Jane Austen - Meggyőző ​érvek (újraolvasás)

2009-ben fedeztem fel magamnak Jane Austen könyveit - a Büszkeség és balítélettel kezdtem, aztán sorban végigolvastam a hat teljes értékű regényt, utána az egyéb töredékben maradt műveket, gyűjteményeket. Két éve kezdtem el az újraolvasást az Emmával. Aztán szépen felfüggesztettem a projektet, pedig tavaly születésének 250. évfordulóját ünnepelhettük, ami jó apropó lett volna az újrázás folytatásához.

Szinte napra pontosan 16 évvel később (:O) kézbe vettem a Meggyőző érveket. Már nem is emlékeztem, hogy anno sikerült egy hibás antikvár példány megvennem a Bookinetól (kösz :O), aminek hiányoztak az utolsó fejezetei - így most váltottam az új Menő Könyvek kiadásra (ami meg is hozta a kedvem a klasszikusok újraolvasásához). (Ha már újrakiadás, a Lazi pasztelles-rajzos verziói is nagyon szépek, bár még élőben nem találkoztam velük.)

Meggyőző érvek (Persuasion), 1818-ban jelent meg, ezzel ez Jane Austen utolsó befejezett regénye. Tipikus második esély történet, ha a mai romantikus zsánerekbe akarjuk belőni.

Anne Elliot kisasszony és Frederick Wentworth 8 éve találkoztak és szerettek egymásba, ám a lány családja nem akarta, hogy összeházasodjanak, mert akkoriban Mr. Wenthworth-nak nem volt vagyona, karrierje. Anne szelíden tűrte, hogy eldöntsék ezt a feje fölött, bár a férfi előnyét is nézte, hogy menjen csak ki a világba és teremtsen magának egzisztenciát.

Sir William Elliot sznob, hiú apa, aki három lánya közül egyet tudott férjhez adni: a legidősebb, Elizabeth a kedvence, Mary-t, aki már feleség és anya lenézni, Anne pedig semleges számára. 

A regény kezdetén szűkebbre kell húzniuk a nadrágszíjat, ezért szolidan bérlőt keresnek otthonuk, a Kellynch-kastély számára; addig a család Bathban 'húzza meg' magát. Anne nem tart nővérével és apjával, hanem egy ideig Mary testvérénél, Uppercrossban vendégeskedik, és később csatlakozik hozzájuk. 

Mr. Croft admirális és felesége lesznek a kastély bérlői; Mrs. Croft pedig annak a bizonyos Wentworth kapitánynak a testvére, akivel főhősnőnk romantikus álmokat dédelgetett. Anne ezt megtudva, tart az elkerülhetetlen találkozástól, ám nagyon elegánsan - finoman veszik fel újra a kapcsolatot. Anne figyelmét elterelik a régi szerelem emlékei Mary testvére és családjának ügyes-bajos dolgai, utazás, egy baleset, majd a kényszerű bath-i tartózkodás - a hangversenyekkel, estélyekkel.

Mindeközben az Elliot család rokona, William Elliot - Kellynch jövendőbeli örököse is újra felveszi a kapcsolatot, és úgy tűnik kinézte magának Anne-t. Persze erre felfigyel Wentworth kapitány - a kérdés, hogy túl tudja tenni magát a 8 évvel ezelőtti sérelmén, még ápol-e gyengéd érzelmeket Anne iránt vagy - hogy stílszerűek legyünk - új vizekre evezne? 

Mivel már ismertem a történet végét, így nem ért sok meglepetés, bár a sztoriból fontos dolgokat elfelejtettem. Nagyon filozófikus ez a regény, Anne rengeteget monologizál magában, ennél kevesebbet beszél ténylegesen. Kedves, finom lélek, aki mindig próbál udvarias lenni, segíteni környezén, de frappáns meglátásai-megjegyzései vannak. A szerző erősen kifigurázza a hiúk férfiakat, nőket, rangkórságban szenvedőket; de több pozitív mellékszereplőt találunk a regényben, akik ellensúlyozzák az ellenszenves, haszonleső karaktereket.

 

Újraolvasva megfogott, hogy mennyire finom volt az világ, ahol egy pillantás felért egy vallomással - az, hogy ki hova ül, kivel táncol, kivel tud pár szót váltani - nagyon sokat jelenthet. 

Szeretném a következő években újraolvasni a másik négy regényt is, Jane Austen tipikusan az a szerző akit sokszor újra lehet - minden életkorban, élethelyzetben mást fog adni. 

4/5

Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2022
Eredeti cím: Emma
Fordította: Tomori Gábor
Oldalszám: 304
Ár: - Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Jane Austen hatodik, egyben utolsó regénye már halála után, 1818-ban jelent meg először. A történet Sir Walter Elliotról és három lányáról szól, akik közül csak Mary, a legkisebbik ment férjhez. A legidősebb, Elisabeth hiába vár gőgösen somersetshire-i kastélyukban rangos házasságra, a középső testvért, a regény főhősét, Anne-t pedig, lebeszélték arról, hogy házasságot kössön szerelmével, a fiatal, vagyontalan Wentworth tengerésztiszttel. Az egykori szerelmesek nyolc év után véletlenül újra találkoznak, ami azért is érdekes, mert az idő múlásával aztán fordult a kocka: Sir Walter pazarló életmódja miatt kénytelen bérbe adni a birtokát, és elköltözni, az azóta kapitányi rangra emelkedett korábbi udvarló viszont fényes pályát futott be, meggazdagodott, és most, hogy a napóleoni háborúk befejeződtek, le akar telepedni, családot alapítani. Leendő feleségével szemben mindössze egy követelményt támaszt: bárki lehet… csak Anne Elliot nem…

A Meggyőző érvek a legérettebb – és számtalan kritikusa és olvasója által a legjobbnak tartott – Austen-regény, amit nem az erény és a hűség felemelő példái tesznek maradandóvá, hanem a karikaturisztikusan jellemzett, hiú, üresfejű, páváskodó, csacska alakok pompás galériája.