David Nicholls - Édes ​bánat

Ahogy áprilisban írtam, az egyik idei tervem volt Édes bánat c. regényével kipipálni David Nicholls életművét - nyárra tartogattam, mert a cselekmény júniusban kezdődik :)

Főszereplőnk a 16 éves Charlie, akinek életébe a tanév végi utolsó órák és a sulidiszkó eseményeit követve kapcsolódunk be. Narrációjában apránként megismerhetjük életét, családi körülményeit, barátait. 

Mivel a vizsgái rosszul sikerültek, ezért nem tervezi folytatni a tanulmányait - csak a munka világa vár rá - szerinte. A nyarat pihenéssel akarja tölteni, néhány órában dolgozik az egyik helyi benzinkúton, de a napjai nagy része szabadok. Mivel egyedül él depresszióval küzdő, épp munkanélküli apjával, ezért igyekszik sok időt házon kívül tölteni, járja a környéket, olvasgat. Az egyik ilyen útja során egy erdő melletti udvarház közelébe ér, ahonnan egy lány fut ki. Hamar összeismerkednek és kiderül, hogy az udvarházban nyári színielőadás próbái zajlanak. 

A Vége-hossza Nincs Színiszövetkezet minden nyáron ellátogat a Fawley-udvarházba, és amatőr színészekkel, diákokkal viszik színpadra Shakespeare egy-egy darabját - az 1997-es nyáron épp a Rómeó és Júliát. Charlie-nak persze esze ágában sincs színészkedni, haverjai ki is tagadnák a bajkeverő csapatukból ha ez kiderülne, ám a lány - Fran ragaszkodik hozzá, hogy próbálja ki itt magát. A találkozóiknak, későbbi randiknak ezt a feltételt szabja, hogy részt vesz a színpadi produkcióban. Charlie igazából vágyik a változásra, bármire ami segít neki önbizalmat szerezni, kizökkenteni az éppen megfeneklett életéből, ezért elkezd apránként nyitni az egész felé. Ivor és Alina, a társulat két vezetője nyitottan, kedvesen állnak hozzá és sikerül a csapat tagjává válnia. Charlie számára persze sokáig ez csak alibi, hogy közelebb férkőzhessen Franhez, aki úgy érzi messze felette áll - csinos, okos, a helyi 'jó' iskolába jár. 

Miközben zajlanak a próbák, amik meglepő módon nem a szövegtanulással, hanem különféle csapatépítő - ismerkedő tevékenységgel kezdődnek - Charlie a benzinkúton próbál némi mellékeshez jutni. Ebben legjobb barátja, Harper segít - ám egy rosszul sikerült este után nem keresik egymás társaságát. Charlie a színészcsapat mellett rájön, hogy barátságuk lehetne jobb is, egyre nehezebben viseli el Fox, Lloyd és Harper hülye szivatásait - ezzel is érettebb lesz náluk. 

Apjával nehéz időszakot élnek át - Charlie anyukája a tavasszal elköltözött szeretőjéhez, és vitte magával Billie-t, Charlie húgát is, így teljesen szétszakítva a családot. Főszereplőnk érthető módon dühös, csalódott, frusztrált és szorong. Apja depressziója úgy ül a házon, mint egy sötét felleg, és Charlie sokszor félve ér haza - hogy épségben találja-e a apját. Mindketten az italba és az elfojtásba menekülnek - elég drasztikus volt, hogy Charlie-t úgy szedi össze apja az utcán, majd később majdnem fordítva megismétlődik az eset. Utóbbinál végre megtörik a jég és elkezdenek jobban figyelni egymásra és magukra is. 

Nagyon komplex ez a regény, szerettem a világában a lenni, mert nehéz témái ellenére 'Charlie' jó elbeszélő. Érdekes volt bepillantást nyerni az amatőr színházak világába, nagyon részletes képet kaptam milyen is lehet egy darab összeállítása. Külön tetszett amikor Fran és Charlie a szöveget elemezte, ez egy plusz adalék, hogy mennyit foglalkoznak Shakespeare klasszikusával. A tipikusnak mondható első (nyári) szerelem témájában is tudott a szerző újat mondani, Fran végtelenül szimpatikus volt számomra a szókimondó, gyakorlatias, őszinte viselkedése miatt. Tetszett, hogy egy idő után szépen megbeszéltek mindent, persze voltak félelmeik - titkaik, amik szükségszerűen rejtve maradtak (főleg Charlie részéről). Igazi nosztalgiafaktort jelentett az 1997-es évbe helyezett cselekmény, a vonalasa telefonokkal, a lassabb nyarak - elmélyültebb kapcsolatok bemutatásával. A barátságokról is érzékeltesen mesél ez a történet - Charlie iskolai barátai, haverjai szépen lekopnak róla és meglepő helyen, a színészek - volt osztálytársak között talál életreszóló ismeretségekre, olyan emberekkel ismerkedik meg, akikkel amúgy nem került volna kapcsolatba. 

A narrációban érezhető, hogy főszereplőnk nagyobb időtávlatból tekint vissza erre a nyárra - ez szépen keretezi a kötet végén a cselekményt, jó lezárást ad ennek a sorsfordító nyárnak. 

Hálás vagyok a General Press kiadónak, hogy felkarolták az életművet, remélem lesz majd még új megjelenés a szerzőtől. Érdekesség: nemrég osztotta meg az Instagram oldalán hat regényének újrakiadását, amelyek egymáshoz passzoló borítóval jelentek meg.

Jó szívvel ajánlom ezt a regényt, ha szeretnétek elmélyülni egy sorsfordító nyár történetében, egy kamasz srác szemszögéből. Első találkozásnak is jó lehet David Nichollsszal! ;)

Örülök, hogy van saját példányom ebből a regényből - ez is az újraolvasandók közé kerül! :)

5/5

Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2026
Eredeti cím: Sweet Sorrow
Fordító: Szieberth Ádám
Oldalszám: 496
Ár: 6990 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

1997 nyarán a tizenhat éves Charlie Lewis élete romokban hever.

A családja darabokra hullott, az apja depresszióval küzd, és az iskola végeztével Charlie-ra csak egy hosszú, céltalan és unalmas nyári szünet vár, amely után a jövő csupa bizonytalanságot tartogat.

Aztán Charlie véletlenül megismerkedik Fran Fisherrel. Az okos és vicces lány ellenálhatatlanul vonzza a fiút, aki némileg vonakodva csatlakozik Franhez és egy színtársulathoz, amely a Romeo és Júliát akarja színpadra állítani – és ezzel mintha egy új világ nyílna meg előtte. De vajon tartós lesz a változás?

David Nicholls különös tehetséggel ábrázolja a hétköznapi élet keserédes pillanatait. Regénye a barátság erejének és az első szerelem heves, vakító fellángolásának az ünneplése.