Géczi János - A Bunkerrajzoló - Likó Marcell-élettörténet-rekonstrukció

Amikor tavasszal megláttam, hogy jön Likó Marci életrajzi könyve úgy voltam vele, hogy egyből olvasni szerettem volna, élőben a könyvfeszten valahogy mégsem tetszett. Most, kis késéssel vettem meg és olvastam el, annak apropóján, hogy a Vad Fruttik frontembere visszatér Szombathelyre. A színházban rendeznek majd egy estet, beszélgetést a fenti könyv miatt. (Ha eljutok, tervezem majd kibővíteni ezt a bejegyzést az élményekkel.)

A Vad Fruttik az egyik kedvenc zenekarom, így ezért is voltam kíváncsi arra az emberre, aki ezeket az ütős dalszövegeket írja és énekli. A legelső számuk, amit hallottam az az egyik osztálytársam előadásában a Sárga zsiguli volt; az egyetemen a gólyatáborban ők léptek fel, így előtte rájuk kerestem youtubeon, de a koncertre nem mentem el (béna én). Évekig csak a rádióban hallottam a számaikat. Végül kb két éve zúgtam bele a zenéjükbe, és az ő koncertjeik az egyik legjobb koncertélményeim eddig.

Géczi János és Likó Marcell
forrás

Géczi János író, egyetemi oktató jegyzi a könyvet, akivel Marcell pár éve ismerkedett meg a Pannon Egyetem egyik előadásán, és sok segítséget kapott tőle a dalszövegírásban. Idén megszületett ez a könyv, ami a szerző korábbi könyvére, a Vadnarancsokra hajaz, amiben négy fiatal sorsát mutatja be. Ahogy az sem, ez sem egy tipikus életrajz, hanem egy generációt mutat be, a szülőktől - a gyerekek problémáin át. Nem szájbarágós, monológformát használ, mintha Marcell mesélné el az életét. Néha többször megemlít egy-egy eseményt, de nagyjából tartja a kronológikus sorrendet a történetmesélésben.. 

Erős a könyv felütése - Marci gyerekkora elég durva volt, az alkoholista apa, a kemény nagyszülők és a gyenge anya között őrlődött. A középiskolai évektől szerettem jobban olvasni, akkor már bontakozott az énekesi pályája. 

A legérdekesebb rész viszont nekem a szombathelyi volt - bár sajnálom, hogy városról kb csak a végtelen drogtrip maradt meg, és hogy egy poshadt kisváros. Érdekes volt olvasni, hogy az egyik albérlete abban az utcában volt ahol nap, mint nap mászkálok, a másik utcában meg én is laktam, a titkos földalatti klub olvastán meg csak lestem, hogy itt ilyen is volt? :) 

"A zene által egy sajátos létezési formába kerülök. Zene közben az agyamnak nem azt a részét használom, amit egyébként szoktam, hanem az érzés, az érzékelés és a gondolkodás határfelületén vagyok. Olyan világ vesz ilyenkor körül, amely óv és elzár a távoli eseményektől. És ennek nincs ahhoz köze, hogy fellépéskor ráiszom, mindegy, hogy mit, sört, bort vagy pálinkát, fellépés közben kell az energia is, és a pici kábulat is, függetlenül attól, hogy lakodalmas zenét csinálok vagy rockot."

Ami a könyv erőssége, hogy egy olyan világba mutat betekintést, amit sokunk - szerencsére - nem tapasztal meg. Gondolok itt a szenvedélybetegségekre, széthulló családokra.  

"Végtére is anyám szorongása, ami igen gyorsan testi tünetekbe torkollott, apám szorongása, amit a szüntelen ivással oldott meg, teremtették meg az én gyermekkorom lelki környezetét."

Másrészt kegyetlenül őszinte - a drogozás lépéseit, a következményeit, a pszichiátriai útját is bemutatja. A szárnyalást és a mocskos valóságot is. Illetve a családját sem kíméli, sok titkot megoszt velünk - agresszió, pszichiátria, és a jelenlegi helyzetet. 

"Ebben az országban manapság munkát találni már magában is nehéz, és életet tervezni meg végképp nagyon macerás úgy, ha 70-100 ezer forintot kapsz egy hónapban. Abból nem teszel félre, abból nem utazol, nem bulizol, abból csak vegetálni tudsz, mert valakik szerint annyi elég a megélhetésre…" - ez viszont ismerős...

forrás

A Vad Fruttik rajongóknak lehet, hogy kicsit csalódás lesz, mert nem ír olyan sokat a zenekarról, sőt ami fura volt nekem, hogy szinte évekig alig foglalkozott vele. Bár ez csak én naiv elképzelésem volt, hogy egy ilyen zenekar összetart, meg sokat melózik, együtt él, stb. Viszont több szám szövegéről, születéséről megtudunk infókat, illetve hogyan is alkot Marcell. 

"A vonatút tehát pálinkázással zajlott, és éppen hogy odaértünk, amikor máris rám akadt egy díler, sok volt belőlük, mert a goa-bulik is a drogokról szólnak, és vettem nevetséges áron egy csomó extasy tablettát. Ez aztán eltávolított a valóságtól." -> Goa

"Aztán érkeztek a fiúk. Füttyjelzésre jöttek még többen. Kijön Mambó, kinéz a nagy, barna szemével a göndör hajból, Cöcke meg mondja neki a piros rövidnadrágban, szójá' a muternak, dobjon le szotyira pénzt." -> Sárga zsiguli

(És végre megtudtam, hogy a Mambó! nem a táncra buzdít, hanem az egyik "helyi vagány" neve :) )

Facebook

Erős olvasmányélmény volt ez a könyv, de nem csoda - adott a kedvenc zenekarom frontembere, aki teljesen lecsupaszíja magát az olvasó előtt. Olyan világba kalauzol el, ami szörnyű, és főleg azért mert rengeteg gyereknek kell/ett így felnőnie. Nincs sok hasonlóság köztünk - tíz évvel fiatalabb vagyok nála, így nekem a rendszerváltás előtti világ csak a filmekből-könyvekből ismert. A családom is 'normális', de sok olvasónak hasonló volt a gyerekkora, így még megrázóbb lehetett olvasni. A molyos értékelésekből úgy tűnik nekem, hogy fontos hogy ez a könyv megírodott és kikiáltotta magából ezt a sok szenvedés a névtelen tömeg helyett is.

Remélem most már egyenesbe jön az élete, kíváncsi vagyok a színházban rendezett est mit fog még hozzáadni ehhez az élményhez.

5/5

Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 322
Ár: 2990
Borító: 5/5

Kultúrfitnesz interjú (a könyv keletkezéséről és több számról)
Librariuson megjelent cikkek, interjúk
Részlet
A könyv végén említett új nagylemezből az EP már letölthető az oldalukról ;)

Fülszöveg:

"Szétesik – helyreáll. Két egészen különleges szellem találkozik ebben a könyvben. Géczi János József Attila-díjas író, a máig legendás Vadnarancsok szerzője most a Vad Fruttik énekesének élettörténetét rakja újra, építi fel – darabokból, emléktöredékekből, szorongások és tripek elképesztően izgalmas sorozatából. A Bunkerrajzoló nem Likó Marcell életrajza. Inkább egy fiatal fiú története, aki elmerül a reménytelenségben. A kábítószerek és a céltalanság örvénye mélyre sodorja, ám sorsa az, hogy megkapaszkodjon mégis, és lépjen mindig feljebb. A Bunkerrajzoló azt mutatja meg, tűélesen, hogy Marci a Géczi Jánossal folytatott beszélgetésekben hogyan éli meg, milyennek látja a múltját. Élet a halál előtt. Hol komikus, hol nagyon is drámai hangon – de elejétől a végéig az őszinte feltárulkozás átütő erejével."