Elif Shafak - Folyók ​vannak az égben

Elif Shafak török írót talán már nem kell bemutatni, több regényét olvashatjuk magyarul. Az elmúlt években fokozatosan haladtam az életművével, már egész jól állok 12-ből 8 könyvét olvastam. Legutóbb 2024 elején olvastam tőle, de ezt a kötetét azoknak tudom ajánlani, akik szerették Az eltűnt fák szigetét. 

Ismét egy olyan regényt kaptam, amelyben megelevenedik a történelem, emberi sorsok és aktuális problémák (politikai, környezeti). 

A regény központi eleme a víz, és két folyó - Temze és a Tigris, ezáltal két fő helyszíne London és Mezopotámia. Nagyon érdekes volt ez a szervező erő: egy vízcsepp útját követhetjük onnantól, hogy rápottyan a ninivei Assurbanipal királyra, belepottyan 1840-ben egy Temze parton született kisfiú szájába, egészen 2018-ig, amikor könnycseppként távozik. 

A regényben három karakter életútját követhetjük, akiket a víz képlete jelez: O - Arthur, aki 1840-ben született egy szegény családban, ám olyan memóriája és kíváncsisága van, ami kiemeli a szegénysorból egészen a British Museum ékírást kutató részlegére.
H - Narin, 2014-ben él Törökországban, a Tigris partján, egy kirekesztett vallási közösségben. Nagymamájával és apjával elutaznak néhai édesanyja szülőfalujába, hogy ott kereszteljék meg.
H - Zaleekhah 2018-ban London Chelsea negyedében épp beköltözik egy lakóhajóra, miután elhagyta férjét. A hidrogeológus munkájának él, ám élete egyre jobban kiüresedik. 

A fejezetek egymást váltogatva, az időben előrehaladva adnak betekintést karaktereink életébe, amelyek némely ponton összefonódnak.

Rengeteg témát, valós történelmi tényt font egybe a szerző (ezekre a regény végén hivatkozik is) - a regényt egy szőtteshez lehetne hasonlítani. Az alap a víz útja, alapvető fontossága és az 'ellene' elkövetett erőszak (szennyezés, útjának elterelése, ezáltal a környezet rongálása - pusztítása). A következő réteg Assurbanipal király könyvtárából származó agyagtáblák, az ékírás és a Gilgames eposz, amely több szereplő életében megjelenik. A bevándorló lét, a kultúrák keveredése és elutasítása - a amit jezidik a történelem folyamán többször elszenvednek - tömegmészárlás formájában - még 2014-ben is!! (:O). A szív és álmok útjának követése - nem csak romantikus értelemben, hanem a hivatás, a tudásszomj jelentésében. 

Lenyűgözött ez a könyv is, annyi érdekes témát érintett - olyan dolgokról mesélt, amiről szerintem a nyugati olvasók többségének fogalma sincs. A legjobban talán Arthur szála kötött le, érdekes volt hogyan lett a "csatornák és nyomornegyedek királyából" tudós, aki egy véletlen eseménynek köszönhetően hall először Ninivéről, látja ahogy a mezopotámiai lamasszu szobrokat épp a British Museumba szállítják - majd lesz a téma megszállottja. Alakját a szerző George Smithről mintázta. A szerző felveti a műkincsek problematikáját is: jó döntés volt-e hogy Anglia, Franciaország, stb tudósai elszállították, saját múzeumaikban állították ki őket, ezzel megóvva őket - vagy ez az adott nép, kultúra kizsákmányolása volt. Nagyon nehéz kérdés, nem is kapunk rá választ, de mindkét oldal véleményét megszólaltatja Shafak az események során. 

Narin sorsa szívszorító - nem elég, hogy a kislány elveszítette születésekor édesanyját, nagymamája szinte egyedül neveli, de még fokozatosan a hallását is elveszti. Ám sajnos nem ez az egyetlen tragédia - az ISIS gyűlölete eléri őket, a legborzasztóbb, hogy valós események elevenednek meg karakterében. A szexrabszolgának eladott kislányok - nők, vagy szervdonorként 'használt' emberek sorsa nem légből kapott. 

Zaleekhah (nevében a számunkra is ismerős Zulejka név jelenik meg) tudósként kutatja a vizet, amihez egy gyerekkori tragédia is kapcsolódik. Az ő élete tűnik a legvédettebbenek, ám nehéz döntéseket kell meghozni, kiállnia magáért.

Örülök, hogy nem halogattam tovább ezt a könyvet, mert az első néhány száz oldal után belerázódtam a történetbe, karaktereink életébe és kíváncsi voltam hogyan alakul a sorsuk. Különleges, egyedi hangulatú regényről van szó, ami tökéletes ha tágítanád a komfortzónádat - a nyelvezete és a mesélés könnyen befogadható, elringat és elvarázsol.

5/5

Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: There Are Rivers in the Sky
Fordító: Nagy Marietta, Sipos Kata
Oldalszám: 592
Ár: 5999 Ft
Borító: 4/5

Fülszöveg:

Elif Shafak új regényének központi motívuma a víz. Egyetlen vízcsepp útját követjük végig az ókori Mezopotámiától a 19. századi Anglián át napjainkig.

A regény monumentális tabló: a vízcsepp révén összekapcsolódik múlt és jelen: az asszír uralkodótól, Assurbanipaltól indulva a viktoriánus Londonban élő polihisztor, Arthur Smyth életén át a huszonegyedik századi jazidi kislányig, Narinig követjük a víz útját. Shafak több szálon futó meséje a vízcsepp perspektívájából láttatja az emberiség történetét, köti össze a politikát, a kultúrát és a jelenkor legszorongatóbb kérdését, a fenyegető klímakatasztrófát. A Folyók vannak az égben azonban nem a rettegésről szól. Shafak azt mutatja meg, hogy a víz nemcsak természeti erő, hanem az emberiség állandó társa is, amely végigkíséri az irodalom és a kultúra történetét az özönvíz epikus meséjétől a Gilgamesen át napjainkig, s amely az idő folytonosságára és az ősök közelségére is emlékeztet minket.