Christopher Moore - Prérifarkas blues
Christopher Moore-al még a vámpírparódia sorozata kapcsán ismerkedtem meg, azóta olvastam már tőle önálló történeteket (A neccharisnyás papnő..., Ördögöd van), és a Prérifarkas is ilyen. Ezt a könyvet már jó ideje beszereztem egy csere útján, el is kezdtem, de valamiért félbemaradt, és az olvasása során is csak azt éreztem, hogy legyek már túl rajta...
Sam Hunter, a főszereplőnk Santa Barbarában él, és menő biztosítási ügynök. Múltját tudatosan hagyta maga mögött, megváltoztatta a nevét, és nem is szívesen emlékszik arra, hogy egy indián rezervátumban nőtt fel. Ám egy nap furcsa dolgok történnek, egy fekete ruhás indián bukkan fel, nem sikerül egy üzlete, a lakásában egy prérifarkas garázdálkodik...
Rá kell jönnie, hogy a múltja visszaköveteli magának - felidézi a gyerekkorát, a beavatási szertartásokat, és azt a tragikus eseményt, ami miatt el kellett hagynia addigi életét.
Olvasás közben az Anansi fiúk ugrottak be mindig, mert nagyon hasonló az alapfelállás - hétköznapi srác életében felborul minden az isteni erők miatt, Prérifarkas is hasonló bajkeverő isten, mint Anansi; plusz a mitológiák beépítése a történetbe.
Lehet, hogy más időszakban jobban tetszett volna, hiszen vicces és elég jól ki van dolgozva a történet, de nekem most:
3/5
Kiadó: Agave Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: Coyote Blue
Oldalszám: 288
Ár: 2880 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
Sam Hunter, a főszereplőnk Santa Barbarában él, és menő biztosítási ügynök. Múltját tudatosan hagyta maga mögött, megváltoztatta a nevét, és nem is szívesen emlékszik arra, hogy egy indián rezervátumban nőtt fel. Ám egy nap furcsa dolgok történnek, egy fekete ruhás indián bukkan fel, nem sikerül egy üzlete, a lakásában egy prérifarkas garázdálkodik...
Rá kell jönnie, hogy a múltja visszaköveteli magának - felidézi a gyerekkorát, a beavatási szertartásokat, és azt a tragikus eseményt, ami miatt el kellett hagynia addigi életét.
"– Úgy hiszik, hogy Jézus meglátogatta az indiánokat, miután feltámadt halottaiból. – Ja, ő. Emlékszem rá. Szőrös arc, nagy hűhó a haláláról és a feltámadásáról… Egyszeri feltámadás. Haha. Vicces volt. Próbált megtanítani vízen járni. Télen egész jól ment."A történet nem sok különlegességet tartalmaz, van benne egy megmentendő nő, a visszatérő múlt; az indián mitológia dob a történeten és persze a humor. Ez a könyv nem volt olyan rekeszizomrengetően vicces, mint mondjuk a vámpíros kalandok, és már untam is a könyvet, de ez lehet egyéni szocproblémáimból fakadt :D
Olvasás közben az Anansi fiúk ugrottak be mindig, mert nagyon hasonló az alapfelállás - hétköznapi srác életében felborul minden az isteni erők miatt, Prérifarkas is hasonló bajkeverő isten, mint Anansi; plusz a mitológiák beépítése a történetbe.
Lehet, hogy más időszakban jobban tetszett volna, hiszen vicces és elég jól ki van dolgozva a történet, de nekem most:
3/5
Kiadó: Agave Kiadó
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: Coyote Blue
Oldalszám: 288
Ár: 2880 Ft
Borító: 5/5
Fülszöveg:
"Samson Egyedül Vadászó éli az indián fiúk békés életét, mígnem tizenöt évesen kénytelen elszökni a varjú indiánok rezervátumából. Ma már sikeres biztosítási ügynök, van Mercedese, lakása és egy üres, kitalált élete. Nem sokkal a harmincötödik születésnapja után a végzet a szerelem veszélyes ajándékát kínálja fel neki egy Calliope nevű lány izgató alakjában… valamint egy átkot egy ősi indián isten, Prérifarkas kéretlen betoppanásával. Prérifarkas, a pajkos, csínytevő istenség azért jött, hogy a nyugalomból káoszt korbácsolva felébressze Samben a misztikus mesélőt, és közben csúnyán elcsessze az életét."
Nincsenek megjegyzések:
Te mit gondolsz? :)