Emily St. John Mandel - Tizenegyes állomás

Ezt a könyvet még a Rengeteggel együtt rendeltem meg - bízam a molyos jó véleményekben, de nem voltam biztos benne, hogy tetszeni fog-e.
A 'kapcsolatunk' elég döcögősen indult: nem kötött le az eleje - nem értettem, hogy akkor most apokalipszis után vagy előtt vagyunk, vagy mi van ezzel a színházzal, Arthur Leanderrel, hol lesz az utazó színtársulat, ki ez a Jeevan akárki. A hétvégén több időt szánva a könyvre viszont beszippantott, kezdett összeállni a kép, és a narráció idő és helybeli ugrásai is nagyon tetszettek.

A regény egy világméretű influenzajárvány első éjszakáján indul - egy torontói színházban. A híres színész, Arthur Leander színpadon szívrohamot kap, és vele kapcsolatban álló emberek elejtett megjegyzéseiből kezdjük megismerni az életét. 
Aztán ugrás - 20 évvel a járvány után járunk és megismerhetjük az Utazó Szimfónia nevű csoportot, akik zenélve és Shakespeart játszva járják Észak-Amerika megmaradt közösségeit. A kapocs a két rész között - az akkor 8 éves gyerekszínész Kristen, aki látta Arthurt meghalni, pár évvel a járvány kitörése után a Szimfónia tagja lesz. 
forrás
A járvány következményei súlyosak - az elektromosság megszűnik, az emberek vagy fosztogatnak, vagy vándorolnak. A talpraesettek összeállnak és kis közösségeket alkotva telepednek le valahol. Vadásznak, igyekeznek felhasználni mindent amit találnak. A kezdeti bizakodás után rájönnek, hogy sehol senki nem fogja megmenteni őket, saját magukra vannak utalva. 

Ami nagyon tetszett, hogy a könyv nem lineárisan halad - oda-vissza ugrálunk Arthur Leander és a hozzá kapcsolódó szereplők múltja és jelene között. Több szereplő bukkan fel, akik kötődnek hozzá valamilyen módon - egy gyerekszínész, egy feleség, egy volt paparazzi, egy régi barát. 

Eléggé sajátos hangulata van a könyvnek - különleges történet áll össze az akár sablonosnak tekinthető történetszálakból (egy idősödő férfi életének állomásai - hírnév, romantikus kapcsolatainak sikertelensége, barátságok és a posztapokaliptikus élet). 
forrás
A legjobban talán a múlt-beli szálak tetszettek - az első feleség sztorija, aki képregényt rajzolt (ebből egy oldal megtalálható az angol első kiadásban - ld. a kép).

Összességében nagyon tetszett ez a könyv, a sajátos hangulata, az érdekes sztori és szereplők - na meg az elbeszélés izgalmas megoldásai miatt.
Nem gondoltam volna még az elején, de:
5/5

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2016
Eredeti cím: Station Eleven
Oldalszám: 364
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
A Lear király bemutatóján a címszereplőt játszó színész, Arthur Leander szívinfarktust kap, de halála szinte senkinek sem tűnik fel: ez az éjszaka ugyanis arról lesz híres, hogy ekkor szabadult el a világ legpusztítóbb járványa. Élete és elmúlása azonban láthatatlan szálakkal köti össze képregényrajzoló exfeleségét, Mirandát, a mentősnek tanuló Jeevant és a halálát végignéző gyerekszínész Kirstent, aki húsz évvel később az Utazó Szimfónia nevű vándortársulattal együtt próbál fényt vinni az egymástól elvágott, túlélésért küzdő közösségek életébe. „Mert életben maradni nem elég.” Ez a társulat, és egyben a könyv mottója is. A halott színészhez kötődő alakok egymásba szövődő múltján és jelenén keresztül látjuk a végzetes éjszakát, a civilizáció törékeny szépségét, és az új világot, ahol mindig van, aki tovább vigye a fáklyát. A Tizenegyes állomás Arthur C. Clarke-díjat és Toronto Book Awardot nyert regényét számos nyelvre lefordították. Gyönyörű, lírai könyv a művészet hatásáról és értékéről, amely az apokalipszis után sem veszít fontosságából.

Megjegyzések

  1. Jaj de örülök, hogy neked is így tetszett! Nekem mondjuk az elejével sem volt bajom, sőt, mondjuk eleve szeretek arról olvasni, amikor valami kibontakozik. Az egyik legjobb disztópia, amit valaha olvastam! :)

    VálaszTörlés
  2. Úgy örülök, hogy neked is tetszett, nálam tuti év végén ott lesz a kedvencek között. :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)