Elizabeth Kostova - Hattyútolvajok

Ezt a könyvet még a tavaly augusztusi nagy szandis akciózás keretében szereztem be, akkor azt írtam remélem nem bánom meg, hogy megvettem - háááát még jó, hogy nem :D Kicsit ijesztő volt elsőre a mérete (majdnem 700 oldal), de olyan gördülékeny a stílusa, hogy jó volt esténként bele-belemerülni a történetbe.

A cselekmény több szálon fut: dr. Andrew Marlow pszichiáter mesél Robert Oliverről, aki azután került hozzá kezelésre, hogy egy múzeumba rá akar támadni egy Lédát ábrázoló festményre. Az eset azért különösen érdekes, mert Robert tehetséges, sőt zseniális festő és az intézetbe kerülése után pár nappal később egy szót sem hajlandó szólni. 
François-Édouard Picot - Léda
1832 link
Marlow mindent megpróbál, naponta látogatja, műtermet alakít ki neki, hogy jobban érezze magát, de nem tudja megtörni a hallgatását. Így felkeresi a festő volt nejét, hogy tőle ismerje meg a férfi múltját és rájöhessen, hogyan kezelhetné. Kate mesél a megismerkedésükről, (a fejezetek az ő nézőpontjából íródtak, kicsit talán ki is lógnak a cselekményből - mert a pszichiáter győzködésére kezd el mesélni, ám az írónő részletes önvallomást ad a szájába - ezt kicsit ellentmondásosnak tartottam, de ez cseppet sem vont le a történet érdekességéből és élvezhetőségéből, csak fura volt egy kicsit.). 
Utána Marlow egy másik nőre bukkan Robert életéből, akinek szintén megismerjük az élettörténetét. Közben olvashatunk titokzatos leveleket, amiket Robert magával tartott a támadás alatt is. Ezekből a szálakból bontakozik ki egy izgalmas történet, egy tehetséges festőről, akit a múlt árnyai tartanak fogságban...
"Hogy mitől gyenge egy rajz, könnyű megmondani, jóval nehezebb megmagyarázni azt az összhangot és belső energiát, amitől valami életre kell." (könyvekkel is így vagyunk :) )
Alfred Sisley - La neige à
 Louveciennes 1878 link
Magával ragadott ez a regény, Kostava stílusa nagyon megtetszett - aprólékos néhol, de épp ezért tökéletesen bele tudtam helyezkedni az eseményekbe, és jó volt 'lenyugodni' ezzel a lassúbb, de érdekes történettel esténként. 
A festészetről akkor a szenvedéllyel ír, hogy kedvem lett utánanézni az említett képeknek, sőt akár rajzolni is (végül is a Jobb agyféltekés rajzolás könyvemet is kiolvashatnám már). Különleges atmoszférája van a könyvnek, aminek egyes jeleneteire még sokáig fogok emlékezni (pl .: legjobban a festőtábor fogott meg).
"Szerintem egy festő nem is tudja a válaszokat a saját műveiről. Egy festményről senki nem tud semmit, csakis maga a festmény. Különben is kell, hogy legyen benne valami titok ahhoz, hogy hatni tudjon."
Claude Monet - Rain at Eretat 1886
A könyv végén a helyére kattantak a dolgok, ám egy szálat amit kigondoltam magamban el kellett vetnem:
(Spolier: már a könyv elején gyanakodtam, hogy rokoni szálak lehetnek Béatrice és Robert között - és említik is testi hasonlóságot, így a szerető ötletét el is vetettem idejekorán, ám a könyv  végén nem említik, hogy Béatrice lányának született volna utódja, pedig Robertnek az anyja francia volt, így akár lehetett is az őse...).
Összességében egy érdekes, két idősíkban játszódó regényt kaptam, tele a festészet iránti szenvedéllyel, szerelmekkel és a francia impresszionista festőkkel.

5/5

Hasznos:
Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: The swan thieves
Oldalszám: 692
Ár: 3900
Borító: 5/5

Fülszöveg:
"A tehetséges festő, Robert Oliver, késsel esik neki egy washingtoni múzeumban egy impresszionista festménynek, de időben lefogják. A rendőrök az állami elmegyógyintézetbe viszik, amelynek az igazgatója rátelefonál magánintézményt fenntartó kollégájára, átvállalná-e a beteget. Marlow doktor nemcsak pszichiáter, hanem szabadidejében festő is. Komoly szakmai kihívásnak érzi az esetet, vállalja hát. A festő megérkezik, és egy napon belül megnémul. Ettől kezdve csak ceruzával-ecsettel kommunikál a világgal. Állandóan egy szép nő arcképét festi régi modorban, mint a korai impresszionisták, és francia nyelvű leveleket őriz féltékenyen. Az orvos megpróbál kapcsolatba lépni betege családjával, hogy megfejtse a rejtélyt: miért akar tönkretenni egy műalkotást egy alkotó? Kostova, A történész szerzője, több mint száz évet felölelő nagyregényt írt az alkotásról és arról az árról, amit az alkotók tehetségükért fizetnek."

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)