Grecsó Krisztián - Isten hozott

Lassan már mindegyik Grecsó regénnyel megismerkedtem, az Isten hozott 2005-ben jelent meg. Tavaly előtt került hozzám csere útján, így ideje volt elolvasnom, tökéletes várólistacsökkentős darab :)

A fülszöveg eléggé homályos, nem igazán tudtam mire számítsak. Elbeszélőnk Gallér Gergely, 23 évesen emlékezik vissza az általános iskola utolsó és gimnázium első éve alatt történtekre, a nagy szakításra, ami miatt eljött a faluból, és elkezdte a tanárképzőt.
Születésnapján régi barátja felhívja, hogy jöjjön haza, el lehet olvasni a titokzatos Klein-naplót - innen indul be az emlékezés folyamata, ami valószerűen ugrál ide-oda, viszonylag kronologikus és egyre halad a sokat emlegetett nagy összeveszéshez.

Gergely otthona, a kis falu, Sáraság, ahol vidékinek hívnak mindenkit aki nem falusi, ahol állandó szomjúság gyötör mindenkit, és ahol reggel öntudatlan szóáradatra ébred mindenki. Van itt bőven természetfeletti, abszurd, és/vagy vicces esemény: az ellopott ősök fotói, az utána faluszerte megjelenő árnyékok, a steril apától születő három gyerek, a hirtelen megvilágosodott részegek, és egy régi ügy - Klein Ede üldöztetése és Pannika néni szomorú sorsa.
A vallás és a magyar történelem szövi át a regényt - a '80-as években játszódik, de a korábbi fontos történelmi események is megjelennek - zsidóüldözés, '56, Gergely és barátai pedig isteni hatalmat keresnek a falubeli történések megmagyarázásához.

"Nem lehet tudni, mi mellett mennek el az emberek, és mibe kapaszkodnak bele úgy, hogy aztán sohasem engedik el."

"(…) becsüljük meg magunkat, mert nem elég, hogy az ember szeret valakit, a jó időben a jó helyen kell lenni, és ha azt az egy alkalmat elmulasztja az ember, több nem adódik, később pedig nem lehet bepótolni semmit."

A regény nagy része kusza, tele van előre- és visszautalásokkal, a vallásos maszlag nem tetszett. A könyv végére, az utolsó oldalakon értékeltem át az egészet, és végre összeállt a kép, helyére került a cím - ez sokat dobott az addig nehezen összeálló, vicces, anekdotázó szövegen.
Több részlet ismerős volt Grecsó előzőleg olvasott regényeiből, olyan apróságok mint a térdrángás, a felfegyverezett bencés pap, na meg alföldi kisvárosok-falvak élete, ja és hogy itt is úgy tud írni az ételekről hogy folyik az olvasó nyála :D
Összességében tetszett a regény - az útkeresés, a múlt fontossága, a falusi élet, a vicces események (nagyot nevettem Számfira úr meg a béka horgászos esetén :D).

4/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2005
Oldalszám: 320
Ár: 3490 Ft
Borító: 4/5

Érdekes - Grecsó Krisztián mesél a regény egyik fontos szereplőjéről.

Fülszöveg:

"A Klein-napló egy titokzatos titkárnő irománya, mely arra emlékezik, ami majd csak ezután lesz. Mindenki mást olvas ki belőle, a falusiak többsége azonban úgy véli, hogy a saját haláluk időpontját jósolta meg benne – nem tudni, ki. Vagyis a Klein-napló egy halottaskönyv. Talán a múltban elkövetett, talán a jelenben és a jövőben megeső bűnökért, esetleg mindkettőért: ez a büntetés. A kétely, a bizonytalanság, a nézeteltérések és az irracionális események sora, melyeket a szöveg rájuk szabadít. Sáraságban életre kelnek az árnyékok, „felkötik magukat" a kutyák, aztán holtukban mégis életet kölykeznek. Gyermekek születnek steril apáktól, akiknek a múlt árnyai adnak útmutatást. Fiatal lányok őszülnek meg csoportosan, egyik napról a másikra, és az emberek torka folyton száraz, szomjuk csillapíthatatlan. Gallér Gergely gimnazista, a fantasztikus Klein Ede Egylet vezetője, megszállottan kutatja a közös múlt csodáit, a falu védőszentjeinek örökségét, egészen addig, míg végül teljesen magára marad. El kell hagynia gyermekkora helyszínét… hogy aztán visszatérjen kideríteni, mi történt, s miért. Felkutatja a csodákat és hogy ő kicsoda. A 2002-ben Bródy Sándor-díjat nyert, Pletykaanyu című könyv szerzőjének új regénye krimiszerűen örvénylik, A közelmúlt titkai megülik benne a jelent, átírják emlékeinket, eltávolítanak és közel hoznak, elfednek és megmutatnak. Az Isten hozott egy önmagát és közösségét elveszítő, aztán újra megtaláló tinédzser története. Vagyis mindannyiunké. Vele kalandozunk, örömünket, vágyainkat leljük meg benne, és józanító pillanataiban önmagunkra ébredünk."