Benedek Szabolcs - A vérgróf

Végre elolvastam ezt a könyvet! Már a megjelenésekor (2012-ben) felfigyeltem rá, tavaly ősszel be is válogattam az októberi olvasmányaim közé, mégis egy évet még vártam vele. Hallgathattam volna előbb a megérzéseimre: a század eleji téma és Budapest miatt, rossz nem lehet. 

Az 1900-as évek elején járunk Budapesten, ahol mindig pezseg az élet - a kávéházak tele vannak feltörekvő írókkal, újságírókkal, művészekkel. Ennek a világnak a tagja Szállási Titusz, a Budapesti Napló újságírója.

Mihucz Ervin nyomozó szintén még kezdő a szakmájában, és egy érdekes ügy találja meg - valaki brutális erőszakkal gyilkolja meg a város örömlányait. Ervin valamilyen meghatározhatatlan késztetéssel próbál hivatalos és nem hivatalos módon utánajárni ennek az ügynek. Ennek kapcsán találkozik Sárával, aki sok lányhoz hasonlóan vidékről utazott fel a fővárosba szerencsét próbálni, de nem úgy alakult a sorsa, ahogy elképzelte - az Ó utca bordélyában kötött ki. 

A regény legtitozatosabb alakja nemrég érkezett Budapestre - és Rákóczi Ferenc leszármazottjának mondja magát. A Bécsből Pestre tartó hajóúton ismerkedik össze vele Szállási Titusz. Megsejti a szenzációt körülötte, így beszélgetésbe elegyedik vele, amiből egy érdekes új munkakapcsolat alakul ki. 

A baráti érzéseknek nem lehet és nem is szabad az okát keresni. Ha azt keresnénk, a lényegét veszítenénk el. Amikor valakit méltónak tartunk a barátságunkra, soha nem vetünk számot, hogy miért. Nem érdekeket és számításokat keresünk, hanem egyszerűen érzünk. Olykor viszonzás és ellenszolgáltatás nélkül.

forrás

Szeretem az ilyen összetett regényeket, amikben többféle szereplő élettörténete bontakozik ki előttünk - a férfiak világából egy újságíróé és egy nyomozóé, akik Budapest fontos eseményeiről tudnak és tudósítanak. A nők világából már nem annyira pozitív a kép, két nőt ismerhetünk meg, akiknek a szakmájuk ugyanaz, ám a társadalmi osztály két végén állnak. Etelka életéne története kicsit kilógott a regényből - róla gyerekkorától-felnőttkoráig, a regény jelenéig olvashattunk, a többiek viszont csak a regény jelenében 'éltek'. Érdekes volt az ő sorsa is, és gondolom később még fontos szerepel lesz.

Ez nem csak egy 'szimpla' vámpíros történet a múlt századi Budapesten, hanem egy érdekes, jól megírt regény az adott kor jellegzetességeivel és szereplőivel. Olyan híres írók-költők bukkannak fel, akár említés szintjén (Attila!), akik az irodalmi élet jelentős pontjai. 

forrás

A hangulat is nagyon ott van, szerettem olvasni a leírásokat, nagyon érzékeletesek: előttem volt az akkori város, a kávéházakkal, konflisokkal, újságírókkal, színészekkel. A könyv végén van néhány csavar, de ezek egyike sem ütött akkorát, és van pár tény ami homályban marad - remélem a következő részek ezekre is kitérnek - most nem fogok négy évet várni az elolvasásukkal! :D

5/5 (végre :D)

Kiadó: Libri
Kiadás éve: 2012
Sorozat: Vérgróf-trilógia 1.
Oldalszám: 478
Ár: 3490 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Mindig ​​esténként tűntek elő, néha csapatosan, többnyire azonban egyedül. Hogy pontosan hogyan és mikor érkeztek, arról senki nem bírt megbízhatót mondani. Volt, aki azt állította, hogy ugyanott laknak, amerre dolgoznak is, napközben alszanak és megbújnak valamelyik bérkaszárnya zugában, s csupán napszálltakor merészkednek elő. Mások akár meg is esküdtek volna rá, hogy a város egy másik fertályából jönnek és szekéren hozzák őket… Most is csak annyit lehetett tudni, hogy megint meghalt közülük az egyik.A székesfőváros utcáin arat a halál: a rendőrség elképzelhetetlen brutalitással meggyilkolt prostituáltak holttesteire bukkan szerte a városban, a Városligettől kezdve az előkelő Ó utcai bordélyon át egész a ferencvárosi munkásnegyedekig. 1910-et írunk: az újabban már villanyfényben úszó Andrássy úton még egymást kerülgetik a konflisok és az automobilok, a legendás kávéházakban pedig Ady Endre és Molnár Ferenc társaságát keresik a szépreményű költők és hírlapírók. Ezzel egy időben pedig különös vendég érkezik Budapestre, hogy néhány hónapi rejtőzködés után egyszerre csak az előkelő szalonok és úri társaságok kedvencévé váljon: Saint-Germain grófja, aki egyenesen Rákóczi fejedelem leszármazottjának mondja magát, és a világtörténelem legkülönbözőbb korszakaiból származó történeteinél csak a szokásai különösebbek. Éjszaka él, akárcsak a város, és még soha, senki nem látta enni…