Robin Stevens - Hajtű-rejtély Hongkongban

Ahogy letettem az előző részt szinte azonnal nekiálltam a folytatásnak. Mivel nagyon benne voltam a szövegben, ezért már az első oldalakon feltűnt, hogy valami nem klappol. Megnéztem a kiadás adatait: Ruff Orsolya helyett N. Kiss Zsuzsa a fordító. Nehézkesebbnek éreztem a szöveget, ill. volt olyan becenév, ami angolul maradt (Kancsi) - összességében nem tetszett a stílusa, ez rontott az olvasmányélményemen. Ettől függetlenül egész délután és este olvastam, éjfélig be is fejeztem Hazel és Daisy hongkongi kalandját.

A Fagyöngy és gyilkosság után nem sokkal vesszük fel a lányok történetének fonalát - sajnos Hazel szomorú hírt kap otthonról: nagyapja, a családfő elhunyt. A temetésre már nem ér haza (majdnem egy hónap a hajóút :O), de édesapja azt szeretné ha a gyászidőszakot otthon töltené. Hazel teljes letargiába kerül, ám annyi lélekjelenléte van, hogy megkéri apját - Daisy is tartson vele. Így ketten indulnak a hosszú hajóútra, ahol Daisy (és mi olvasók) megismerheti Hazel családját és egy kicsit a folyton pezsgő kínai várost.

Hazelnek nem csak nagyapja halálhírével kell megküzdenie, hanem hazatérve megváltozott erőviszonyok fogadják. Gyerekkori dadája nem jön elé a kikötőbe, megtudja, hogy most más feladatai vannak... A ház előtt pedig édesanyján, apján, két féltestvérén - mostohaanyján kívül egy új jövevény fogadja: újszülött kisöccse. Eddig Hazel volt legidősebb gyermekként az örökös, aki kitüntetett volt apja szemében, most háttérbe kerül a fiú utód miatt. 

Hazel kínai családja rendhagyó módon épül fel: édesanyja apja első felesége, aki ugyanabban a házban lakik és a külvilág - a nyugatiak számára az egyetlen házastársa. Ám valójában Csie Csie, apjuk második felesége is velük él és tőle születtek Hazel féltestvérei. 

Nyomozónk sokáig nem töprenghet a megváltozott családi viszonyokon: öccsét elrabolják, a dadát megölik miközben egy orvosi vizsgálatra vitte a kis Teddyt. Daisy és Hazel természetesen elsők között értesülnek a tragikus eseményekről és kezdenek el nyomozni - annál is inkább mivel a holttest mellett Hazel egyik örökségét, egy hajtűt találnak, amit előző este veszített el. Izgalmas kalandokba keverednek a lányok, szépen feltérképezik kinek lehetett oka és lehetősége elrabolni a kicsit, ezzel bosszút állni Mr. Wongon, aki apja halála után több üzleti döntést másképp képzel el. 

Daisynek tartania kell a lelket barátnőjében, egyúttal folyton meglepődik Hazel otthon mennyire más - magabiztos, ill. rádöbben, hogy a Wong familia sokkal vagyonosabb, mint amit addig sejtett. A nagy birtokon kertészek, szolgálók, dajkák lesik a lányok minden lépését, ezzel is nehezítve a nyomozást és azt a megszokott szabadságot, ami az eddigi eseteiknél biztosított volt. Nem is volt baj, hogy Daisy kicsit háttérbe szorult ebben a részben, engedte Hazelt kibontakozni és megismerte a hátterét, mélységét és nem csak a maga hűséges Watsonát látta benne. 

Nagyon tetszett az az alaposság, ahogy a szerző bemutatta a 1930-as évek Hongkongját, a családi birtokot, de a sütizés - falatozás sem maradt el, csak most igazi kínai finomságokat fogyasztottak főszereplőink a megszokott 'fánkszünet' alatt :D A helyszínváltozás és Hazel családjának megismerése jót tett a sorozattal, tovább gazdagította a világot és egy egzotikus helyszínre látogathattunk el.

4/5

Kiadó: Manó Könyvek
Kiadás éve: 2025
Eredeti cím: A Spoonful of Murder
Sorozat: Úrilányok nem gyilkolnak 6.
Fordító: N. Kiss Zsuzsa
Oldalszám: 352
Ár: 4490 Ft
Borító: 5/5

Fülszöveg:
Amikor Hazel megtudja, hogy szeretett nagypapája meghalt, Daisyvel együtt hajóra szállnak és elutaznak Hongkongba, Hazel csodás, egzotikus otthonába. Kisvártatva kiderül, hogy a Wong család új taggal bővült: megszületett Teddy, a kisöccs. Orvoshoz kell vinni, ám a vizsgálatra nem kerül sor, mert a valaki elrabolja őt.
Veszélyes bűnbandák és sok titokzatos bűnjel nehezíti a nyomozást. A barátnőknek most különösen össze kell fogniuk, ha meg akarják találni az elkövetőt, mielőtt Hazel bajba kerülne…

2 megjegyzés:

  1. Kedves Theodora!
    Fellélegeztem, amikor elolvastam a véleményedet a hatodik kötet fordításáról. Én első felháborodásomban még a kiadónak is írtam, mert szerintem nem is kicsi, hanem nagyon nagy minőségi romlás ez a hatodik kötet. A kiadó szerint azonban a moly.hu -n mindenki nagyon elégedett, és N. Kiss Zsuzsa kiváló fordító. Ám ahogy te is említetted, Kancsi átment Squintybe, és ez a kötet tele van olyan szavakkal, amelyeket nemhogy 12 éves gyerekeknek nem ajánlanék, de néha szinte nekem is szótáraznom kellett (paríroz, bakafántos és társai). A mondatszerkezetek nehézkesek, és hogy élő ember ezt a fordítást nem olvasta el, mielőtt nyomdába került, az is teljesen világos. A mondatok nem csúsznak, amikor hangosan olvasod, és folyamatosan újra kell értelmezni a szöveget, ami azért elég fárasztó, de még mindig jobb, mintha azt hallgatná a gyerek, ami oda van írva. Nem is értettem, mit akar azzal, hogy „a jó kislány hányadom.” Amikor pedig vágott virágot termeszt valaki, no hát azt már meg is kellett néznem gyorsan angolul, hogy mégis mire gondolt a költő. Hát, nem arra, amire a fordító, az biztos. Summa summarum, egyszerűen nem is értem, hogy hogyan lehet egy ilyen igénytelen fordítást kiadni egy díjjal elismert fordítónak.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én is figyeltem az értékeléseit, furcsállottam is, hogy senki nem akadt fenn a fordításon - félve fogom kézbe venni a következő részt, ha marad a fordító / nem szerkesztik meg jobban.
      Ruff Orsolya amiatt is jó választás volt, mert maga is gyermekkönyveket ír - ismeri a közönségét.

      Törlés

Te mit gondolsz? :)

Üzemeltető: Blogger.