Jane Austen - Meggyőző érvek
A történet szerkezete érdekes, mert a könyv fő témáját adó szerelem a regény múltjában játszódik, szóval erről csak visszaemlékezésekből szerzünk tudomást.Meg kell mondjam, amikor elkezdtem olvasni eléggé untatott, a sok leírás a családról, de mindez szükséges, hogy jól lássuk a cselekmény hátterét. Valószínűleg csak elszoktam Jane Austen stílusától, vagy ez a regénye kicsit nehézkesebben indul.
A cselekmény visszafogott az elején, később indul be, az utazgatásokkal, a Bathi tartózkodással.
"Nyolc éve már, hogy Anne Elliot környezetének nyomására elhagyta vőlegényét, amikor Frederick Wentworth újra felbukkan az életében. Hamarosan hirtelen elkapott szempillantások, zavarbaejtő, feszült, várakozással teli pillanatok szemtanúi lehetünk. Vajon felgyúlhat-e még a régi érzelem? Képes lesz-e a már 29 éves Anne ismét magához vonzani a valaha egy hibás döntéssel eltaszított férfit? S hogyan érez az összetört szívű férfi, aki nemcsak ugyanolyan jóképű, mint annak idején, hanem immár kellő vagyonnal is rendelkezik, s akit a környék bájos fiatal lányai egytől egyig meg akarnak hódítani."
Viszonylag jól összefoglalja a port-hu-ról származó idézet a cselekményt.
A film elvileg 2007-es, mégis szebb látványvilágra számítottam, a kamerakezelés is fura (néhol össze-vissza mozog a kép, lehet, hogy ennek van vmi jelentősége - talán, hogy Anne szemszögéből lássuk a dolgokat). Anne nem tetszett, a filmben (jó a könyvben is) nagyon visszahúzódó, szelíd figura, és Sally Hawkins számomra nem tudta szimpatikussá tenni a figurát. Viszont Rupert Penry - Jones, mint Wentworth kapitány nagyon jól hozza a jóképű, visszafogott kapitányt.
Meg kell említenem 'Gilest' (nagy Buffy, a vámpírvadász rajongó vagyok, és abban játszotta Buffy 'Figyelőjét", Gilest), vagyis Anthony Head-et, aki nagyon szuper volt a hiú Sir Walterként :-) Jókat derültem rajta.
A film végén jócskán megkavarták az eseményeket (ki kinek mit mond) és Anne-t is jól megfuttatták, de így is hihető és mint filmen nem ront rajta -kivéve a futás - ha jól tudom az úrinők/kiasszonyok nem mászkálhattak egyedül az utcán, vagy? ... és főleg nem futottak - de a film szempontjából nagyon kifejzi Anne érzéseit, a kétségbeesést, nehogy most elszúrja az életét.
4/5
(A könyvet antikváriumból rendeltem, és sikerült egy olyan változatot kifognom aminek gyárliag nincs meg a vége -szóval a 11. fejezet végét és a 12ik et a mek.oszk.hu-ról kellett elolvasnom! :S Szóval vigyázzatok mit rendeltek! ;))
Bejegyzések
:) Én a te "hatásodra" olvastam el a könyvet, és nagyot tetszett. Örülök, hogy film is készült belőle. Szeretem Austen stílusát, tényleg kicsit sok volt a leírás, de ez elkerülhetetlen volt. Nagyon izgultam, hogy végül mi lesz, mert nálam még versenyben volt Mr. Elliot is, persze azok után, ami kiderül róla, nem sok jóra számíthatott. A végén Anne lelkesedése kicsit sok volt, hogy annyira várja a találkozást, de megértem, hiszen az első szerelmen nehéz túllépni. Most látom, hogy pont a szülinapomon írtad ezt a bejegyzést. Mi ez, ha nem a sors keze?:) Nálam a könv ötös, a filmet meg megyek, és csekkolom:)
VálaszTörlésHát üdvözöllek nálam! :) Megtisztelő, hogy a hatásomra olvastad el a könyvet, remélem még sok örömöd telik a blogom és persze a könyvek olvasásában! :)
VálaszTörlésSikerült megnéznem a filmet, ami nekem egy kicsit rövidnek tűnt. Másfél órába sűrítettek mindent, és lehet, hogy a könyv ismerete nélkül meg sem értettem volna. A Jane Eyre, az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet mind hosszabb lett, és ezért volt jó. A kapitányt alakító Rupert Penry-Jones......jaj, elnéztem volna még egy darabig:) Új szerelmet avattam:) Köszönöm, hogy ajánlottad:):)
VálaszTörlésSziasztok!
VálaszTörlésNemrég olvastam a könyvet és elejétől a végéig nagyon tetszett. Fokozatosan emelte az izgalmakat, nagyon átjött az érzelmek kuszasága, a bizonytalanság. Sokkal jobban élveztem és sokkal inkább magával ragadott, mint a Büszkeség és balítélet (ami a BBC sorozat miatt tarolt eddig nálam).
Ezek után gyorsan megnéztem a Tartózkodó érzelmek-et, ami viszont nagy csalódás volt. Össze-vissza kuszált, elvett és hozzáadott párbeszédek és jelenetek, a csúnyácska Anne, aki az adott korba abszolút nem illően viselkedik; kirohan egy pasi után a koncertteremből, aztán meg várost átszelve rohan keresve őt az utcán (kissé megbotránkoztató lett volna az effajta viselkedés... de még ma is elég gázosnak mondanám az ilyet...).
Rupert nagyon helyes, ha nem olvastam volna a könyvet, azt mondtam volna, tökéletes. De mivel tudom, mit kellett volna látnom, hát vele sem vagyok elégedett. Nem visszahúzódónak kellett volna lennie, hanem magabiztosnak, határozottnak, aki mindig a társaság középpontja. Emellett nem volt semmi sértettség, hűvös udvariasság, ami később átfordulna elismerésbe, érdeklődésbe, barátias, végül SZERELMES érzelmekbe Anne iránt, amit minden PILLANTÁSA, TESTTARTÁSA, ARCKIFEJEZÉSE elárul. (A filmben húsz perc után nem férhetett kétség hozzá, hogy odáig vann Anne-ért, meg vissza.)
Viszont az Elliot-ot játszó színész tökéletes volt.
Nem volt mit tenni, elolvastam még aznap még egyszer a könyvet, hogy csak csupa jó élménnyel zárjam le a dolgot. :-)
Orsi
Kedves Orsi! Örülök, hogy írtál! Most kedvem támadt újra megnézni ezt a filmet :) Kicsit utánaolvastam és készült 1995-ben is egy feldolgozása (http://www.imdb.com/title/tt0114117/) - látta már vki?
VálaszTörlés