David Nicholls - A ​beugró

David Nicholls angol írót leginkább Egy nap c. regénye és az abból készült film-, ill. Netflix sorozatadaptáció miatt ismerhetitek. Én ezt még 2012-ben olvastam és avattam kedvenccé. Azóta elolvastam majdnem mindegyik magyarul megjelent könyvét: többek közt nagyon tetszett az Ön itt áll, amit 2025-ben a General Press adott ki. Örömömre folytatták az életműve kiadását - az Édes bánat idén jelent meg (a héten sikerült lecsapnom Vinteden egy példányra), nemsokára szeretném ezt is sorra keríteni.

Kicsit tartottam A beugrótól, mert molyon elég rossz százalékon áll, ám az első néhány fejezet után elengedtem ezt az idegenkedést - engem beszippantott Stephen McQueen története.

Steve élete nem épp élete csúcsán áll: néhány éve elvált feleségétől, aki egy gazdag fickóhoz ment hozzá, vele nevelik kislányukat, Sophie-t. A hétvégi apukaságban nem mindig remekel, de nagyon szereti kislányát és szerencsére Alisonnal is egész jó kapcsolatban tudtak maradni.

Steve kamaszkora óta színész akart lenni és több statisztaszerep, gyerekműsor után most van a legközelebb a sikerhez - egy West End-i színdaraban a szupersztár, Josh Harper beugrója. Josh igazi színészbálvány, aki a romantikus filmektől az akciófilmekig még a színházi darabokban is remekel. A hétköznapokban elég fárasztó, maníros, beképzelt fickó - főleg Steve számára, akivel mindig leereszkedően viccelődik. Ám mégis elmondhatja, hogy ismeri az egyik legnépszerűbb színészt, ezért főszereplőnk repes az örömtől, amikor Josh elhívja egy bulijába. A Primrose Hill-i luxuslakás lenyűgözi, ám hamar kiderül, hogy nem vendégként számított rá. A kínos helyzetnek egy előnye van, Steve megismerkedik Mrs. Harperrel, Norával. Jól elbeszélgetnek, és valamiféle barátság szövődik az amerikai nő és közte. Nora kívülállóként tekint magára, hiába egy sztár felesége, ő ugyanaz az vicces, pincérnő, aki szintén próbálkozott a rivaldafénybe kerülni, igaz énekesként, de nem jött össze a nagy áttörés. Ezért is érti meg magát Steve-el, aki szintén nem tud a sikereivel dicsekedni, bár próbálkozik magát előnyösebb fényben feltüntetni.

Steve hamar Josh bizalmasa lesz, bár a helyzet, amibe belecsöppent felettébb kellemetlen, mégis talán ez elhozhatja számára a nagy áttörést. 

Nem csak a színészvilágba, az afterpartykba, nyerünk betekintést Steve oldalán, hanem megismerjük magánéletét, a lepukkant kis lakást ahol meghúzta magát a válás után, és kapcsolatát volt feleségével és kislányával. Főszereplőnk időnként idegesítő, szánandó, másrészt lenyűgöző, hogy nem hajlandó feladni az álmait. 

A fülszöveg kicsit túloz, hogy bosszúból ráhajtana Norára, inkább csak sodródik, élvezi új ismerőse társaságát, de nem nyomul és nem használja ki a helyzeteket. A befejezés ad egyfajta feloldozást, Steve elenged dolgokat, éretten viselkedik, de kapunk egy kis romantikus csavart, ami belebegteti a happy end - továbblépés lehetőségét.

Összességében nekem tetszett ez a regény, ebben szerepet játszhatott a nosztalgia is: igazi 2000-es évek romantikus film hangulata járta át. A másik erős pontja számomra London volt, több helyszínt említ (és itt persze még többet nyom az latban, hogy voltak helyek, ahol már én is jártam). 

Felkészül az Édes bánat - és ezzel ismét lesz egy kiolvasott életművem! :O

4/5

Kiadó: Cartaphilus
Kiadás éve: 2011
Eredeti cím: The Understudy
Fordító: Lázár A. Péter
Oldalszám: 388
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

A beugró színházi regény a londoni West Endről. A cselekmény a szerelmi háromszög jól bevált receptjén alapul. A lúzer-szerepből szabadulni képtelen Stephen reménytelenül várja a nagy áttörés lehetőségét, hogy végre alkalma nyíljon megmutatni: többre hivatott az egyszerű beugró színészi sorsnál, ám Josh, a telt házas West End-i darab sztárja minden este pontosan érkezik, és bámulatosan professzionális színészi teljesítményével csak mind jobban elbizonytalanítja helyettesét. Miután a maga rafinált módján számtalanszor meg is alázza beugróját, Stephen a bosszú leleményes módját eszeli ki: úgy határoz, hogy elcsábítja Josh feleségét, Norát. Hármójuk konfliktusa nagyszerű lehetőséget teremt a szerző számára, hogy remek iróniával ábrázolja a londoni művészvilág szereplőinek intrikáktól, irigykedéstől, kicsinyes torzsalkodástól sem mentes mindennapjait: a színházi öltözők, a londoni nightclubok és partik világát.