metropolis Media
Kiadás éve: 2024
Eredeti cím: Somewhere Beyond the Sea
Fordította: Szente Mihály
Oldalszám: 480
Ár: 6490 Ft (Rendeld meg akciósan a kiadótól ;))
Borító: 5/5*

Fülszöveg
Arthur ​Parnassusnak jó élete van, amit egy rossz hamvaiból épített fel. Egy távoli, különös szigeten működő, furcsa árvaház nevelője, és reméli, hogy hamarosan örökbe fogadhatja a házban élő hat veszedelmes, mágikus gyermeket. Keményen dolgozik, és teljes szívéből szereti a csöppségeket, hogy egyikük se kelljen megismernie soha azt a magányt és kínt, amit ő tapasztalt meg, amikor réges-régen, árvaként élt ugyanezen a szigeten.

Nincs egyedül: vele tart élete szerelme, Linus Baker, a Mágikus Ifjakért Felelős Minisztérium volt gyermekjóléti ellenőre. És támogatja Zoe Chapelwhite, a szigettündér, valamint annak barátnője, Helen Webb polgármester. Ők négyen mindenre készek, hogy megvédjék az árvaház lakóit.

Ám egy napon Arthurt vizsgálóbizottság elé idézik, hogy tanúvallomás keretében meséljen sötét múltjáról, és azon kapja magát, hogy ő vezeti a harcot egy olyan jövőért, ami a családját és az összes mágikus lényt megilleti.

Ezzel egy időben új, mágikus gyermek szeretne csatlakozni a szigeten lévő otthon lakóihoz – egy gyermek, aki abból merít erőt, hogy szörnyetegnek mondja magát, míg Arthur mind ez idáig mindent megtett, annak érdekében, hogy ettől a megbélyegzéstől megóvja a kicsiket.

Ám Arthur vallomása nyomán a minisztérium ismét ellenőrt küld a szigetre, hogy minden korábbinál szigorúbb vizsgálat alá vesse az árvaházat…

Üdv újra a Marsyas-szigeten! Ez a könyv Arthur története.

Nincsenek megjegyzések:

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.