Paolo Giordano - A prímszámok magánya

Rákaptam az olasz irodalomra :) Igaz még nem olvastam olyan sok olasz könyvet (Vita, A fehér, mint a tej..), de egyre jobban vonzanak :)  és tervben van Niccolo Ammaniti több könyve is. (Molyon van kihívás is ;) )

A könyv két fiatalról szól, akiknek egy gyerekkorukban elszenvedett tragédia borítja árnyékba egész életüket... Alice 7 évesen síbalesetet szenved, emiatt a bal lába lebénul és hosszú ideig gyűlöli apját ezért. Mattia egy felelőtlen döntése miatt elveszti ikertestvérét, emiatt egész életében bűnhődik - nem tud közel kerülni igazán senkihez, a tanulásba és a számok világába menekül, mert ott nincs semmi érzelem.

"A világos hajú, erősen sápadt arcú Alice és a fekete szemébe lógó sötét loboncot viselő Mattia közötti éles kontraszt semmivé foszlott az őket összekötő keskeny ívben. Volt közöttük egy bizonytalanul határolt, közös tér, ahol látszólag semmi sem hiányzott, és ahol nyugodtnak, mozdulatlannak tűnt a levegő. Alice egy lépéssel a fiú előtt járt, és attól, hogy gyengéden húzta Mattiát, léptei egyensúlyt nyertek, rossz lába nem tökéletlenkedett. A fiú hagyta magát vezetni, lába nem csapott zajt a padló kövén. Sebhelyeit óvva rejtette a lány keze."

Kettejük élete a középiskolában fonódik össze, és ez a kapcsolat meghatározza egész életüket... Mindketten végtelen magányosak, utálják saját magukat - Alicenél ez az anorexiában csúcsosodik ki, Mattiánál pedig az érzelmek, a hétköznapi gesztusok elutasításában.
Vajon meg tudják-e menteni egymást? A középiskolában kezdődött barátságuk többé válik-e?

"A prímszámok csak eggyel és önmagukkal oszthatók. Ugyanúgy másik kettő közé ékelődve foglalnak helyet a természetes számok végtelen sorában, mégis lépésnyi távolságra vannak tőlük. Gyanakvó, magányos számok, éppen ezért találta őket Mattia csodálatosnak. Néha arra gondolt, hogy tévedésből kerülhettek a sorozatba, és az foglyul ejtette őket, akár a nyaklánc a gyöngyöket. Máskor viszont úgy vélte, hogy a prímek is olyanok szeretnének lenni, mint az összes többi közönséges szám, ám valamilyen okból nem képesek rá.....A matematikusok ikerprímnek hívják őket: egymást követő számpárok, vagyis majdnem egymást követőek, hiszen mindig van közöttük egy páros szám, amely megakadályozza, hogy ténylegesen összeérjenek."

Nagyon tetszett a könyv elbeszélésmódja - nagy időbeli ugrásokkal dolgozik, és váltott nézőpontokkal, nem csak a két főszereplő, hanem a fontosabb mellékszereplők gondolatai is megjelennek. Könnyen olvasható a történet, sőt a gyakori megszakítások miatt jobban olvastatja magát (egy nap alatt ki is olvastam), mert sokszor izgalmas ponton szakítja félbe az adott fejezetet.
24 évet ölel fel a regény mindössze 300 oldalban, ezért csak a főbb eseményeket vázolja fel, a balesetet pl. de a következményekre csak utalásokkal, néhány mondattal utal - nekünk, olvasóknak kell összerakni a teljes képet.
Komoly témákkal foglalkozik - önpusztítással, az elszigetelődéssel, depresszióval, és főleg a magány érzésével. Nem vidám olvasmány, de nagyon elgondolkodtató. A befejezés is hű marad az egész könyvhöz, hiszen a prímszámok nem érnek össze...

 "A döntések pár másodperc alatt születnek, s aztán egy életen át bűnhődik miattuk az ember."

Meghatározó olvasmány volt, valamikor újra kell olvasnom! Remélem nemsokára újabb könyvet olvashatunk az írótól!

4/5

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: La solitudine dei numeri primi
Oldalszám: 318
Ár:  3000 Ft
Borító: 5/5
Eredeti borítók: 2/5

Készült film is a könyvből, bár a port.hu-s hozzászólások alapján nem egy nagy élmény, de ettől függetlenül megnézem :)

Fülszöveg:

Az író
Hmmm :)

"2008 legnagyobb olasz könyvszenzációjáról egy huszonhét éves fiatalember, a torinói egyetem fizikus doktorandusza gondoskodott. Ez a könyv – Paolo Giordano első regénye – már a tavalyi évben túllépte az egymilliós példányszámot, a jogai pedig több mint 30 országban elkeltek. A prímszámok magánya egy lány és egy fiú, Alice és Mattia sorsát kíséri végig párhuzamos történetsorokkal gyermekkoruktól felnőttkorukig. Furcsa pár ez – párnak is alig mondhatók. Mindkettejük életére nyomasztó súllyal nehezedik egy-egy titkok övezte gyerekkori trauma. A sánta Alicét kislányként síbaleset érte, magára maradt a hóban, és kis híja, hogy oda nem veszett; Mattia pedig fogyatékos ikerhúgát „veszíti” el kisfiúként örökre. Ez a két epizód menthetetlenül megpecsételi mindkettejük további életét. Sorsuk később egy szoros, ám mégis örök távolságra ítélt kapcsolatban találkozik; olyanok ők, mint a matematikában ikerprímeknek nevezett számok: egymás mellett vannak, de egy nem prímszám mindig közöttük áll: valóságosan sosem találkozhatnak, sosem érinthetik meg egymást. Aztán egyetlen napra mégiscsak találkozik még egyszer az immár felnőtt Alice és Mattia: Alice egy ismeretlen lányban felismerni véli Mattia elveszett ikerhúgát… Kiváló mű és lebilincselő olvasmány. Az íróról hallani fogunk még."