Lauren Graham - Talking ​As Fast As I Can

Kb 7 éve kezdtem el nézni a Gilmore Girls (Szívek szállodája) sorozatot - mind a hét évadot végigdaráltam és persze szomorú voltam, hogy vége. (Utána a Parenthood és talán a Bunheads volt hasonlóan aranyos tv sorozat, amit tényleg öröm nézni.) Érdeklődve követtem a híreket, amikor tavaly (előtt?) kiderült, hogy a rajongóknak kárpótlásul elkészítenek egy 4 részes minisorozatot, amiben újra felveszik a történet fonalát. Ezt végignéztem az elmúlt hetekben, és kedvet kaptam elolvasni Lauren Graham (Lorelai) életrajzi kötetét, ami tavaly jelent meg.

A Tina Fey életrajz után érdekes volt szinte rögtön megismerkedni egy újabb amerikai színésznő életével. Voltak közös pontok - főleg szakmaiak. Lauren könyve jobban tetszett, igaz a munkásságából csak a két hosszú életű sorozatát ismerem (Parenthood és a Gilmore Girls).

Nem is kimondott önéletrajzi kötetről van szó, hanem esszékötetről, amiben viszonylag kronologikusan villant fel részleteket az életéből. Megismerhetjük a gyerekkorát, a színjátszással való megismerkedését, a korai éveket, és a sikert hozó nagyobb sorozatokat. 

"But life doesn't often spell things out for you or give you what you want exactly when you want it, otherwise it wouldn't be called life, it would be called vending machine."

Lauren igazi küzdelmes színészi pályát tudhat maga mögött, folyamatosan dolgozott a karrierjén, de elvállalt időközönként bármilyen munkát, hogy egyáltalán megéljen. Az igazi sikert a fent említett két tévés sorozat hozta meg neki, de ezen kívül szerepelt pár filmben is.

A karrierjének minden részéről mesél, szóval elég részletes ez a memoár - na és vicces. Már az első oldalakon megfogott a stílusa, igaz nekem nehezebb is volt néha olvasni emiatt (szleng, hasonlatok, popkulturális utalások). Tetszettek a gondolatai, jókat mosolyogtam egyes részein - és megtudhattam jó pár kulisszatitkot a kedvenc sorozataimról is.

forrás

Számomra persze a legérdekesebb a GG sorozatról írt fejezet volt, és ez kisebb részét teszi ki a könyvnek, mint amire számítottam, de így volt teljes a kép :) 

A GG-ről szóló fejezet jópofa - elmondása szerint ledarálta a sorozatot, és az akkor felmerült emlékeit, gondolatait írta le. Többször kiakad, hogy milyen haja, ruhája volt, de kiemelte a kedvenc jeleneteit, vagy átívelő szálakat. A könyv végén a rebootról olvashatunk, hogy mennyire bizonytalan volt az egész, és nehéz volt elhinniük, hogy na igen akkor megint itt vannak és forgatnak. 

Úgy éreztem Lauren nagyon őszinte, de nem teregette ki az élete minden részét. pl. a szingliségéről is mesélt, meg arról hogy milyen fura volt felvállalnia az aktuális kapcsolatát (jelenleg a Parenthoodból megismert Peter Krause-al van együtt).

Nekem nagyon tetszett ez a könyv, még ha az elejét, a korai szakmai évekről szóló részeket untam is és nem értetettem meg minden utalást, kiszólást. A legjobban a Gilmore Girls és a Parenthood sorozatról szóló részeket élveztem. Ajánlom minden GG fannak ;) 

5/5

Kiadó: Ballantine Books
Kiadás éve: 2016
Oldalszám: 256
Borító: 5/5

Fülszöveg:

In ​​her first work of nonfiction, the beloved star of Gilmore Girls and Parenthood recounts her experiences on Gilmore Girls—the first and second time—and shares stories about life, love, and working in Hollywood. This collection of essays is written in the intimate, hilarious, and down-to earth voice that made her novel, Someday Someday Maybe, a New York Times bestseller. “This book contains some stories from my life: the awkward growing up years, the confusing dating years, the fulfilling working years, and what it was like to be asked to play one of my favorite characters again. You probably think I’m talking about my incredible achievement as Dolly in Hello, Dolly! as a Langley High School junior, a performance my dad called “you’re so much taller than the other kids.” But no! I’m talking about Lorelai Gilmore, who, back in 2008, I wasn’t sure I’d ever see again. Also included: tales of living on a houseboat, meeting guys at awards shows, and that time I was asked to be a butt model. A hint: all three made me seasick.”—Lauren Graham