Donna Tartt - A titkos történet

Az eltört teáspohár olvasása után keresgéltem hasonló könyveket (bölcsészkrimiket), ekkor bukkantam Donna Tartt regényére. Eddig egy kiadása jelent meg, az Európánál 1996-ban, megérdemelne egy újabbat ;) 
Nikkincs blogbejegyzése hatására vágtam bele az olvasásába, valami hasonló különleges élményre vágytam mint, amit A szenvedély nyújtott. Jól választottam - múlt hetemet ez a komor, de lebilincselő könyv foglalta le. Az írónőnek ez az első regénye, ami nem kis teljesítmény - elsőre ilyet írni!

Fordított krimiről van szó, mivel már az elején tudjuk, hogy ki az áldozat és nagy vonalakban kik a tettesek, ám a miértre csak később jövünk rá.

tumblr
Az elbeszélő Richard Papen, aki egy kaliforniai kisvárosból érkezett a keleti parti vermonti Hampden egyetemre. Miután egy évet ellébecolt a korábban orvosin, úgy döntött éles fordulatot vesz és az angol tanszékre felvételizett. Az élete a kaliforniai Planoban kilátástalan volt, a szüleitől eltávolodva, életével elégedetlenül érkezett Hampdenbe. Itt egy teljesen más világ fogadta - a tapintható történelem, a gazdagság és tudás birodalma. Elég hamar megismerkedik a tanszék 'klikkjeivel', és vonzani kezdi az ógörögöt tanuló csoport, akik mindössze öten vannak - nehéz bekerülni közéjük, és elsőre persze neki se sikerül. A történet erről az öt emberről szól, akik nem hétköznapi emberek - Richard szemével látjuk őket, először sznobnak, távolságtartónak, ám a könyv végére szinte minden gyarlóságukat megismerjük. 
"Emlékeznek, miről beszéltünk az előbb, hogy néha a véres, borzalmas dolgok a legszebbek? – kérdezte. – Ez nagyon görög gondolat, és nagyon mély is. A szépség rettenet. Amit szépnek nevezünk, az előtt reszketünk. És mi lehet félelmetesebb és szebb az olyan lelkek számára, mint a görögök vagy mi vagyunk, az önuralom teljes elveszítésénél? Lerázni egy pillanatra a lét láncait, darabokra zúzni halandó énünk esetlegességét?"
tumblr
Nagyon erős atmoszférát teremtett az írónő - a szereplőkkel együtt lélegzünk, Richard a Hampdenben töltött első évét nagyon részletesen elmeséli - ez az év, ezek az emberek nagyon fontos hatást gyakoroltak az életére. Igazi belemerülős könyv, néha éreztem miután letettem a könyvet, mintha valami álomból ébrednék.
"A belőle sugárzó jóindulat és lelki nyugalom olyan tisztának és őszintének látszott, hogy egy szédítő pillanatig úgy éreztem, a sötétség szinte tapinthatóan emelkedik fel a szívemről. Úgy megkönnyebbültem, hogy majdnem zokogásban törtem ki; de akkor, amikor megint ránéztem, éreztem, hogy az egész dögletes súly recsegve-ropogva, teljes erővel ismét leereszkedik."
Az amerikai egyetemisták élete - legalábbis amit itt látunk - nagyon szabados, sok a buli, állandóan valami gyógyszert, drogot kapkodnak be, isznak, cigiznek, a végére már kezdtem megcsömörleni ennyi önpusztítás miatt.  
forrás
"A probléma alapvetően az volt, hogy túl sok tablettát szedtem; az élénkítőszert most időszakonként altatóval kevertem, mert bár az utóbbitól már nem tudtam rendesen aludni, nappal is kitartott, úgyhogy állandó szürkületben éltem. A gyógyszer nélküli alvás lehetetlen volt, tündérmese, valamiféle távoli, gyermekkori álom. De kezdtem kifogyni az altatóból; és bár tudtam, hogy valószínűleg szerezhetnék még Cloke-tól, Bramtől vagy valakitől, úgy döntöttem, hogy mellőzöm néhány napig – ami önmagában jó ötlet, de gyötrelmes volt kísérteties, tenger alatti létemből a zajnak és a fénynek ebbe a harsány kavargásába fölbukkanni. A világ éles, diszharmonikus tisztasággal lármázott: minden zöld volt, nyirkos és nedves, gaz tört fel a régi márványjárda sáros repedéseiből; az erezett, fehér lapok közül, melyeket évszázados kemény januári fagyok emeltek meg és deformáltak. Ezeket a márványjárdákat egy milliomos rakatta le, aki Észak-Hampdenben töltötte a nyarakat, és egy Park Avenue-i ablakból vetette ki magát az 1920-as években. A hegyek mögött borús volt az ég, szürke, mint a pala. Feszültség volt a levegőben; nemsokára elered az eső. Muskátli lángolt a fehér házak előtt, hevesen és szívet tépően vöröslött a krétaszín faburkolat előterében."
A szereplők jól kidolgozottak, a cselekmény csavaros, folyton izgalomban tart, annak ellenére, hogy már a könyv elején ismerjük ki az áldozat. Remekül írta meg a könyvet, és fejtette vissza az idáig vezető eseményeket. Összetett regény: van benne egy kis filozófia, ógörög (amit pár óra erejéig én is tanultam az egyetemen :D), krimiszál, lélektani történet - egy sötét, nyomasztó, lebilincselő regénnyé gyúrva. Nem véletlenül került fel az 1001 könyv listára, kedvenc lett!
"Némely dolog túl borzalmas ahhoz, hogy egyszerre felfogjuk. Más dolgok – csupasz, sercegő, kitörölhetetlen rettenetükben – ahhoz is túl borzalmasak, hogy egyáltalán felfogjuk őket. Csak később, magányban, visszaemlékezve kezd derengeni a felismerés: amikor kihűlt a hamu; amikor a gyászolók hazamentek; amikor az ember körülnéz, és – legnagyobb meglepetésére – egészen más világban találja magát."
5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1996
Eredeti cím: The secret story
Oldalszám: 606
Ár: antikvár
Borító: 3/5

Fülszöveg:
"Öten voltak – négy fiú meg egy lány. Két fiú szemüveget viselt, a harmadik albínó volt, az ikrek pedig, a fiú meg a lány, akár két flamand angyal. Megközelíthetetlen, titokzatos csoport a kis vermonti egyetemen. Már amit tanultak: az ógörög, az is a kiválasztottság légkörével vonta be őket. Ebbe az arisztokratikus társaságba csupán egyetlen új diáknak sikerül bejutnia: a feltörekvő Richard Papennek. Ő beszéli el évekkel később a csoport titkos történetét. A különös ifjak megszállott professzoruk vezetésével nemcsak tanulják, hanem át is élik a hajdani kultúrát, az ősi vallást, a mámoros orgiákat, hol az isten vért követel… Történhet-e bűn? Baleset? Áldozat? Hogyan lesz bűnhődés az árulóra kirótt büntetésből? Hogyan folyik egymásba elfojtott és megélt szerelem, szabadság és lelkifurdalás, álom és valóság, élet és halál? Donna Tartt könyve bűnügyi regény, a lélek rezdüléseit boncolgató finom olvasmány, mulattató és szívbe markoló. Egy fiatal amerikai írónő első regényét tartja kezében az olvasó: Mely máris világsiker."

Megjegyzések

  1. És akkor ide is jövök örömködni: még egy ember, akinek tetszett A titkos történet, hurrá! :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)