Banana Yoshimoto - Viszlát ​Cogumi [Cugumi!]

Gyorsan folytattam az ismerkedést a héten megismert japán írónővel, és most már elmondhatom, hogy nagyon tetszik a stílusa, a történetei, szóval bekerült a kedvenc szerzőim közé. Még két könyve vár rám magyarul, de ha lesz időm és kedvem akkor szeretnék megismerkedni az angolra fordított újabb könyveivel is :)

A borító rosszul szerepel a név - ezért jegyeztem meg a bejegyzés címében a helyes verziót.

A Kitchen után felüdülés volt olvasni ezt a könyvet, mert lényegesen vidámabb - annak ellenére, hogy egy súlyos beteg lány az egyik főszereplő, maga Cugumi. 

forrás

A narrátorunk Maria, aki egy kis halászfaluban él anyjával, nagybátyja fogadójában. Cugumi Maria unokahúga, akiről az első sorokban elég negatív képest fest, kicsit meg is ijedtem milyen lesz ez az egész, ha már ilyen ellenszenves leírással nyit.

A rövid fejezetekben - amik tekinthetők akár különálló novelláknak is - a gyerekkori élményektől haladunk a jelen felé, amikor is Maria már elköltözik anyukájával Tokióba, hogy végre teljes családot alkossanak apjával. Minden részen érezhető az, hogy a múltból visszatekintve, már bölcsebben meséli el az eseményeket. 

"Nagyon kevesen élik meg így a magányt, és szerintem, ha valaki igazán akarja, el tudja kerülni az ilyenfajta szenvedést. Mindössze annyi a tennivalója, hogy valami egészen másra kell koncentrálnia. Nyilvánvaló, ha csupán a szomorú eseményre tudunk gondolni, csak érzelgősségünket és magányosságunkat növeljük vele. Az is világos, hogy minél többször megtapasztaljuk ezeket az elválásokat, annál ügyesebben fogjuk elterelni a figyelmünket róluk, ily módon nem fog gondot okozni az a kis, időleges magány."

A novellák középpontjában a címszereplő áll: Cugumi különös lány, aki gyerekkora óta valamilyen betegséggel küzd, ami legyengíti, sokszor lázas és összességében a személyiségét nagymértékben megváltoztatta - kötözködő, nyers, durva, és csak egy embernek tud igazán megnyílni - na nem sokszor -, Marianak. 

"A szerelem olyasvalami,amit csak akkor vesz észre az ember, amikor már a rabja. Így működik, és teljesen mindegy milyen idős valaki, sohasem változik. Hacsak nem osztjuk fel két teljesen különböző típusra – olyan szerelemre, melynek látható a vége, és olyanra, amelyiknek nem. A szerelmesek ezt tudják. Ha nem látják a végét, akkor valami óriási dologra számíthatnak."

Nagyon tetszett ez a kisregény, kis élettörténetek, a kapcsolatok, az érzelmek megélése, és az a bölcselkedő hangnem, amiben Maria előadja az életét. Tetszett a pozitív hozzáállása a dolgokhoz, és a szemlélődő álláspontja, mivel a középpontban mindig Cugumi volt, az ő tetteire reagáltak a többiek. Örültem a befejezésnek is, nem erre számítottam, de így pozitívabb volt a kicsengése a könyvnek. 

5/5

Kiadó: Trivium

Kiadás éve: 2003

Eredeti cím: キッチン

Oldalszám: 160

Ár: antikvár

Borító: 4/5

Fülszöveg:

"A fiatal japán írónő, – a nagy visszhangot keltett, a világon több millió példányban elkelt Kitchen c.könyve után – ismét elbűvöl bennünket a különféle emberi kapcsolatok kialakulásának, megváltozásának leírásával."