Bret Easton Ellis - Amerikai psycho (18)

Néhány hete néztem meg ezt a kultfilmet egyik ismerősöm ajánlására, igaz nem vagyok oda a gyilkolászós filmekért, de ez sokkal többről szól... Emiatt is kezdtem neki a könyvnek, hogy jobban megértsem.

Patrick Bateman az elbeszélőnk, egy 26 éves, gazdag üzletember, aki egyedül él egy drága lakásban. Az idejét az esti iszogatások, beszélgetések, konditerem és a nők töltik ki. A könyvben az ő napjainak részletes leírását olvashatjuk, a reggeli szépítkező szertartásaitól kezdve, az esti bulizásig. Patrick és a hasonszőrű barátainak (yuppiek) az élete csak abból áll, hogy márkás ruhákat, ékszereket viseljenek, megvitassák a divat kérdéseit, kibeszéljék a nőket és újabbakat szedjenek fel. Dolgozni nem dolgoznak ténylegesen, pl. Patricknak is legnagyobb dolga az irodában, hogy megszakértse a titkárnője ruháit, utána meg tévézzen egyet.

Sok visszatérő elem van, például rendszeren összekeverik egymást az ábrázolt yuppiek, Batemant is összetévesztik mással többször is, de meg sem lepődik és többször kihasználja a tévedést:

"Owen összetévesztett Marcus Halberstammal (noha Marcus se Marciával, hanem Cecelia Wagnerrel jár), ez azonban tulajdonképpen nem sokat számít, és szinte még logikus tévedés is, hiszen Marcus is a P&P alkalmazottja, és szó szerint ugyanazzal foglalkozik, amivel én, szintén Valentino öltönyöket hord a legszívesebben, szintén szemüveges, ugyanahhoz a fodrászhoz járunk a Pierre 89 Hotelbe, vagyis teljesen érthető a félreértés; engem egyáltalában nem zavar."

Ahogy haladunk előre a történetben egyre több ijesztő gondolat bukkan fel, vannak olyanok amiket Patrick ki is mond, ám a beszélgetőpartnerei fel sem figyelnek rá; szépen lassan bontakozik ki a titkos oldala...A könyv közepétől már egyre durvábbak lesznek az események, Patrick egyre kegyetlenebb módokat talál ki, a végén már amikor megláttam a Lányok fejezetcímet, már előre görcsbe rándult a gyomrom, hogy most mikről fogok olvasni. Érzékeny lelkiállapotban nem ajánlom ezt a könyvet, mert annyira elmebeteg módon gyalázza meg a nőket, hogy az igazán megrázó.

"– Ugyanis Patrick egyáltalában nem cinikus. Ő egy nagyon helyes kisfiú, igaz-e, cucikám?– Nem éppen – motyogom magamban. – Én egy közveszélyes pszichopata vagyok.– De mit számít az? – sóhajt fel Evelyn. – Mi tagadás, Vanden nem nagyon okos lány."

"...ma este Patricia biztonságban van, azaz nem fogok egyszer csak váratlanul kést rántani és belédöfni csupáncsak az élvezet kedvéért, nem fogom gyönyörködve nézni, hogyan vérzik sebeiből, elmetszett torkából, és a szemét sem fogom kivájni valószínűleg. Szerencséje van, bár ennek semmi különösebb oka. Meglehet, csak azért van biztonságban, mert olyan gazdag, vagy mert a családja vagyona megoltalmazza ma este, s lehet, hogy csupán azért, mert én így döntök."

A regény nyelvezete nagyon egyszerű, csak a leírásokra szorítkozik, és az események tömör elmesélésére, hisz itt nem az a cél, hogy leírja milyen szép a new yorki éjszaka, hanem, hogy mit tesznek benne...Sok az olyan párbeszéd, ahol csak kapkodtam a fejem, hogy egyrészt miről beszélnek (különféle divat, márkák, ételek), vagy annyi szereplő volt, hogy eltartott egy ideig beazonosítani őket. Voltak unalmas leírások is, pl. az együttesekről, énekesekről (Genesis, Whitney Houston, Huey Lewis And The News) - ezeket a monológok a filmben jobban tetszettek, mert rövidebbek voltak, de ugyanúgy érezhető volt Bateman tájékozottsága. A sok leírás (pl. napi rutin) azt a cél szolgálja, hogy valahogy egységben tartsa Patrick világát - ezek az apró momentumok töltötték ki (Patty Winters Show, a konditerem, az iszogatás, a vacsorák), ezek kötötték a való világhoz.

Az ábrázolt világ kiábrándító: a yuppieknak csak a pénz számít, a divat, a márkák, az emberek felcserélhetőek egymással (ezért is keverték folyton össze egymást), tele vannak előítéletekkel és semmi empátia nincs bennük a rosszabbul élők iránt.

SPOILER!

A nagy kérdés a könyvben:
- Patrick tényleg elkövette-e ezeket a gyilkosságokat, vagy csak hallucinálta az egészet?
- ha tényleg gyilkolt, akkor hogy-hogy nem talált rá a rendőrség egyszer sem?
- ha gyilkolt, lehetséges, hogy a nagyhatalmú családja tussolta el az ügyet? Erre utal az a jelenet, amikor Owen lakására tér vissza - ki van pucolva a hely, de az ingatlanközvetítő furcsán viselkedik, mintha tudná mit tett ott.
Patrick Bateman egy elmebeteg, ezt leszögezhetjük anélkül, hogy megállapodnánk abban hogy tényleg gyilkolt, vagy hallucinált. A borzasztó az, hogy ő egy befolyásos ember, ijesztő belegondolni hány ilyen ember futkározik a világban...
SPOILER vége!

Ez egy meghatározó könyv, a film is az volt számomra, és ezzel a bejegyzéssel lényegesen többet foglalkoztam, mint általában szoktam. Egyszerűen annyira megrázó, és érdekes, hogy napról-napra visszatértem hozzá, ahogy eszembe jutott valami és így született meg ez bejegyzés.
Nem mondom, hogy olvassa el mindenki, mert nehéz olvasmány, de elgondolkodtató.

4/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: American Psycho
Oldalszám: 568
Ár: antikvár (új kiadás 3600 Ft)
Borító: 2/5

Érdekességek:

• Új borítót kapott a könyv
• Wikipedia szócikk
• A könyvben szereplő éttermek, helyszínek térképen

Fülszöveg:

"Irodalmi alkotás nagyon ritkán képes olyan világraszóló botrányt kelteni, amilyen az Amerikai Psychót övezte. Kiadók, amelyek már szerződést kötöttek a mű megjelentetésére, és előlegképpen súlyos összegeket fizettek a ki Ellisnek, sorra visszakoztak, és elálltak a publikálástól. Ez a könyv nemegyszer átlépi az elviselhetőség küszöbét. Amit írója a perverzió és az erőszak tombolásáról elgondol és leír, az kívül esik a normális ember felfogóképességének és erkölcsi érzékének határain. Amit azonban ezzel közöl, az értelmezhető és megítélhető: megrendít, felkavar, s könyörtelenül szembesít egy olyan világgal, amelyre – ha mégoly kelletlenül is – ráismerünk.A regény főalakja Pat Bateman, huszonhat éves yuppie a Wall Streetről; intelligens, jóképű, elegáns és gazdag fiatalember. Lételeme a csillogó felszín: a legdivatosabb és legdrágább holmikban jár, a legfelkapottabb éttermekben vacsorázik barátaival és soros barátnőivel, ízlése ételben-italban főúri, fényűző lakása tömve a csúcstechnológiát képviselő szórakoztató-elektronikai szerkentyűkkel, véleménye a zenétől a politikáig mindenről naprakész. De Bateman valójában értéket, mértéket nem ismerő pszichopata szörnyeteg, aki a belsejében tátongó űrtől szexorgiákkal, egyre rafináltabb kéjgyilkosságokkal, sőt kannibalizmussal igyekszik menekülni – mindhiába.A nyolcvanas évek második fele óta nemzedékének legjelentősebb írójaként számon tartott Bret Easton Ellis könyvének lapjain az amerikai álom helyébe lidérces rémálom lép: az Amerikai Psycho egy irányt vesztett, erőszakban tobzódó, anyagiasságba fulladó kultúra egyöntetűen sötét, kiutat nem mutató, döbbenetes erejű látomás."

A filmváltozat 2000-ben jelent meg, Christian Bale főszereplésével. Egy korrekt adaptációt kapunk, amiben minden fontos momentum megjelenik, így ha valaki kíváncsi a történetre először a filmet ajánlanám (itt legalább bele lehet tekerni a borzalmas részekbe...).
Kedvenc zeném a filmből (a jelenet ahol hallható egyszerre vicces és borzalmas...)