Jeanette Winterson - A szenvedély

Múlt héten fedeztem fel a friss megjelenések között böngészve, hogy Jeanette Wintersonnak 'új' könyve jelenik meg a  Park Kiadónál. Amadeánál világosodtam meg, hogy ez bizony már megjelent korábban. (Valamiért abban a hiszemben voltam, hogy a tavaly olvasott önéletrajzi könyvén kívül más még nem is jelent meg tőle magyarul.) A könyvtárban le is csaptam a 1998-as Európás kiadásra, az új 28-án érkezik ;)

Ez a könyv egy gyöngyszem, nem véletlenül került fel az 1001 könyves listára is. Az írónő olyan különleges történetet írt meg, ami még sokáig velem marad és birtokolni szeretném a könyvet (ezért jó is hogy megjelenik új kiadásban). Na de írok már valami konkrétumot is, áradozás helyett. 

forrás

A regény két nézőpontból íródott, 1805 körül járunk Napóleon tündöklése idején. Először Henrival ismerkedünk meg, aki fiatalon kerül Napóleon seregébe, személyesen őt szolgálja - ő tálalja fel neki a csirkét, amihez a későbbi császár mindig ragaszkodik. Henri egyszerű, vidéki fiú, akit, ahogy az egész hadsereget is, 'elbűvöl' Napóleon személyisége. Legalábbis valami hasonló szenvedéllyel indokolják meg maguknak, hogy éveken keresztül követik őt a különféle csatákba. 

"Boldog voltam, de a boldogság felnőtt szó. Egy gyerektől nem kell megkérdezni, hogy boldog-e, látszik rajta. Vagy boldog, vagy nem boldog. A felnőttek azért beszélnek arról, hogy boldogok, mert javarészt nem azok. A boldogságról beszélni olyan, mintha az ember a szelet próbálná megragadni. Sokkal egyszerűbb, ha az ember csak hagyja, hogy az egész testét átjárja. Ebben különbözök én a filozófusoktól. A filozófusok csak beszélnek a szenvedélyről, de nincs bennük semmi szenvedély. Soha ne beszélj a boldogságról egy filozófussal."

tumblr

A kisregény másik szálát Villanelle, egy velencei csónakos lányának szemszögéből követhetjük. A lány talpraesett teremtés, a kaszinóban dolgozik, ahol tud elemel egy-két erszényt, fiúnak öltözik és Velence titkos útjait járja csónakján. Egy éjjel találkozik egy szép patríciusnővel és valami vonzani kezdi hozzá, később újra keresztezik útjaik egymást és feltámad köztük a szenvedély, Villanelle elveszti a szívét... Bevallom az ő szemszögét sokkal jobban szerettem olvasni, az karaktere és története, meg ez a titokzatos Velence 'mentette' meg nekem a könyvet.

"És ha levettem volna az álarcomat? Mi történt volna? Ördöggé változom ott a szemük előtt? (…) De úgy tűnik azok vagyunk, akiknek látszunk. Milyen őrülten tudjuk gyűlölni, akiről azt gondoljuk, gyűlölnünk kell, pedig csak a legnyilvánvalóbb esetekben és körülmények között tudhatjuk, ki kicsoda."

tumblr

A két szál később összekapcsolódik és egy kicsit misztikus, történelmi és kalandregénnyé áll össze, amibe több érdekes gondolatot, tapasztalatot sűrített bele az írónő. A történelmi háttér szinte másodlagos, de nem unalmas része - na jó Henri történetét kicsit untam - a különleges mesévé összeálló történetnek a reménytelen és lehetetlen szerelmekről. Újraolvasós, kedvenc és kell egy saját példány, ja és menni akarok Velencébe. Most! :D

"Az ember játszik, nyer, játszik, veszít. Játszik. A játszás maga vonz bennünket ellenállhatatlanul. Egyik évből a másikba kockázzuk át mindazt, mit szeretünk. Hogy mit teszünk kockára, felfedi, mi értékes nekünk."

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1998
Eredeti cím: The passion
Oldalszám: 192
Ár: antikvár
Borító: 3/5 az új: 5/5 :)

Fülszöveg:

"A napóleoni háborúk idején játszódó regény két egyszerű, mégis rendkívüli ember élettörténetét fűzi össze. Henri, a tizenhat éves parasztfiú Napóleont bálványozva beáll a Grande Armée-ba, és szakácsinasaként egészen Oroszországig kíséri. Villanelle egy velencei csónakos lánya, ám a férfi csónakosokhoz hasonlóan – akiknek, mivel nem tudnak úszni, járniuk kell a vízen – hártya van a lábujjai között. Henri nagy „történelmi” rajongásával szemben ott áll Villanelle „privát” szerelme egy előkelő velencei patríciusnő iránt, a megmásíthatatlan történelemmel szemben a fiktív sorsok mikrotörténelme. A valóság fantasztikumának és a tündérmesei elemeknek az ötvözéséből a rögeszme és a szenvedély, a szerelem természetrajza tárul elénk Jeanette Winterson sokak által legjobbnak tartott regényében."