Tóth Krisztina - Kánkán az üvegpadlón

Június elején jelent meg Tóth Krisztina költő, író új könyve, amelyet impulzusvásárlással szereztem be a szhelyi Könyvhéten, de legalább nem halogattam sokáig. TK évek óta megbízható szerző számomra, ha kortárs szépirodalmat szeretnék olvasni, új kötetében 2023-2025 született tárcanovellákat, novellákat olvashatunk.

Egy éjszaka sikerült a végére érnem, nem tudtam letenni ezt a szép kis kötetet. 

Már az első két novella megfogott, de igazából sokhoz éreztem valamiféle kapcsolódást. Szívszorítóan ismerős volt a Kukuci kórházi kiszolgáltatottságról, házastársi szeretetről, kapcsolatról szóló története. 

Sokféle történetet olvashatunk, többet összeköt a magány vagy az attól való félelem, a mindennapi küzdelmek és harcok, a szegénység ill. mélyszegénység. Minden korosztály szerepet kap a kötetben - olvashatunk megdöbbentően durva történetről gyerekszemszögön keresztül. 

Az életkor se ad bölcsességet mindenkinek (Rohadt Robi), néhol pedig egészen közeli rokonok taszítják borzasztó kiszolgáltatottságba 'szeretteiket' (Itt csak felhők vannak).

Érzékletesen ír a szülői házhoz, emlékekhez való ragaszkodásról, vagy a nagyszülői szerep szép pillanatairól. A demencia ködéről, generációs különbségekről szól a Betlehemi királyok, amelyben nagyon szép megoldásként, a vers - a szavalás köti össze a generációkat. 

A címadó novella különösen erős - nőként pláne - a rák, az abból való felépülés, egy rajz és annak utóéletéről olvashatunk, frappánsan a borítón is ezt láthatjuk.

Három lmbtq novellát is kapunk a kötetben - egy közös új vállalkozásról, egy megfutamodásról és egy meglepő űrben játszódó sztorit. 

A kötet utolsó darabja - Végszó - Erdős Virág korábbi verseskötetét juttatta eszembe, a költő/ételfutár képet, itt festő/színész karakter jelenik meg.

Jó volt visszatérni Tóth Krisztina világába, amely mintha már kevésbé lenne sötét, mint a korábbi években olvasottak. Persze nehéz, durva eseményekről is ír, de átcsillan a szeretet, humor, vagy a kedvesség némelyiken.

5/5

Kiadó: Magvető
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 176
Ár: 4499 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:

Fantázia vagy valóság? Tóth Krisztina novelláskötetről novelláskötetre térképezi fel, hol élünk, milyenek vagyunk. Szegények, gazdagok, öregek, fiatalok, jók, rosszak, megtörtek, életerősek, akikkel bármi megtörténhet. És meg is történik. Tóth Krisztina történeteiben hétköznapi emberek tűnnek fel életük egy-egy hétköznapi pillanatában – gyerekek boltosat játszanak régi pénzekkel, egy nyugdíjas történelemtanár sorszámot húz a postán, a kertben megjelenik egy harlekinkatica, egy dzsúdóedző színházba viszi a tanítványait, két egykori diáktárs összefut a buszmegállóban – és létre jön a varázslat: feltárul az életük egy darabja, a múltjuk, a jövőjük, a lehetőségeik és a lehetetlenségeik. Vicces, nevetséges, szomorú, fájdalmas vagy épp tragikus helyzetek, sorsok. A Kánkán az üvegpadlón történetei Magyarországon játszódnak, mostani kórházban, iskolában, faluban, városban, a jelen politikai és gazdasági viszonyai között, Tóth Krisztina azonban úgy rugaszkodik el a valóságtól, hogy ragaszkodik az igazsághoz: kitágítja ezt a teret és időt, és úgy világít rá apró részletekre, hogy abban felsejlik az egész. Mi pedig sírunk, nevetünk.