Arto Paasilinna - Az ​üvöltő molnár

2014-ben olvastam először a finn szerzőtől két könyvét is, azóta terveztem, hogy ezt a művét sorra kerítem. Idén igyekszem ilyen régi 'adósságokat' behajtani magamon (ennek csúcsa lesz, ha elolvasom végre A rózsa nevét, amit kb a legrégebbi várólistás könyvem). A 2018-ban elhunyt írónak a Wiki szerint 36 fikciós műve jelent meg, jó lenne ha valamelyik kiadó találna benne potenciált és hozna még tőle valamit! :)

A regény cselekménye az 1950-es években játszódik: Gunnar Huttunen nevű férfi költözik a faluba, megveszi a helyi malmot, ami már látott jobb napokat és elkezdi felújítani.

Személyisége megosztó, múltjáról nem sokat árult el, néha szeret bolondozni - állatokat utázni, ezért a gyerekek szeretik. Erős ember, aki céltudatosan újítja fel a malmot, ami a község javára válik - ám néha rájön a bolondóra és ahogy a címben is szerepel, üvölt. Magyarázatot ő se talál erre, de néha annyira elhatalmasodik rajta ez az érzés, hogy csak így tudja oldani magából a feszültséget. Az éjszakai üvöltése miatt egyre több falubeli panaszkodik rá - elinte ismerősei próbálják jobb belátásra bírni, de végül a hatóságok kezébe kerül és vendégeskedni kényszerül a közeli város elmegyógyintézetében.

Huttunen nem tartja magát bolondnak, amikor tudja próbálja fékezni indulatait, ám sokszor nem érti, ha más is furcsa dolgokat tesz, akkor miért őt akarják bolondokházába csukatni. Ráadásul a szerelem beköszönt az életében: a mezőgazdasági klub új vezetője egy szemrevaló fiatal nő, aki segít neki egy kis darabon kertészkedni.

Életének egy kalandos fejezetébe nyerünk betekintést: megjárja az elmegyógyintézetet, megszökik, majd a falu környéki erdőben bújkál. Szerencsére segítői is akadnak, de egészen a könyv végéig nem tudjuk mi lesz a hajsza végeredménye. 

A társadalomból kivonult molnár története groteszk módon mutatja be a közösségek működését, főleg egy huszadik századi finn falu zárt világát, ahol nem férnek meg a különcségek. Hiába jó munkásember főszereplőnk, viselkedésének kilengései nyugtalanítják, elrettentik a legtöbb falubelit. Lehet egy orvos iszákos, hozzá nem értő, megvan a presztizse, amit a hétköznapi emberek nem kérdőjeleznek meg. 

Az akasztott rókák erdeje vagy a Nyúl éve jobban tetszett, de érdekes volt ez a történet, ami nagyon hamar magával ragadott, bár a vége felé már untam a menekülést (kis adagokban olvastam, lehet ez se tett 'jót' neki).

A könyvből 2017-ben készült egy belga filmadaptáció is.

4/5

Kiadó: Széphalom Könyvműhely
Kiadás éve: 1998
Eredeti cím: Ulvova mylläri
Fordító: Jávorszky Béla
Oldalszám: 184
Ár: - Ft
Borító: 3/5

Fülszöveg:

Aarto Paasilinna finn író 1942-ben született a lappföldi Kittilä-ben. Rövid ideig újságíró volt, majd a hetvenes évek közepétől szabadfoglalkozású író, a legnépszerűbbek és legtermékenyebbek egyike Finnországban. Az első nagy nemzetközi sikert A nyúl éve c. regény (1975) hozta meg számára, amely jelentős figyelmet keltett 1983-as magyar megjelenésekor is (Magvető Könyvkiadó).

Művei elsősorban a skandináv és a francia nyelvterületeken ismertek és kedveltek. Fontos regényei még: Onnellinen mies (A boldog ember, 1976), Hirtettyjen kettujen metsä (Az akasztott rókák erdeje, 1983) stb. Eladott könyveinek összpéldányszáma mára meghaladja a másfél milliót.

Paasilinna írói hangvételét sajátos irónia jellemzi. Hősei kisemberek, akik életük nagy konfliktushelyzeteit a maguk „józan paraszti eszével” próbálják megoldani. Nem ismerik ki, talán nem is akarják kiismerni magukat a bonyolultan szervezett, modern társadalom szabály-dzsungelében, s nem egyszer a gordiuszi csomó átvágásában látják a megoldást. Ám, mint ismeretes, az efféle devianciát a társadalom sokkal eredményesebben és végzetesebben torolja meg, mint akár az előre jól kitervelt és körmönfontan végrehajtott súlyos bűntetteket is. Paasilinna akasztófahumorral megírt regényeiben – így Az üvöltő molnárban is – tragikomikus helyzetek során ábrázolja az északi emberre jellemző, határtalan szabadságvágyat.