Márai Sándor - Egy polgár vallomásai

Régi tartozásom volt ez a könyv, tavaly kaptam szülinapomra és fúrta is az oldalam megjelenése óta, hogy ez az új kiadás miben lesz több, mint az évek óta klasszikussá vált 1940-es változat (amit amúgy 5 éve olvastam el, szóval ez most egy újraolvasás is). Látszik, hogy teljesen Márai hatása alatt vagyok, figyelitek a barokkos körmondatokat? :D

Először A gyertyák csonkig égneket olvastam az írótól, ami érettségi tételünk volt, és már akkor megtetszett az író stílusa. Később magyaron volt egy félév, amikor Márairól tanultunk, ekkor szerettem és ismertem meg igazán, és itt hallottam először, hogy az évek óta kiadott Egy polgár igazából egy csonkított változat, mert az 1935-ös több személyisi jogot sértő és pikáns részletet tartalmazott...

Kassa főtere, forrás

Márai gyerekkorától kezdve mutatja be életét, kezdve szülővárosával, Kassával - részletesen leírja a házat, a várost ahol felnőtt, gyerekkori élményeit, kalandjait. Tizenéves korában történik vele valami, valami bekattan nála, elszökik otthonról - érződik, hogy nem fog hétköznapi, polgári életet élni. Pestre kerül bentlakásos iskolába, majd az 'első könyv' a világháború kitörtésének előszelével véget ér. 

"Az életben nem történnek „nagy dolgok”. Ha később visszanézünk, s keressük a pillanatot, mikor valami elhatározó, jóvátehetetlen történt velünk – az „élmény” vagy „baleset”, mely későbbi életünket alakította – legtöbbször csak ilyen szerény nyomokat találunk, vagy még ennyit se. Igazában nincs más „élmény”, csak a család; s nincs más „tragédia”, csak a pillanat, mikor döntened kell, megmaradsz-e a családban, s annak nagy, széles sugárkörben táguló változataiban, az „osztály"-ban, a világnézetben, a fajtában – vagy mégy a magad útján, s tudod, hogy most már örökre egyedül maradtál, szabad vagy, de mindenki prédája, s csak te segíthetsz magadon…"

A következő nagyobb egységben már huszonéves, vége a háborúnak és az európai életéről mesél. Németországban töltötte a diákéveit, rengeteg emberrel megismerkedik, sok helyen jár, és különféle kalandokba bonyolódik. Élt hosszabb ideig Párizsban, Londonban és Olaszországban is.
Huszonévesen köt házasságot Lolával, aki élete végéig társa marad...

"Soha nem „udvaroltam” senkinek. Nem is tudom, hogyan kell – vagy magától beszél egy találkozás, rögtön az első pillanatban, vagy hiábavaló minden beszéd. Ültünk a Kurfürstendammon a teaszalonban, félórája beszélgettünk már, aztán hallgattunk és néztük a táncolókat. Ennek a délutánnak minden részletére különös élességgel emlékezem. Úgyszólván nem is beszéltünk még személyes dolgainkról, s már kissé gondterhelten ültem mellette, bámultam a táncot, s arra gondoltam, miből élünk majd meg. Az alapérzés, mely két ember kapcsolatának jelentőségét meghatározza, félreérthetetlen."

Nehéz elhinni, mert nem volt könnyű dolguk - nem csak a pénz- és munkahiány, hanem az író személyiségének nehézségei, ahogy ő mondja, neurózisa sem könnyítette meg a normális kapcsolatukat. Magánéletéről is nyíltan beszél, nem takargatja, hogy sok nővel volt dolga, de ezekről nem csámcsog, sokszor csak utal rá.

"„Boldog” ember nem alkot; a boldog ember egyszerűen boldog."

Párizs, 1920-as években forrás

Engem újra beszippantott a könyv, elképesztő, hogy milyen részletesen tudta elmesélni Márai, hogy ki is ő, honnan jött, ahogy végignéz a családfáján, hogy kitől mit örökölt (fejformát, viselkedés, ahogy keveredik benne az apai 'hivatalnok-vér' és az anyai ág művészhajlama). 

Voltak persze részek, amik nem mondtak már sokat, vagy macerás a sok jegyzetből kibogarászni, hogy most épp mely történelmi eseményre utal. De a könyv nagy erőssége, hogy testközelbe hozza az 1900-1935-ös európai éveket. Megtudjuk, hogy éltek a polgárok, hogy a háború után németnél micsoda farsangok voltak, olyan forrongó-formálódó közeg volt, amibe Márai belecsöppen a tanulóévei alatt, ahol minden lehetségesnek tűnt.

"Valakit meg kell ismerni, minden titkával s minden következménnyel: ez az, amit langyos és általános szóval szeretetnek neveznek. A megismerés, a tökéletes megismerés sohasem idill."

Nem mindenkinek ajánlom a könyveit, ha valaki vevő a nyelvi szépségekre, hogy elragadják a hömpölygő mondatok és a század eleji környezet, akkor tegyen vele egy próbát - a 'hagyományos' vagy a csonkítatlan változattal.

5/5

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2013

Oldalszám: 575

Ár: 3990 Ft

Borító: 5/5 

Részlet

Fülszöveg:

"Aki ma ír, mintha csak tanúságot akarna tenni egy későbbi kor számára tanúságot arról, hogy a század, amelyben születtünk, valamikor az értelem diadalát hirdette.A könyv, amit eddig csak csonka változatban ismert a magyar olvasóközönség. A könyv, amiről azt hittük, hogy ismerjük minden részletét. A könyv, ami kora botrányműve volt. És hiányos 1935 óta.Az író talán legjelentősebb alkotása több mint hét évtized után jelenik meg teljes és csonkítatlan kiadásban! A kötetben egyaránt olvasható az eredeti szöveg, valamint az 1940-es cenzúrázott és kihúzott változat is, ezzel a Márai főmű végre teljességében jut el az olvasókhoz. Márai az elkötelezettségről vall benne, hitvallásos módon: hűnek maradni egy városhoz: Kassához, egy osztályhoz: a polgársághoz, egy életformához: az európai kultúrához - még akkor is, amikor a város már "elveszett", az osztály széthullott, és az európai kultúrán is sebet ejtettek erőszakos hatalmak.A kötethez Fried István írt szakmai utószót."