hangulat

ma a városban bóklásztam két órát, jártam boltokban meg csak úgy az utcákon.
kivételesen nem hallgattam zenét, hanem bele-belehallgattam a körülttem lévők beszélgetésébe, és a hülye stresszes nap után teljesen lenyugodtam.
forrás
Aztán most eszembe jutott egy pár napja olvasott esszé, az Utcajárás, amiben hasonlóról ír Virginia Woolf is. (Amúgy komolyan mondom az esszéivel kellene először megismerkedni, mert kevésbé sűrűek, mint a regényei, így is rengeteg tudást villant fel, de jobban követhető.)
"Már nem vagyunk egészen önmagunk. Amikor egy szép estén, négy és hat között, kilépünk a házból, és beleolvadunk a névtelen gyalogosok irdatlan republikánus seregébe, akiknek társasága szobánk magánya után olya kellemes. (…) Ám mihelyt az ajtó ránk csukódik, midez eltűnik. A kagylóburok, amelyet lelkünk izzadott ki magának lakhelyül, hogy másoktól különböző alakot ölthessen, eltörik, és a redőkből, az egyenetlenségekből csak a mag marad meg, az érzékelés osztrigája, az óriási szem."

Megjegyzések

  1. A pille halála nekem is megvan (illene már el is olvasni...). Azok alapján, amiket olvastam tőle, szerintem is jobb az esszéivel ismerkedni először, esetleg az életével, hogy nagyobb rálátásunk legyen a regényei motívumaira.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép gondolat :) Én még csak a Flusht olvastam tőle, de szeretném majd szép lassan a többi könyvét is megismerni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

na ehhez szólj hozzá ;)