Ian McEwan – Szombat

december 19, 2010
Ian McEwan a Vágy és vezekléssel már megnyert magának, ezért vettem izgatottan a kezembe a Szombatot. Viszont ez a regény nem olyan fülledten szerelmes, és tragikus, mint a Vágy és vezeklés, hanem egy nagyon is mai történet, egy londoni doktorral a főszerepben.

A regény Virginia Woolf Mrs Dallowayára hasonlít, mivel ott is a főszereplő egy napja kerül elmesélésre, viszont ebbe az egy napba belesűrűsödik az egész élete. Megismerjük a múltja egy részét, a jelenét, családját, a gondolatait.

Henry Perowne sikeres idegsebész, hajnalban felébred és egy lángoló repülőt lát elzúgni London felett. Egyből terrorista akcióra gondol, és vele együtt mi, az olvasók is. Később kiderül, hogy a repülőn nem voltak utasok, a szállítmány égett csak meg, a pilóták épségben letették a gépet. A könyv a mai társadalmunk, világnézetünk elferdült voltáról szól, mivel már annyira hozzászoktunk a szörnyűségekhez, hogy egyből azt várjuk: a repülő csakis terroristák miatt gyulladhatott ki, és persze több százan halnak meg a balesetben. Mivel nagyon tájékozott egyik páciense (Taleb professzor) miatt az iraki helyzetben ezért a gondolatai e köré a téma köré fonódik és persze Londonban épp ezen a szombaton van egy iraki háborút ellenző felvonulás.

A modern élet problémáit láthatjuk a könyvben, a félelmet a terroristáktól, és a hétköznapi tevékenységek apróbb gondjait és szépségeit. Felmerül a kérdés a könyvben, hogy lehet ilyen világban élni? Henry fia, Theo válasza erre: Gondolkozz kicsiben!
Ha a nagy dolgokat nézzük, a poltikai helyzetet, a globális felmelegedést, a világméretű szegénységet, akkor tényleg szörnyű, nincs javulás …De ha közelebbre nézek, kicsiben szemlélődöm, például azt veszem, hogy most ismerkedtem meg egy lánnyal …, akkor óriási.” 
Ez lenne a megoldás? Henry viszont folyton figyeli a híreket, ő a mai kor embere
„Elvesztette szkepszisét, az egymásnak ellentmondó vélemények elhomályosítják az ítélőképességét, nem gondolkozik világosan, és ami ugyanilyen rossz, nem gondolkozik önállóan.”
A könyv végén akciófilmbe illő jelenetek is vannak, de szerencsére (?) nem történik tragédia, megy minden úgy, ahogy eddig – tökéletes életük Perowneéknak, már amennyire az élet engedte.

A narrációban visszaemlékező részek váltakoznak a jelen idejű eseményekkel, és Henry gondolataival. Egyes részek véleményem szerint túl részletesek lettek, például a squash-meccs – aki nem ismeri ezt a játékot, annak ez a jelenet elég unalmas.

Engem nem fogott meg annyira ez a regény, a mai modern társadalmi utalások nagy részét nem ismerem, mivel én is inkább Theo gondolkodásmódját követem…

4/5

Kiadó: Ulpius
Kiadás éve: 2010
Eredeti cím: Saturday
Oldalszám: 384
Ár: 3500 Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:
"Szombat hajnalban Henry Perowne londoni házának ablakából szemtanúja lesz egy kigyulladt szárnyú repülőgép zuhanásának. A kép beleég emlékezetébe, és napi teendőinek végzése közben is ott lebeg lelki szemei előtt mint a fenyegetettség lángoló szimbóluma. A regény egy orvos huszonnégy óráját mutatja be, elidegenedését családjától, furcsa versengéseit, párbajait, eltorzult gondolkodását egy eltorzult világban és végül kitörési kísérletét saját életéből, vágyai és félelmei béklyójából.
A Booker-díjas Ian McEwan művei több mint negyven nyelven jelennek meg. A nagy áttörést hozó Vágy és vezeklésből készült film itthon is óriási siker volt. A Szombat az író soron következő nagy műve, amit csiszolt mondatok, hajmeresztő izgalom és lélektani mélység jellemez."

1 megjegyzés:

  1. Sajna vissza kellett vinnem a könyvtárba a könyvet, így már nem írok róla mostanában... Pedig lehet, hogy érdemes lett volna, mert én egész másmilyen dolgokat akartam eredetileg kiemelni mint te. Például abban teljesen egyetértek, hogy ez a könyv nem volt akkora élmény, mint a Vágy és vezeklés, de örömmel tapasztaltam, hogy McEwan stílusa még ezt a - tőlem távol álló - témát is milyen érdekessé teszi. Mindegy most már. Majd ha újraolvasom a V. és v.-t arról muszáj lesz írnom, mert azt tényleg imádtam ;)

    VálaszTörlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.