Robert Merle - Védett férfiak
Nem igazán tudtam mire számítsak - a francia história történelmi regénysorozat, a Primerolos könyv tudtommal világháborús visszaemlékezés, erre a könyvre meg úgy gondoltam mint az 1984-hez hasonló klasszikus disztópiára. Féltem is tőle, hogy olyan depresszív és nyomasztó lesz, mint Orwell könyve, de ehelyett egy néhol ijesztő, néhol vicces szatírát kaptam egy elképzelt új Amerikáról.
A narrátor Ralph Martinelli doktor, aki figyelemmel követi az USA-ban terjedő új járványt, ami csak férfiakat tizedeli. Erről jelentést tesz felsőbb körökben is, ám a politikai helyzet miatt elodázzák a cselekvést. Az encephalitis 16 vírusa csak a nemzőképes férfiakat támadja, vagyis a szexuálisan aktívakat - így a gyerekek és az idősek védve vannak. Mivel a politika és a sajtó hallgat a járványokról, egyre több férfi esik áldozatul, ezzel párhuzamosan egyre több nő veszi át a helyüket az élet minden területén. Martinelli kivételes helyzetben van, néhány kutatóval együtt egy Kanada melletti táborba kerül, "védett férfi" lesz, és egy bizonyos Mrs. Helsingforth megbízására ki kell fejlesztenie a vírus elleni vakcinát.
1974-ben jelent meg és el tudom képzelni mekkora botránykönyvnek számíthatott. Érdekes kérdéseket feszeget, a férfi nemet ebben az új, nők vezette társadalomban teljesen elnyomják, kiszolgáltatottá teszik, a járvány lecsengése után, szinte tenyészállatokként kezelik őket. A feminizmus egy teljesen szélsőséges formája valósul meg. Másrészt a szexualitás miatt is, igaz nincsenek realisztikus jelenetek - tudományos leírások, vagy ráutalások, de tudhatjuk miről van szó...
Martinellinek a táborban egyre nehezebb a sorsa, mert szinte minden felnőtt nő utána vágyakozik, eközben meg is alázzák. Egyrészt olasz származása, másrészt alacsony termete miatt, és még szexuális vágyait is a szemére vetik, de közben ők is szítják a feszültséget.
Mivel inkább szatíráról van szó, nincs teljes mértékben kidolgozva minden kérdés (a járvány kialakulása, terjedése, stb), de pont ettől volt szórakoztató - jó kérdéseket vet fel, és valós problémákat feszeget.
A könyv sok részével nem tudok egyetérteni (nem vagyok én valami elvakult feminista), és szörnyűnek találnám ha az egyik nem így kisajátítaná a hatalmat. A politika és a sajtó összefüggései ijesztően hihetőek voltak, metaforaként bármelyik elnyomó hatalomra rá lehetne húzni ezt a történetet ebben áll az érdeme.
"Bedford férfiellenes szexizmusa tulajdonképpen a fajgyűlöletnek egyik fajtája, s mint minden fajgyűlölet – feltéve ha hatalomra kerül –, szükségképpen az emberi fajta rovására végzett, bűnös mesterkedésekbe torkollik."
Már az első oldalon megfogott Merle stílusa: részletező, de nem unalmasan, hanem élesen, humorral festette le a helyzetet, vagy embereket. A tábor gondnokának a leírásán nevettem jókat, vajon valamelyik utált ismerőséről mintázta?
"Nem vitás, hogy Barrow méltó témája lehetne egy idegborzoló költeménynek, vagy egy horrorfilmnek. Amikor közeledni látom ezt a szétfolyó, szürkésfehér gömböt, mindig az az érzésem, hogy a következő pillanatban bekebelez, mint a fagociták az idegen anyagot. Lebegve jön felém, a lába mintha csak kitüremlett volna a nyúlós masszából, hatalmas, idomtalan teste kitölti a szűk folyosót, s én attól tartok, hogy jobbról is, balról is körém folyatja a citoplazmáját, belefojt a zsírjába, és megemészt. De amikor jó másfél méternyire van tőlem – profilaktikus okokból tartja ezt a távolságot –, hirtelen megáll, mintha attól félne, hogy ha közelebb jön, még megfertőzi a férfiasság bacilusa."
Elég volt egyszer megismerkednem ezzel a történettel, tetszett, de nem szívesen csöppennék vissza a világába. Ettől függetlenül megtetszett az író stílusa, még szeretnék olvasni tőle.
4/5
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 1983
Eredeti cím: Les hommes protégés
Oldalszám: 442
Ár: antikvár Ft
Borító: 3/5
Fülszöveg:
"Fagyos éjszaka. Dermedt csöndbe burkolódzik a szögesdróttal körülkeritett, nagy kiterjedésű birtok. Egyetlen bejáratánál őrtorony magasodik, ahol egy tengelye körül forgó gépfegyver mellől egy milicista lány fürkészi a kihalt tájat, amelyet kisértetiesen pásztáz egyre-egyre a fényszóró sugara.Hol vagyunk? Koncentrációs táborban? Vagy csupán egy védett körzetben, ahol tudós férfiak a halálos kimenetelű agyvelőgyulladás ellenszerét kutatják? A kitűnő francia iró legújabb politikai-fantasztikus regénye a mostanában sokat emlegetett kérdésről: a férfiak és a nők egyenjogúságáról szól. A regény valamikor a nyolcvanas években játszódik az Egyesült Államokban. A swifti képtelen helyzet a következő: ismeretlen virusú agyvelőgyulladás pusztit, és a járvány halálos minden nemzőképes férfira. A nők az élet minden területén átveszik a hatalmat, a köztársasági elnök pedig egy férfigyűlölő nő lesz, aki a látszat kedvéért beleegyezik, hogy egy nagy gyógyszergyár védett területet létesitsen a betegség ellenszerét kutató tudós férfiaknak. A kutatócsoport vezetője Martinelli doktor, aki, miközben társaival az emberi faj fennmaradásáért küzd, a nők között is szövetségesekre talál, és megindul a tragikomikus, fordulatos, szövevényes küzdelem…Merle elsősorban társadalmi érdeklődésű iró, nagyszerű atmoszférát teremt, fel tudja kelteni egy nyomasztó mikrovilág veszélyérzettel és megalázottsággal teli levegőjét, és egyértelműen elitéli, mint eddig is minden regényében, az embertelen elméletet és gyakorlatot."
Bejegyzések
Örülök, hogy tetszett az első olvasásod Merle-től :) Az tuti, hogy nagyon szereti a kiscsoportos foglalkozásokat, összezárni embereket, ilyen a Malevil is (hosszú, de nekem tetszett), a Madrapur (nem nagy szám) meg A sziget is - ez utóbbi is nagyon jó szerintem!
VálaszTörlésMeg a Mesterségem a halált is dicsőítik, nekem nem adott sokat, de sajnos vagy nem sajnos, immunis vagyok a témára.
Igen tényleg ilyen volt :))
TörlésNa akkor A sziget lesz a következő :))) Tényleg a Mesterségem, tudtam, hogy van egy EDiákkönyvtáras könyve is.