Három várólistacsökkentős könyvemről

Tegnap fejeztem be az 5. könyvemet a várólistacsökkentő listámról, és rájöttem, hogy az előző kettőről nem is írtam. Most egy közös bejegyzésben emlékezem meg róluk - könnyű a dolgom, mert kettő közül esszé(regény), és egy novelláskötetet. 

Katherine Mansfield: Elbeszélések

Az írónőtől már olvastam az Egy csésze tea címen megjelent novellaválogatást, ebben a kötetben ezért csak az azokat olvastam el, amik ott nem szerepeltek. 

Azt a kötetet nagyon szerettem, a novelláknak mind-mind egyedi hangulata volt, ezt ezekben az újabbakban is megtaláltam. Van ahol egy-két életettörténetet, tragédiát sűrít néhány oldalba, van ahol csak egy furcsa élethelyzetet ragad meg. Elgondolkodtató, szépen megírt novellák – érdemes olvasni Katherine Mansfieldtől, aki Virginia Wool kortársa (és ismerőse) volt.

4/5

Virginia Woolf: A pille halála

Szép lassan minden magyarul megjelent VW könyvre sort kerítek. Nehéz és sokáig tologatott olvasmány volt, többször nekiálltam a megvásárlása óta, végül márciusban ültem neki végigolvasni. 

A legjobban azok az esszék tetszettek, amikben valamilyen pillanatot, hangulatot ragadott meg: a kötet elejéről ilyen volt: A pillanat, Utcajárás – Londoni kaland. 

"Ha útra kelünk, ne szabjuk meg előre, hogy hol töltjük az éjszakát, vagy hogy mikor térünk vissza: minden az utazás. És ami a legszükségesebb. bár ritka szerencse: indulás előtt próbáljunk egy magunkfajta útitársat szerezni, hogy mindent elmondhassunk neki, ami épp az eszünkbe ötlik. Mert az élvezetnek nincs íze, csak ha megosztjuk."

"Mi csak párolódjunk a magunk kiszámíthatatlan üstjében, lenyűgöző zűrzavarunkban, indulataink zagyvalékában, örökös csodáinkban – mert minden pillanat csodákat bugyborékoltat fel a lélekből. Létezünk lényege a mozgás és a változás; a merevség halál; az alkalmazkodás halál; mondjuk ki, ami az eszünkbe jut, ismételjük önmagunkat, bonyolódjunk ellentmondásokba, vállaljuk a legvadabb képtelenségeket, és engedjük fantáziánk legfantasztikusabb csapongásainak, mit sem törődve azal, hogy mit szól hozzá, vagy mit gondol a világ. Mert semmi se számít, csak az élet; és persze a rend."

Tetszett még a Montaigne (ebből sok idézetet kigyűjtöttem), az irodalmi esszéi közül Jane Austenről szóló, a saját élményeiből pedig az Emlékek a dolgozó nők egyesületéről fogott meg.

4/5

Claudio Magris: Kisvilágok

San Marco kávéház Triesztben forrás

Ezt a könyvet még azért vettem meg valamikor mert szemtelenül olcsó volt, ennek ellenére született több pozitív vélemény róla. 

"Talán ezzel követi el az ember az eredendő bűnt: ha nem tud szeretni, boldog lenni, végigélni az időt, a pillanatot, anélkül, hogy őrülten hajtani, siettetni akarná. Ezt nevezte Michelstaedter a megbékéltségre való képtelenségnek. Az eredendő bűn a halált vezeti be, mely eluralkodik az életen, elviselhetetlennek mutatja folytatásának minden pillanatában, és arra késztet, hogy rombold az élet idejét, hogy siettesd, mint egy betegséglefolyását; az időt agyonütni annyi, mint illemtudóan öngyilkosságot elkövetni."

Nekem ez most nagyon nem jött be, rá kell jönnöm, hogy az esszék – esszéregények nem nekem valók. Egy-egy fejezetnek csak egyes részletei kötöttek le, a világháborús, történelmi sztorikat untam. A San Marco kávéház és az Apszürtidesz tetszett a legjobban, a többinél sokszor csak átugrottam bekezdéseket. Vagy Magris stílusa, vagy a fordítás miatt de nem éreztem gördülékenynek az esszéket. Másrészt a helyszín és a témák is távol álltak tőle, és a stílus túlságosan csapongó-távolságtartó volt ahhoz, hogy jobban megismerjem ezeket a helyszíneket és élettörténeteket. 

2/5