Jennifer Worth - Hívják a bábát

A könyvtárban pillantottam meg ezt a könyvet, megfogott a borító (igen, ilyen felszínes vagyok), na meg hogy az 1950-es évek Londonjában játszódik. A terhesség és a szülés témája a komfortzónámon kívül van, de hát nem árt kilépni belőle, ugyebár.

Jennifer Worth visszaemlékezését olvashatjuk, az életének arról a szakaszáról, amit az 1950-es években, London East End negyedében töltött, nővérként, szülésznőként. A Nonnatus-rendházban él ekkoriban (a lábjegyzet szerint ez fiktív elem), apácák között. A fejezetek nem épülnek szorosan egymásra, persze van egy-két visszatérő személy, akinek az életéről többet megtudunk. 

"Sajnos nem tudtam kiismerni az East End férfijait, mert az teljességgel lehetetlen. Én a nők világához tartozom, a gyerekszülés tabutémájának világához. A férfiak udvariasak és tisztelettel bánnak velünk, bábákkal, de teljességgel elzárkóznak még az ismeretség elől is, nem beszélve a barátkozásról. Az úgynevezett férfi- és női munka között éles határvonal húzódik. Csakúgy, mint Jane Austen, akinek az írásaiban soha nem szerepel párbeszéd két férfi között, mert mint nő, neki fogalma sem lehetett arról, mi hangzik el kizárólag férfitársaságban, én sem tudok a Poplar férfijairól írni mást, mint felszínes megfigyeléseimet."

forrás

Jennifer nagyon érzékeletesen mutatja be az akkori életkörülményeket, bombatölcsérek és bontásra ítélt házak között járhatunk, ahol a legszegényebbek húzzák meg magukat. Megismerjük a lecsúszott emberek életét - egy szegény ír menekült lány prostitúcióra kényszerül, egy özvegy a dologházba kerülve megőrül. Ezen kívül néhány középosztálybeli család életébe is bepillanthatunk, van ahol megjelenik az igaz szerelem - egy spanyol nő és egy angol férfi között például, akiknek több mint 20! gyerekük van. Részletesen megismerjük a bába munkáját - a megelőző vizsgálatoktól, az otthon szülés előkészületeitől (mert akkoriban ez volt a bevett szokás), magáig a szülés folyamatáig. 

"A fogamzásgátló tabletta bevezetésével a 60-as évek elején megszületett a modern nő. A nőket többé már nem kötötte meg a gyerekek végtelen sora, immár önmaguk lehettek. A tablettával eljött az, amit ma szexuális forradalomként ismerünk. A történelemben először voltak a nők is olyanok, mint a férfiak, akik a szexet önmagáért élvezik. Feljegyzéseink szerint az 1950-es évek végén egy hónapban 80-100 szülésünk volt, 1963-ban ez a szám havi három-négyre apadt. Ez aztán a társadalmi változás!"

Meglepően tetszett a könyv, sokrétű volt - nem csak egy bába munkájának állít emléket Jennifer, hanem az akkori Londonnak és életnek. Ezen kívül a saját életét is kicsit megismerjük, de nem nyomja magát előtérbe - szimpatikus nőnek tűnt, aki lelkiismeretes, segítőkész és erős személyiség. 

4/5

Ez a könyv az első része a 'Hívják a bábát' trilógiának, a következő rész 2005-ben jelent meg,  Shadows of the Workhouse (2005), a harmadik pedig 2009-ben, Farewell to the East End címmel.

Kiadó: GABO
Kiadás éve: 2013
Eredeti cím: Call the Midwife
Oldalszám: 334
Ár: 2990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

East End-i igaz történet az 1950-es évekből. A londoni kikötőnegyed, a Docklands élete meglehetősen kemény volt az 1950-es években. Jennifer Worth, amikor huszonkét éves korában körzeti bába lett, egyik napról a másikra a Cable Street bordélyai, a bombatölcsérekben metilalkoholt ivók világában találta magát. A gyerekek nyomorúságos körülmények közt jöttek erre a nyomorúságos világra, gyakran még folyó víz sem volt a lakásokban. Jennifer Worth könyvéből megismerhetjük a hatalmas londoni kikötő romantikus szépségét, a poloskától hemzsegő bérházakat, a betegségtől való rettegést csakúgy, mint a közösség összetartását, és a több mint tízgyermekes asszonyok hihetetlen tűrőképességét. A humort sem nélkülöző, hol fölkavaró, hol megható írás egy azóta eltűnt világot kelt életre. „Talán van valahol egy bába, aki megteszi azt a szakmájáért, amit James Herriot tett az állatorvosi gyakorlatért.” (Terri Coates). A BBC One 2012 januárjában kezdte vetíteni a könyvből készült televíziós sorozatot.