Elif Shafak - A bolhapalota
Tavaly olvastam a török írónő korábbi regényét, Az isztambuli fattyút, ami felkerült a kedvenc könyveim sorába. Szerettem volna még olvasni tőle, bár nehezen döntöttem el melyik könyve legyen a következő, szerencsére az Európa kiadó többet is kiadott. Sőt az ősszel újra kiadja Az isztambuli fattyút és 28-án megjelenik egy új Shafak regény is magyarul - Az építészinas (a borítók egyből megfogtak).
A Bolhapalotának csúfolt Bonbonpalota Isztambul egy régi negyedében épült, vélhetőleg épp egy temető fölé. A történet elején megismerkedünk az építettető migráns orosz házaspárral, a jelenében (2002) pedig a társasház jelenlegi lakóival. Mindezt egy névtelen elbeszélőtől tudjuk meg, aki nagyon szeret mesélni és mindent tud a szomszédairól.
tumblr |
"Aznap reggel sűrű köd borított Isztambult. És ahogy minden isztambuli jól tudta, a ködös napokon még maga a város is elfelejtette, milyen színű. Csakhogy Agrippina Fjodorovna Antipovát a sors mindig a tenyerén hordozta, hozzászokott a jóléthet, és amikor nem teljesült valamely vágya, mindig azt hitte, hogy ez mások hibájából fakad. Hogy Isztambul ködfüggönybe burkolózott, szándékos ellenségességnek, személyes sértésnek vette."
Tele van érdekes lakókkal, családokkal a ház: például az ikerpár, Cemal és Celal felnőttként találkoznak újra és szépségszalont nyitnak a ház földszintjén. Az erős akaratű házmesterné, aki szegény fiát minden reggel úgy kergeti el az iskolába; a nagyapa Hadzsi Hadzsi aki régi török mesékkel szórakoztatja az unokáit, a menye tiltása ellenére. Vagy ott van Higiénia Tijen, a tisztaságmániás anya, akinek a lánya - a sors fintoraként - tetves lesz.
"A barátság az egy hullámhosszon való gondolkodás. Az ember olyasvalakibe is beleszerethet, akire cseppet sem hasonlít, de nem szokott komoly barátság szövődni olyanok között, akik nincsenek egy hullámhosszon. A jó barátok fél szavakból is világosan megértik egymást."
A néhol komikus szereplők és helyzetek mellett találkozunk komoly, szívfacsaró sorsokkal is, amik miatt nekem inkább szomorkásabb benyomásom lett a könyvről. Ettől függetlenül nagyon tetszett, bár a hossza miatt lassabban haladtam vele a héten, mint ahogy szerettem volna.
A regény fő motívuma a kelet és nyugat, a hagyomány és a modern, a megőrzés és a kidobás voltak. Cemal, Sidar nyugaton nevelkedett, de visszatértek Isztambulba, a hagyományt képviseli a meséivel Hadzsi Hadzsi, a megőrzést pedig Madame Néni, akinek a története kulcsfontosságú lesz és a könyv végén fény derül a Bonbonpalota egy titkára.
forrás |
Tetszett a keretes szerkezet, a hömpölygő történetfolyam, amiben sokféle sorsot ismerhetünk meg, na meg ez az izgalmas város.
Ami miatt kezd a kedvenc szerzőmmé válni Elif Shafak, az a szépirodalmi igényű, de szórakoztató stílus, a mesemondás, a sok-sok információmorzsa a különböző népekről, babonáikról, életükről. A keleti életet ismerteti meg velünk, de mivel ő maga is nyugaton él, ezért a nyugati olvasókhoz is közel tudja hozni ezt a világot.
A következő olvasmányom tőle, azt hiszem, A becsület lesz, .... na meg Az építészinas is kellene :D
4/5
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2014
Eredeti cím: The Flea Palace
Oldalszám: 524
Ár: 3590 Ft
Borító: 5/5
Interjú
Fülszöveg:
"A szeretet nem jön mindig erőfeszítés nélkül, néha csak később érik meg, fokozatosan nő cseppenként, ahogy az idő múlik.Isztambulban, a Cabal utcában áll a valaha jobb időket látott Bonbonpalota. Történetünk idején az utcát ellepi a szemét, a környékről ugyanis mindenki a Bonbonpalota melletti kert falához hordja a hulladékát. A lakásokban elviselhetetlen bűz terjeng, és mindent elárasztanak a bogarak, csótányok, tetvek, bolhák. Különös emberek lakják a bolhapalotát: az alkoholista egyetemi tanár, aki válása után harsány barátnője vállán lel vigaszt; a meleg ikerpár, Celal és Cemal, akiket gyermekkorukban elválasztottak egymástól, de felnőttként közös fodrászszalont nyitottak. Szintén a ház lakója Keménydió Metin és FeleségeNágya, akit a szinkronszínész Metin folyamatosan megaláz; az Égszínkék Szerető, aki nem tud mit kezdeni az élet nehézségeivel. Itt él még az idős gyűjtögető, Madame Néni, Higiénia Tijen, akinek kislánya tetves lesz, a kábítószerfüggő Sidar és kutyája, Gaba, az iskolás Muhammet és szülei, a cseppet sem mindennapi Lobbanékonytermészetűfi család, és persze Hadzsi Hadzsi, aki dzsinnekkel teli különös mesékkel traktálja az unokáit, őrületbe kergetve ezzel a menyét. E közösség életét bolygatja fel egy különös felirat, amely egyik reggel a kertfalon jelenik meg…"
Oké, most megnyugtattál... :) Próbálok arra gondolni, hogy a Szerelem esetében talán a fordítás is elvitte az egészet rossz irányba, de ha ezt félreteszem, akkor is ott van az a szirupos, coelhói szintű történet... Nem bocsátok meg egykönnyen. :D Viszont arról azért meggyőztél, hogy érdemes még próbálkoznom Shafakkal.
VálaszTörlésÖrülök :)) Ez nem nyálas sztori, szerintem tetszene. ;)
Törlés