Niccolò Ammaniti - Én nem félek

Újabb olasz kortárs gyöngyszem - legalábbis a többség szerint...
Olyan rövid volt ez a könyv, hogy egy délután alatt végeztem vele, hajtott a kíváncsiság is, hogy hova lyukad ki a történet, mégis csalódva tettem le. Túl sokat vártam tőle, nekem kevés volt ez a furcsa történet...

Az elbeszélő Michele, egy kilenc éves kisfiú, aki egy négy házból álló településen él. Nyár van, forróság és körös-körül búzaföldek. A kis falu gyerekei együtt játszanak, fociznak, versenyeznek - egy nap a közeli domb mögött elhagyatott házat találnak. Michele elválik a többiektől és felfedez egy gödröt a ház mellett, a gödörben pedig egy fiút...Ez lesz az ő titka, amikor tud, eljár hozzá, a szülői tiltás ellenére is. Érdekes volt látni, hogyan próbál rájönni arra, mit keres ott a másik fiú...

Néhány napot-hetet ölel fel a cselekmény, ez alatt ismerjük meg a Michelét, a családját, barátait. Egy gyerek szemszögén keresztül láthatjuk a felnőttek helyzetét, kiugrási lehetőségét a szegénységből. Kicsit szürreális helyenként a szöveg, Michele sokszor képzel szörnyeket a való világba, viszont nagyon jól visszaadta az író a gyermeki gondolkodást, kegyetlenséget, játékokat, a szülőkkel való kapcsolatot.

"Szörnyek nem léteznek. Az emberektől kell félned, nem a szörnyektől."

Filippo sorsa megrázó, és az is, hogy csak információmorzsákból rakjuk össze a képet - elrabolták, embertelen körülmények között tartják fogva, szegény félig megbolondult és halottnak hiszi a szeretteit, hisz csak ez lehet a magyarázat arra, hogy nem mentették meg eddig.

"Liliána. Ő is meghalt. Peppino is meghalt. És apa is meghalt. És Arianna nagymama is meghalt. És a bátyám is meghalt. Mindenki meghalt. Mindenki meghalt, és ilyen lyukakban él, mint én. Az egyikben én vagyok. Mindnyájan. A világ tele van lyukakkal, és bennük a halottak. És a hold is egy lyukakkal teli labda, azokban is halottak vannak. "

Megrázó és elgondolkodtató regény, tele félinformációkkal, megdolgoztatja az olvasót. Most így első olvasásra nekem annyira nem tetszett, lehet, hogy türelmetlen voltam:
3/5

Készült film is a könyvből

Kiadó: Európa Kiadó
Kiadás éve: 2008
Eredeti cím: Io non ho paura
Oldalszám: 260
Ár: 1900 Ft
Borító: 1/5

Fülszöveg:

"Az alig negyvenes, rendkívül népszerű olasz író, a legrangosabb olasz irodalmi díj, a Premio Strega tavalyi nyertese, akinek könyvei már negyvenöt országban olvashatók, eddigi legnagyobb sikerét ezzel a regénnyel aratta. A történet egy közelebbről meg nem határozott aprócska dél-olaszországi faluban és környékén játszódik 1978 kegyetlenül forró nyarán. Egy napon az egyik gyerek, Michele iszonytató felfedezést tesz egy határszéli elhagyatott, omladozó ház pinceüregében. Annyira megrémül attól, amit – jobban mondva akit – talál, hogy el sem meri mondani a társainak. Az apjával szeretne róla beszámolni, de az sosem ér rá: kamionos, sokat van úton, mindig fáradtan tér haza. Michele titokban vissza-visszatér az üregbe. Rémületén felülkerekedik a segíteni akarás. Egyre bátrabb, egyre találékonyabb, egyre céltudatosabb. De közben otthon is furcsa dolgok történnek. És szörnyű történet dereng fel Michele előtt, melyhez éppenséggel a saját családjának is köze van. Sikerül-e megbirkóznia ennyi titokkal, és sikerül-e közben kimenekítenie a pinceüreg szenvedő foglyát a halálos veszedelemből? A félelem arcait a gyerekek világában Mark Twain-ien otthonos Ammaniti úgy mutatja meg, olyan észrevétlenül és érzékenyen, hogy az a felnőtt embert is mellbe veri. Az izgalmas regényből készült filmet néhány évvel ezelőtt a magyar mozik is sikerrel játszották."